Hód-Mező-Vásárhely, 1902. január-június (32. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-01 / 1. szám
2. hez átiratot, mely lótenyésztésünk fontos kérdését is érinti. Az átirat utal arra, hogy legfőbb ideje már annak, hogy minden község megállapodjék bizonyos céltudatos és helyes tenyészirányban, mivel tény, hogy tájékozatlanság, következetlenség és örökös experimentálás az állattenyésztés egyik ágában sem bosszulja meg magát annyira, mint a lótenyésztésnél. Az átirat által hangsúlyozott követelménynyel már folyó év július havában foglalkozott Gazdasági Egyesületünk választmánya a földmivelésügyi miniszter azon leiratából kifolyólag, mely leirat szerint a miniszter az egész országot abból a czélból, hogy egy-egy kerületben csak egyetlen, az illető kerület viszonyainak megfelelő faj legyen tenyészthető, lótenyésztési kerületekre akarja osztani. A választmány abban állapodott meg, hogy a mi helyi viszonyainknak a félverménekkel való tenyésztés a legmegfelelőbb, és pedig a Furioso-faj, mint a mely erős, a mellett könnyű járású és kitartó, mely tulajdonságainál fogva egyformán alkalmas kocsi lónak, nyereg alá és mezőgazdasági czélokra; ellenben a másutt nagyon dicsért Nonius-fajt nem találta a választmány megfelelőnek, mivel ez puha és nehéz faj. Ezek után a kérdés veleje az, hogy a minisztériumban hogyan kontemplálják a kerületek kikerekítését ? A mi városunk lótenyésztése bizonyára oly jelentékeny, hogy azt mellékesen odacsapni valamely más kerület járulékául, ezt nem érdemelné meg, sőt esetleg többet árthatna, mint használna. E kérdés helyes megoldását csak úgy tudjuk elképzelni, hogy különben is hatalmas határú városunk önálló kerületté alakíttassák, vagy hogy a mi városunk egy nagyobb, a mieinkkel megegyező viszonyok közt levő nagyobb kerületnek legyen a domináló és irányitó czentruma. E tekintetben azonban eddigelé semmi bizonyosat nem tudnak. A minek részben magunk is vagyunk az okai. Minden kínálkozó alkalommal ki kellene domborítani s megkellene valósítanunk városunk abbeli hivatottságát, hogy határa kiterjedtségénél, népessége létszámánál és e népesség túlnyomó mezőgazdasági foglalkozásánál fogva az Alföldnek természet szerinti mezőgazdasági centruma. Itt van például a magvizsgáló állomások kérdése. Erre vonatkozólag Darányi miniszter kijelentette, hogy a mezőgazdaság érdekében nem idegenkedik ily állomásoknak a vidéken való létesítésétől. Ily állomás felállítása iránti kérelemnek legtermészetesebb alkalma a közigazgatási bizottság éves jelentése, mely a helyi igényeknek mintegy inventáriuma. Ajánlottuk e kérdést tavaly is a közigazgatási bizottság előadójának figyelmébe. Azonban eredménytelenül. Valószínű, hogy a minisztérium beosztási tervezete — a lótenyésztő kerületeket illetőleg — meg fog küldetni hatóságunknak és Gazdasági Egyesületünknek. Akkor teljes nyomatékkal helyt kell állatnunk, hogy e beosztás keretében lótenyésztési érdekeink úgy érvényesüljenek, amint azt lótenyésztésünknek az összes alföldi városok körében legmagasabb színvonala megköveteli. A „Hóti-Mező-Vásárhely“ tárnája. Egy lóhalál s egy más ló megvételének körülményei. Irta : Tömörkény István. — Második regény. — A ló árának a mondott módon való elhanolása után napokig tartó csönd állott be a házban. Ilyen esetekben szomorú némaságok vannak s az elúszott ötven forint árnyék gyanánt lebegett a házon. Mintha ott röpdösött volna a szobában látatlanul és gúnyolódva suhogott: kellettek ugye ? Hát persze vissza már nem jön az ilyesmi, az ötvenesből nem maradt meg más, csak az emlékezete. Az aszszonyra nézve a tépelődő napok és éjszakák, mikor várta és kereste az urát, Jánosra nézve pedig a danolási vidámságok emléke s az utána következett testi és erkölcsi zákányosság. Jánosra ugyan e korhely éjszakák tekintetében derült ki némi enyhítő körülmény. Kitűnt, hogy János a mulatások idején is minden éjjel hazajárt, körülnézett az istállóban és megitatta a teheneket. Ha az egész háznép oda nincs a keresgetésére, még ott is foghatják, bár János a hazatéréseket titokban csinálta és nesztelenül. De az állatokhoz, a szelid és mélabús tehenekhez való ragaszkodásnak oly sok kifejezése volt abban, hogy János hazaszökik itatni s azután megint elszökik mulatni, hogy ebben a család mégis némi kis vigasztalást talált a megtörtént szerencsétlenség után. Ami magát a lovat illeti, tennivaló itt más egyéb már nem lehetett, mint ismét csak sóhajtozta. A hal hallgatag állat, bár nem egészen hallgatag, mert mikor a kegyetlen szakácsnők elevenen darabolják és derékban ketté vágják, azt mondja : — Ül A csuka, a melytől kintatása alkalmával e szót hallottam, nagy szemeit még kijebb tolta és oly szemrehányólag nézett rám velük, hogy kénytelen voltam védekezni. — Engem ne vádolj, én gyilkolásod oka nem vagyok. Én nem eszlek meg, én tőlem örökké a víz-ben maradhatnál; azokat vádold, akik a vízből kihúznak, hogy megegyenek. — A kés még egyszer belement a csukába, a csuka még egyszer mondta : ő is elhallgatott. A hali állat tehát nem egészen hallgatag, de mégis csak azok közé tartozik, kik keveset beszélnek világi életükben. Mondhatni azonban, hogy Sütő János még kevesebbet beszélt. Rettentő nyomta a vád, hogy most mindezen bajok és lelki szakgatások miatta történnek. Fejét bűnbánattal lehajtván, dologba fogott s hogy pipájából, ez áldozati oltárból, melynek füstje mindig az ember orra előtt kell hogy lebegjen — hogy e pipából a dohány kifogyott, senkinek a felől említést nem tett. Csak munkálkodott hajnaltól estig, közben semmit sem szólt, de még ezt is lassan mondta. Az asszony pedig a lelkében akárhogy viaskodott is, végezetül csak nem tehetett HÓDMEZŐ-VÁSÁRHELY. Egyháztanácsi gyűlés. A ref. egyház a deczember hó elején tartott gyűlés elmaradott tárgyainak elintézése czéljából tegnapelőtt Szeremlei Sámuel elnöklelkész és Juhász Mihály főgondnok elnöklete alatt presbyteri gyűlést tartott. A gyűlésen a presbyterek igen szép számmal jelentek meg. A gyűlés megnyittatván, a kölcsönkérők ügyeinek tárgyalása után a tanítótestület kérvénye került tárgyalás alá, s az egyháztanács egyhangúlag teljesíti azon kérelmet, hogy a testületi helyiség fűtésére elegendő fát adat és nyújtani a panaszt a czukrászhoz újabb ötven pengő irányában. Ez azonban nagy dolog, odaállani egy ember elé, akinek a bizalmát, ime, már így megtréfálták, s azt mondani neki, hogy még mindig, ezentúl továbbra is biztál bennünk. Sokáig hányta és vetette fejében ezt a dolgot az asszony, mert restéll ismét kéréssel állni ama jó ember elé. — Hogy tehessem, hogy tehessem ? — megengedi, hogy az iskolaszolga fűtse és takarítsa a testület helyiségét. A faiskolai bizottság azon kérvénye, hogy a susáni volt tanítói lakás kertje adassék át faiskolának, véleményes jelentéstétel végett az iskolaszéknek adatott ki. Kimondatott, hogy jövőben az egyházkerületi tankönyvek árusítására a tanítótestület kéretik fel. Az iskolaszék javaslatára a jövőben iskolai ünnepélyek tartása czéljából márcz. 15., jan. 8. és okt. 31-ik napja elrendeltetvén, kimondatott, hogy a tanítók a nevezett napokon alkalmi ünnepélyt tartsanak iskolájukban, s azután haza bocsátván növendékeiket, szünetet adjanak. A főgimnáziumi igazgatótanács javaslatára kimondatott, hogy a főgimn.épület külső vakablakának befestése alkalmas időben eszközöltetik ; dr. Szappanos Mihály főgimnáziumi orvos állandósittatása szavazattöbbséggel nem teljesittetett; fia azonban ugyanazon kedvezményben részesül, mint a többi egyházi belhivatalnokok gyermekei; kimondatott továbbá, hogy a főgimnázium belép a könyvtárak és múzeumok országos szövetségébe. Kis Lajos vendéglős ajánlkozása a Müller-féle épület bérletére ezúttal nem fogadtatott el. Elfogadtatott azon javaslat, hogy a Karancsi Dániel lelkész helyére 1200 korona fizetés és a stóla mellett helyettes lelkész alkalmaztassák. Lakást azonban bútorozott szobával Karancsi Dániel tartozik adni részére. Elfogadtatott a temetők rendezésére vonatkozó javaslat azon módosítással, hogy a síroknál a fejfák nem alkalmazandók szemben egymással, hanem a régi alapon állítandók fel, s kimondatott, hogy a szabályzat 1000 példányban kinyomattatván, a presbyterek és közgyűlési tagok, továbbá a sírboltok tulajdonosai közt kiosztatik. Egyúttal kineveztette azon bizottság, amelynek tiszte a temetőkre való felügyelet. Tagjai: K. Kenéz P., Tereh Gy. és Tóth Sándor főbizottsági tagok, továbbá a Kincses-temetőben : Vig István és Gaál Bálint; Aranytemetőben : Szilágyi László és B. Szabó István ; Dilinka temetőben : H. Mucsi János és Mucsi Bálint albizottsági tagok. Szász Károlyné tanítónőnek a két havi mást, mint hogy elment a fehér-kulis emberhez a második ötvenesért. Már ezúttal — mit tagadjuk ? — csakugyan nem bízták Sütő Jánosra, hogy a lovat hazahozza, bár ez irányban ő maga sem tanúsított semmiféle kívánalmat. Az asszony ment a lóért, ami némiképen talán nem is egészen helyes, de a jelen esetben mit lehetett volna mást tenni ? A lovat elhozta az asszony. Elég szép ló volt azért a pénzért, véletlenül ezt is Jancsinak hívták, de most a neve büntetéskép megmaradt Jancsinak. Volt a ló olyan jó tizenöt markos, Nóniusz-fajta, tehát mint látszik, nem kivetni való. Hibája mindössze abban állott, hogy havi vaksága volt a lónak, mi tudvalevőleg úgy értelmezendő, hogy újholdkor nem lát. Ez azonban nem túlságosan nagy baj, tehát a lovat a házban örömmel fogadták, a gyerekek azonnal fürösztötték, mosdatták. Sütő János fényesre csutakolta. A ló jövetelével a rend a házban helyreállt. A gyermekeknek többé nem kellett hordani a városba a tejes kábokat, ellenben mehettek az iskolába, mi rájuk is fér, miután Péterkéből mindenképen város urát akar nevelni Mári néni. Szerencse, hogy az a tanító, aki elé jár, tudtával volt a házban történteknek s nem adta be panaszra a kimaradást, különben még iskolai birsággal is rongálták volna a csekély családi házat fölöttes hatalmak. A rend tehát helyreállott, mert a ló bevált. Mi Sütő Jánost illetné, ő nem szólt semmit, dolgozott úgy, hogy majdnem megfeszült, mert borzasztó módon nyomta a vállát az eldanolt ötven forint, így telt az idő. Hetek teltek el, sőt már a második hónapból is csak imitt-amott maradt és még Sütő János a házkeritésen kívül sem volt, kivéve azt az egy esetet, midőn veszett eb járt az utczában s azt agyon kellett ütni. Január 11. szám.