Hód-Mező-Vásárhely, 1902. január-június (32. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-01 / 1. szám

2. hez átiratot, mely lótenyésztésünk fontos kér­dését is érinti. Az átirat utal arra, hogy leg­főbb ideje már annak, hogy minden község megállapodjék bizonyos c­éltudatos és helyes tenyészirányban, mivel tény, hogy tájékozat­lanság, következetlenség és örökös experimen­­tálás az állattenyésztés egyik ágában sem bosszulja meg magát annyira, mint a lóte­nyésztésnél. Az átirat által hangsúlyozott követel­ménynyel már folyó év július havában fog­lalkozott Gazdasági Egyesületünk választmánya­ a földmivelésügyi miniszter azon leiratából ki­­folyólag, mely leirat szerint a miniszter az egész országot abból a czélból, hogy egy-egy kerületben csak egyetlen, az illető kerület vi­szonyainak megfelelő faj legyen tenyészthető, lótenyésztési kerületekre akarja osztani. A vá­lasztmány abban állapodott meg, hogy a mi helyi viszonyainknak a félverménekkel való tenyésztés a legmegfelelőbb, és pedig a Fu­­rioso-faj, mint a mely erős, a mellett könnyű járású és kitartó, mely tulajdonságainál fogva egyformán alkalmas kocsi­ lónak, nyereg alá és mezőgazdasági czélokra; ellenben a másutt nagyon dicsért Nonius-fajt nem találta a vá­lasztmány megfelelőnek, mivel ez puha és ne­héz faj. Ezek után a kérdés veleje az, hogy a mi­nisztériumban hogyan kontemplálják a kerüle­tek kikerekítését ? A mi városunk lótenyész­tése bizonyára oly jelentéke­ny, hogy azt mel­lékesen odacsapni valamely más kerület já­rulékául, ezt nem érdemelné meg, sőt esetleg többet árthatna, mint használna. E kérdés he­lyes megoldását csak úgy tudjuk elképzelni, hogy különben is hatalmas határú városunk önálló kerületté alakíttassák, vagy hogy a mi városunk egy nagyobb, a mieinkkel meg­egyező viszonyok közt levő nagyobb kerület­nek legyen a domináló és irányitó czentruma. E tekintetben azonban eddigelé semmi bizo­nyosat nem tudnak. A minek részben magunk is vagyunk az okai. Minden kínálkozó alka­lommal ki kellene domborítani s meg­­kellene valósítanunk városunk abbeli hivatott­­ságát, hogy határa kiterjedtségénél, népessége létszámánál és e népesség túlnyomó mezőgaz­dasági foglalkozásánál fogva az Alföldnek ter­mészet szerinti mezőgazdasági c­entruma. Itt van például a magvizsgáló állomások kérdése. Erre vonatkozólag Darányi minisz­ter kijelentette, hogy a mezőgazdaság érdeké­ben nem idegenkedik ily állomásoknak a vi­déken való létesítésétől. Ily állomás felállí­tása iránti kérelemnek legtermészetesebb al­kalma a közigazgatási bizottság éves jelen­tése, mely a helyi igényeknek mintegy inven­­táriuma. Ajánlottuk e kérdést tavaly is a köz­­igazgatási bizottság előadójának figyelmébe. Azonban eredménytelenül. Valószínű, hogy a minisztérium beosztási tervezete — a lótenyésztő kerületeket illető­leg — meg fog küldetni hatóságunknak és Gazdasági Egyesületünknek. Akkor teljes nyo­matékkal helyt kell állatnunk, hogy e beosz­tás keretében lótenyésztési érdekeink úgy ér­vényesüljenek, a­mint azt lótenyésztésünknek az összes alföldi városok körében legmagasabb színvonala megköveteli. A „Hóti-Mező-Vásárhely“ tárnája. Egy lóhalál s egy más ló meg­vételének körülményei. Irta : Tömörkény István. — Második regény. — A ló árának a mondott módon való el­­hanolása után napokig tartó csönd állott be a házban. Ilyen esetekben szomorú némaságok vannak s az elúszott ötven forint árnyék gya­nánt lebegett a házon. Mintha ott röpdösött volna a szobában látatlanul és gúnyolódva suhogott: kellettek ugy­e ? Hát persze vissza már nem jön az ilyesmi, az ötvenesből nem maradt meg más, csak az emlékezete. Az asz­­szonyra nézve a tépelődő napok és éjszakák, mikor várta és kereste az urát, Jánosra nézve pedig a danolási vidámságok emléke s az utána következett testi és erkölcsi záká­nyosság. Jánosra ugyan e korhely éjszakák tekin­tetében derült ki némi enyhítő körülmény. Kitűnt, hogy János a mulatások idején is minden éjjel hazajárt, körülnézett az istálló­ban és megitatta a teheneket. Ha az egész háznép oda nincs a keresgetésére, még ott is foghatják, bár János a hazatéréseket titokban csinálta és nesztelenül. De az állatokhoz, a szelid és mélabús tehenekhez való ragaszko­dásnak oly sok kifejezése volt abban, hogy János hazaszökik itatni s azután megint el­szökik mulatni, hogy ebben a család mégis némi kis vigasztalást talált a megtörtént sze­rencsétlenség után. A­mi magát a lovat illeti, tennivaló itt más egyéb már nem lehetett, mint ismét csak sóhaj­tozta. A hal hallgatag állat, bár nem egészen hallgatag, mert mikor a kegyetlen szakácsnők elevenen darabolják és derékban ketté vág­ják, azt mondja : — Ül A csuka, a melytől kintatása alkalmával e szót hallottam, nagy szemeit még kijebb tolta és oly szemrehányólag nézett rám velük, hogy kénytelen voltam védekezni. — Engem ne vádolj, én gyilkolásod oka nem vagyok. Én nem eszlek meg, én tőlem örökké a víz-­­­ben maradhatnál; azokat vádold, a­kik a víz­ből kihúznak, hogy megegyenek. — A kés még egyszer belement a csukába, a csuka még egyszer mondta : ő i­s elhallgatott. A hali állat tehát nem egészen hallgatag, de mégis csak azok közé tartozik, kik keve­set beszélnek világi életükben. Mondhatni azonban, hogy Sütő János még kevesebbet beszélt. Rettentő nyomta a vád, hogy most mindezen bajok és lelki szakgatások miatta történnek. Fejét bűnbánattal lehajtván, do­logba fogott s hogy pipájából, ez áldozati ol­tárból, melynek füstje mindig az ember orra előtt kell hogy lebegjen — hogy e pipából a dohány kifogyott, senkinek a felől említést nem tett. Csak munkálkodott hajnaltól estig, közben semmit sem szólt, de még ezt is lassan mondta. Az asszony pedig a lelkében akárhogy viaskodott is, végezetül csak nem tehetett HÓD­MEZŐ-VÁSÁRHELY. Egyháztanácsi gyűlés. A ref. egyház a deczember hó elején tar­tott gyűlés elmaradott tárgyainak elintézése czéljából tegnapelőtt Szeremlei Sámuel elnök­­lelkész és Juhász Mihály főgondnok elnöklete alatt presbyteri gyűlést tartott. A gyűlésen a presbyterek igen szép szám­mal jelentek meg. A gyűlés megnyittatván, a kölcsönkérők ügyeinek tárgyalása után a tanítótestület kér­vénye került tárgyalás alá, s az egyháztanács egyhangúlag teljesíti azon kérelmet, hogy a testületi helyiség fűtésére elegendő fát adat és nyújtani a panaszt a czukrászhoz újabb ötven pengő irányában. Ez azonban nagy dolog, odaállani egy ember elé, a­kinek a bizalmát, ime, már így megtréfálták, s azt mondani neki, hogy még mindig, ezentúl továbbra is biztál bennünk. Sokáig hányta és vetette fe­jében ezt a dolgot az asszony, mert restéll ismét kéréssel állni ama jó ember elé. — Hogy tehessem, hogy tehessem ? — megengedi, hogy az iskola­szolga fűtse és ta­karítsa a testület helyiségét. A faiskolai bizottság azon kérvénye, hogy a susáni volt tanítói lakás kertje adassék át faiskolának, véleményes jelentéstétel végett az iskolaszéknek adatott ki. Kimondatott, hogy jövőben az egyházke­rületi tankönyvek árusítására a tanító­testület kéretik fel. Az iskolaszék javaslatára a jövőben isko­lai ünnepélyek tartása czéljából márcz. 15., jan. 8. és okt. 31-ik napja elrendeltetvén, ki­mondatott, hogy a tanítók a nevezett napo­kon alkalmi ünnepélyt tartsanak iskolájukban, s azután haza bocsátván növendékeiket, szü­netet adjanak. A főgim­náziumi igazgató­tanács javasla­tára kimondatott, hogy a főgimn.­épület külső vakablakának befestése alkalmas időben eszkö­zöltetik ; dr. Szappanos Mihály főgimnáziumi orvos állandósittatása szavazattöbbséggel nem teljesittetett; fia azonban ugyanazon kedvez­ményben részesül, mint a többi egyházi bel­­hivatalnokok gyermekei; kimondatott továbbá, hogy a főgimnázium belép a könyvtárak és múzeumok országos szövetségébe. Kis Lajos vendéglős ajánlkozása a Mül­­ler-féle épület bérletére ezúttal nem fogadta­tott el. Elfogadtatott azon javaslat, hogy a Ka­­rancsi Dániel l­elkész helyére 1200 korona fize­tés és a stóla mellett helyettes lelkész alkal­maztassák. Lakást azonban bútorozott szobá­val Karancsi Dániel tartozik adni részére. Elfogadtatott a temetők rendezésére vo­natkozó ja­vaslat azon módosítással, hogy a sírok­­nál a fejfák nem alkalmazandók szemben egy­mással, hanem a régi alapon állítandók fel, s ki­mondatott, hogy a szabályzat 1000 példányban kinyomattatván, a presbyterek és közgyűlési tagok, továbbá a sírboltok tulajdonosai közt kiosztatik. Egyúttal kineveztette azon bizott­ság, amelynek tiszte a temetőkre való felü­gyelet. Tagjai: K. Kenéz P., Tereh Gy. és Tóth Sándor főbizottsági tagok, továbbá a Kincses-temetőben : Vig István és Gaál Bá­lint­; Aranytemetőben : Szilágyi László és B. Szabó István ; Dilinka temetőben : H. Mucsi János és Mucsi Bálint albizottsági tagok. Szász Károlyné tanítónőnek a két havi mást, mint hogy elment a fehér-ku­lis ember­hez a második ötvenesért. Már ezúttal — mit tagadjuk ? — csakugyan nem bízták Sütő Jánosra, hogy a lovat hazahozza, bár ez irány­ban ő maga sem tanúsított semmiféle kívá­nalmat. Az asszony ment a lóért, a­mi némi­­képen talán nem is egészen helyes, de a jelen esetben mit lehetett volna mást tenni ? A lovat elhozta az asszony. Elég szép ló volt azért a pénzért, véletlenül ezt is Jancsi­nak hívták, de most a neve büntetéskép meg­maradt Jancsinak. Volt a ló olyan jó tizenöt markos, Nóniusz-fajta, tehát mint látszik, nem kivetni való. Hibája mindössze abban állott, hogy havi vaksága volt a lónak, mi tudva­levőleg úgy értelmezendő, hogy újholdkor nem lát. Ez azonban nem túlságosan nagy baj, tehát a lovat a házban örömmel fogad­ták, a gyerekek azonnal fürösztötték, mosdat­ták. Sütő János fényesre csutakolta. A ló jövetelével a rend a házban helyre­állt. A gyermekeknek többé nem kellett hor­dani a városba a tejes kábokat, ellenben me­hettek az iskolába, mi rájuk is fér, miután Péterkéből mindenképen város­ urát akar ne­velni Mári néni. Szerencse, hogy az a tanító, a­ki elé jár, tudtával volt a házban történ­teknek s nem adta be panaszra a kimaradást, különben még iskolai birsággal is rongálták volna a csekély családi házat fölöttes ha­talmak. A rend tehát helyreállott, mert a ló be­vált. Mi Sütő Jánost illetné, ő nem szólt semmit, dolgozott úgy, hogy majdnem meg­feszült, mert borzasztó módon nyomta a vállát az eldanolt ötven forint, így telt az idő. Hetek teltek el, sőt már a második hónapból is csak imitt-amott ma­radt és még Sütő János a házkeritésen kívül sem volt, kivéve azt az egy esetet, midőn veszett eb járt az utczában s azt agyon kel­lett ütni. Január 1­­1. szám.

Next