Hód-Mező-Vásárhely, 1901. január-június (31. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-03 / 1. szám

Csütörtök, 1901. január hó 3. I. szám. Harminczegyedik évfolyam. POLITIKAI LAP. A HÓDMEZŐ-VÁSÁRHELYI GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V. kerület, Kossuth-tér, templom-bazár 7. szám, hova minden a lapra vonatkozók küldendők. Megjelen minden vasárnap és csütörtökön. Hirdetési dijak: három hasábos petit sorért 6 fill. Nyilt tér sora 40 fill. Előfizetési dij: Egész évre 8 kor. Fél évre 4 kor. Negyedévre 2 kor. -!" Egyes szám ára 10 fill. Aranyfüst. Itt az­­ijesztendő. Várunk tőle sokat mi polgárok, az általános közgazdasági pangás enyhítésére, s a­mi ettől elválaszthatlan : a magunk megélhetésének megkönnyebítésére. Mert mi e tekintetben sokat, ha ugyan nem mindent szoktunk várni másoktól : kor­mánytól, törvényhatóságtól és társada­lomtól. Miért ne hát az új esztendőtől is ? Hanem hogy a megélhetés könnyí­tése végett jómagunkra is hárulnának bizonyos kötelességek : ez a gondolat leg­­fölebb álmatlan éjszakákon bukkan fel a gondok tengeréből, melyek a pénz­­nincsenség állapotában a tartozások le­járati napjait megelőzgetik. S ilyenkor úgy rá-ráeszmélünk, meny­nyire megváltozott a régi egyszerű élet­mód és életfelfogás. Ma minden társadalmi osztály — kezdve a kolduson — önmagánál egy fokkal előkelőbben akar költekezni, és pedig állandóan előkelőbben. Mintha a megélhetés föltételei örök hullámzásban nem változnának, hol éltető vérbőséggel, hol aszályos vérszegénységgel. Ma a közgazdasági válságos állapot korszaka járna. Panasz, szinte igaztala­­nul túlságos, és jajgatás, szinte férfiatlan, hangzik mindenfelé. Hanem azért a­ki a »jobb« időkben naponta megitta a maga liter borát, dehogy alacsonyítaná la a tekintélyét a »világ« előtt csak egy félliter rendelésével. Egyébként pedig a tekintély-fenttartó féllitert otthon úgy is megtakaríthatja a gyerekei uzsonnáján. Vagy nagyon megjárná még a régi (mindössze pár esztendős) bútor a ven­dégszobában , hanem hát pár esztendő alatt a divat sarkán fordult, s ma már megköveteli, hogy »a régi«, bár kényel­mes és megtermett, mindenek fölött pe­dig kifizetett régiségek potomért elveszte­­getődjenek, helyet engedvén a kényel­metlen és filigrán bátor-utódoknak, me­lyek előbb kezdenek megrokkanni, mint­sem az utolsó részletfizetés terhétől meg­könnyebbül a háztartás. És így húzódik tovább számtalan változatban ! Mert máskülönben : mit mondana »a világ ?« Ez a »világ !« Ez a legnagyobb ön­­ámítás, a­mi e halandó létben föltalál­ható ! Mert ebben az értelemben »a világ« más-más emberenként. Én velem szem­ben : te és mind a többi emberek vagy­tok »a világ«. Te veled szemben : én és mind a többi emberek : vagyunk a világ. S ez a sor végig megy minden egyesen. Vagyis : jól tudjuk, hogy az a félelmes V­ilág mi önmagunk vagyunk ; mégis, ek­ként magunkat és egymást ámítva, rab­szolgai alázattal porba vágódunk az éle­tünk gondtalanságát fölfaló fölfogás előtt, hogy az emberek társadalmi értékét és­­ jelentőségét a gondtalanul való bőven költekezés mutogatása szabja meg. Elkese­redve érezzük a lelkünkben, hogy ez a felfogás otromba bálvány, otrombább, ne­vetségesebb a Viczli-puezlinál, hanem azért, a­mi illik, illik. Ép­p­hogyan a rosszul szabott czipő agyonra sanyargathatja a lábujjainkat, hanem azért társaságban le­húzni nem illik. Pedig ez a bálványimádás a megélést megkeseríti, a vagyonszerzést meg egy­maga a mesék országába!1­ szorítja,, a csa­ládi tűzhelyet rideggé, otthonyatlanná, s arra hivatottá teszi, hogy ott az emberek leoldhassák lelkükről a gondtalan bőség­nek vasbékéit, s mint tűzhányóhegy töl­cséréből a pusztitó láva , ott törjön ki, ott átkozódja ki magát, »a világ« előtt »a világ« kedvéért elfojtott minden ke­serűség, eltitkolt minden gond. Dehát a mesebeli szépséges arany­alma kisért a kis emberek , a gyermekek képzelet-országában. Meg is valósul egy törődött tiszahátiban, mit gondosan be­vonnak aranyfüsttel. S e nélkül az arany­­­ füst nélkül el nem lehetnek a nagy gye­­r­mekek , a meglett férfiak. Ma egyéb kisebb okok mellett a köz­­gazdasági pangás legelsőbb s elemi erővel­­ ható oka a távoli világrészeken folyó két háború, melyek lekötik a legtöbb tőkét termelő s egész Európának legtöbbet hi­telező Anglia és Németország tőkéit. Hogy e háborúk, s velük együtt a közgazdasági pangás hamarosan véget érjenek, alig van kilátás. De azért továbbra, az új esztendőben is muszáj ragyognia a szemfényvesztő­­aranyfüstnek! fiú, 514 leány. Törvényes születésű 532 fiú, 497 leány; törvénytelen születésű 21 fiú, 18 leány. Elhalt 848 egyén és pedig 436 fi és 412 nő. Hét éven aluli fiú 167, hét éven aluli leány 148. E szerint a születések száma az elmúlt év­ben a halálozások számát mindössze csak 217-el haladja meg, a­mi erős visszaesés az 1899-ik évi 332 főnyi szaporulattal szemben. Házasságra lépett 299 pár. E szerint itt is jelentékeny a visszaesés az 1899-ik évi 354 házasságkötéssel szemben. Itt megjegyezzük, hogy az orosházi és a külteráti adatok még nem érkeztek be. 2. A róm. kath. egyházban 1900-ban szü­letett 526, elhalt 372 egyén, s igy a múlt évi szaporulat 154 főnyi. Itt is jelentékeny a népszaporulat vissza­esése, és pedig az 1900-ik évi népszaporulat 105 fővel marad az 1899-ik év eredménye mögött. A róm. kath. egyházban házasságra lépett 1900-ban 137 pár, 8-al kevesebb, mint 1899-ben. 3. Az ág. ev. hitv. egyházban az elmúlt évben született 26 és elhalt 23 egyén. Szapo­rulat 1899-ben egyáltalán nem volt. 4. A gör. kel. egyházban az elmúlt évben született 12, elhalt 14 egyén; fogyás 2; ta­valy volt szaporulat 1. Ugyanott házasság köt­tetett 5, vagyis 1-gyel kevesebb, mint 1899-ben. 6.Az unitárius egyházban született 14, el­halt 10 egyén; az 1900-ik évi szaporulat 4, mig 1899-ben fogyás volt­­. Házasságra lé­pett az elmúlt 1900-ik évben 4 pár, mig 1899-ben csak 1 házasság köttetett. 6. Az izraelita hitközségben született 36, elhalt 21 egyén; a szaporulat 15 főnyi, a­mi az 1899. évi 10 főnyi szaporulattal szemben emelkedést jelent. Házasságra lépett 12 pár, 1899-ben 11 pár. Állami anyakönyvvezetés. A helybeli állami első anyakönyvi kerü­letnél az 1900-ik évben bejelentetett születés 1782, halálozás 1371. Házasság köttetett 525. Kihirdettetett 653 pár. A halálozások és születések közti kü­lönbség áll főt tesz ki. Ennyi az összes nép­­szaporulat az elmúlt esztendőben. Ez messze mögötte jár az 1899-ik évi 585 főnyi népsza­porulatnak, és 174 fővel kedvezőtlenebb. Az 1900-ik évben kötött házasságok száma 41-el kevesebb az 1899-ik évben kö­tött házasságok számánál. A népmozgalom születési és halálozási adatainak hullámzása havonta, a következő táblázat szerinti: születés halálozás szaporulat Január 159 127 32 Népesedési mozgalom 1900-ban. Városunk több tekintetben tanulságos népmozgalmi adatait az elmúlt 1900-ik eszten­dőről a következőkben összegezzük : Egyházi anyakönyvvezetés. 1. A ref. egyházban az elmúlt évben a születési esetek száma 1065, ezek közül 551

Next