Hódmezővásárhely, 1904. július-december (34. évfolyam, 78-156. szám)

1904-07-03 / 79. szám

Julius 3. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY — Adomány a tabáni templomra. Nagy Mihály III. kerület, Pálffy­ utcza 28. sz. alatti lakos a tabáni templom részére készitendő ha­rangra 1500 koronát adományozott. A midőn ezt a nagyközönség tudomására hozzuk, a ne­mes áldozatkészségért, mely külön dicséretre nem szorul, hordván az magában a dicséretet, ezúttal is köszönetet mond az egyház nevében az elnökség. — Az adóreform. Mint bennünket értesí­tenek, a pénzügyminisztériumban most foglal­koznak az adóreformra vonatkozó adatok fel­dolgozásával. A tervezet már készen van úgy a földadóra, mint a többi adór­a vonatkozólag, hosszan foglalkozik a progresszív adóval, java­solja a másodosztályú kereseti adó törlését, valamint a föld és húsadó reformját. A pénz­ügyminiszter még ez év végén szándékozik benyújtani az adóreformra vonatkozó külön javaslatot. — Léghajó Szeged és Vásárhely közt. A Turul léghajó, ez a sok viszontagságon átesett járómű, melynek nevét már az egész ország­ban ismerik, gyakorta útnak indul néhány vál­lalkozó szellemű sportamannel, akik ilyen mó­don bekalandozták Magyarország minden tá­jait. Csütörtök éjjel 12 órakor ismét fölszál­lott a Turul budapesti Tab­ersalból a fővá­rosi léghajó­klub néhány tagjával. Krahl Sán­dor főhadnagy vezetése mellett résztvettek az éjjeli útban Krammer Ernő főhadnagy és Hel­ler István dr. fővárosi ügyvéd. A léghajó ked­vező széllel nekivágott a nagy magyar alföld­nek és egész éjjel a nagy­kunsági puszták fö­lött lebegett. Pénteken reggel a merész lég­hajósok megközelítették a földet és a szeged­vásárhelyi vasúttöltés mellett, egyik őrháznál igyekeztek leszállani. Az épen megálló vonat­ról többen látták a léghajó leszállását a vásár­helyiek közül is, így Kun Miksa ügyvéd. A léghajót annak kiürítése nélkül a szeged-ró­­kusi pályaudvarig vontatták, ahol azután a nagy szél által akadályozva bár, csakhamar kiürítették és becsomagolták azt. A léghajó­soknak egész éjen át pompás látványban volt részük; látták felülről a villanyfényben úszó Budapestet, a világ második legszebb fekvésű városát és látták a holdfényes magyar róna­­ságot. Reggel a nap felkelésének panorámájá­nak gyönyörködtek, mely szintén csak az al­földön élvezhető egész teljességében. A lég­hajó legnagyobb magasságát 1800 méterben érte el, az észlelhető legnagyobb hideg 0 fok volt.­­ A titkos gyógyszerek. A belügyminiszter körrendeletet intézett a törvényhatóságok ve­zetőihez, köztudomásra hozván azt, hogy a titkos összetételű gyógyszerekre vonatkozó szabályrendelet életbeléptetési határidejét meg­hosszabbítja. A rendelet a hivatalos lapban megjelent és így szól : »A gyógyszerkülönle­gességek és titkos összetételű gyógyszerek forgalomba hozatala tárgyában múlt évi 90.000 szám alatt kelt itteni körrendelettel kiadott szabályrendelet életbeléptetésének határideje a szabályrendelet 25. §-ában 1904. év január hó 1-ére tűzetett ki. Később a beérkezett nagyszámú folyamodások elintézése során mu­tatkozott nehézségek miatt 1903. évi október hó 15-én 102,562. szám alatt e helyről kelt rendelettel a szabályrendelet életbeléptetése 1904. évi július hó 1-ig halasztatott el. Te­kintettel arra, hogy most ez utóbb kitűzött határidő közeledtével még mindig fölmerül­nek a szabályrendelet végrehajtását megnehe­zítő és hoszszabb tárgyalást igénylő némely kérdések, az ügy teljes rendezhetése érdeké­ben a 90.000 — 1903. sz. szabályrendelet ha­tályba léptetését ezen kérdések elintézéséig fölfüggesztem. Fölhívom a czímet, hogy ezen rendeletemet a törvényhatóság hivatalos köz­lönyében tegye közzé és egyúttal a törvény­­hatóság területén működő összes orvosokkal, gyógyszertártulajdonosokkal, illetőleg keze­lőkkel és gyógyszerárukereskedőkkel, valamint a gyógyszertárak hivatalos vizsgálatánál köz­reműködő hatósági közegekkel is tudomásvé­tel és miheztartás végett közölte. Tisza s. k.« Nádasy igazgató nyilatkozata. — Márkus Emilia fellépti dijjal. — A Magyarország az elmúlt héten a sárga földig legyalázó czikket közölt Nádasy József színigazgatóról, erősen pellengére állítván igaz­gatói reputáczióját annak a férfiúnak, kit úgy szinésztársai, mint az orsz. szinészegyesület vezetői áldozatkész úri­embernek tartanak. A helyi lapok közül több átvette a Magyaror­szág czikkét, savanyú almával traktálván a közönséget, mely eddig mindinkább fokozódó jóreménységgel várta a Nádasy társulatának érkezését. Nádasy ellen a czikkek folytán váro­sunkban meglehetős rossz hangulat támadt, sokan vissza akartak lépni a bérlettől, többek közt egyik gazdag nagykereskedő is kijelen­tette, hogy ő bizony ilyen hírek után nem bérel páholyt. Mi nem közöltük a Nádasy ellen felho­zott vádakat, mert bár meg voltunk róla győ­ződve, hogy az ő minden bizonynyal megje­lenő válasznyilatkozata egészen más világításba hozza a dolgot, mégis úgy tartottuk és tart­juk, hogy a közönség hangulatát még na­pokig sem szabad rész irányba terelni, mert azután igen bajos azt kireparálni, még ha ki­derül is a színigazgató igazsága. Mindig ma­rad vissza valami kis rész érzés, bizalmatlan­ság, előítélet s ez elég ahoz, hogy magát a színi évadot is többé-kevésbé megrontsa. Mert ha a színtársulatot előzetes gyanakvással, te­hát nem szívesen fogadjuk, nyomban szárnyát szegjük az ő ambícziójának, kedvének is s az előadások a színészek minden igyekezete és jósága daczára sem fognak úgy sikerülni, mint akkor, ha úgy a közönség, mint a társulat kölcsönös bizalom mellett kezdi meg a szín­­házbajárást, illetve a színpadi játékot. Régi igazság, melyet mindenki tud és elhisz, — a­ki csak egy kicsit is ismeri a színpadi kulisz­­szák titkait s a színpadi siker vagy sikertelen­ség meglepően gyors változatait, — hogy ha egy színésznőnek jó kedve van, ha a közönség tapssal fogadja, akkor jobb a hangja, jobb a játéka, ha pedig elveszik a kedvét előre, akkor trémázik, hamisan játszik a legjobb színész is. Ezek mellett azért sem tartottuk helyes­nek Nádasynak közönségünk előtt való leszó­­lását, mert arra a tapasztalatra jutottunk, hogy míg minden pesti lap dicsérte az ő tár­sulatának működését s neki magának igazgatói vezetését, addig a Magyarország hónapok óta tendencziózusan bántotta a társulatot, főképen az igazgatót, noha mindig kiviláglott később, hogy a támadás valótlanságon alapult. A Somogyi Hírlap (Kaposváron jelenik meg) s a Pécsi Napló meleg, dicsérő hangon írtak mindig Nádasyról. Egy másik lapnak, a Kaposvárnak szerkesztőjével azonban Nádasy­nak személyes természetű afférja volt s a Ma­gyarországot ez a szerkesztő tudósította. Köny­­nyen érthető hát, miért nem jóakarat inspi­rálta a közleményeit. Ezek után közöljük a Nádassy ellen el­hangzott vádakat és az ő nyilatkozatát, mely teljesen lerontja a vádakat, úgy hogy színházba készülő közönségünk egészen megnyugodhatni a Nádassy becsületes és lelkes színigazgatására nézve, melyben bizonyára részünk lesz, ha Vá­sárhelyre jön a társulat. A Magyarország azt írja, hogy Márkus Emíliának 3 estére kellett volna vendégként szerepelnie Kaposváron, azonban a harmadik előadás, az Egyenlőség elmaradt, mert Nádassy nem fizette ki a fellépti, d­íjakat, melyeknek előzetes kiegyenlítésére kötelezte magát, sőt megszökött a városból is, csakhogy ne kelljen szóba állania a művésznővel, ki e miatt való haragjában az előadás előtt elutazott. A Ma­gyarország még hozzáteszi, hogy e botrány miatt maradt el a Száyer Ilonka vendég sze­replése is. Ezekkel szemben Nádasy Józsefnek több pesti lapban megjelent nyilatkozata a követ­kező : „A hír nem felel meg a valóságnak. Már­kus Emilia első két felléptekor a színházban nem volt közönség és amikor a harmadik napon a titkáromtól megtudta, hogy az Egyen­lőség előadásán még kevesebb ember lesz, egy­szerűen összepakolt és elutazott, daczára annak, hogy személyesen kerestem fel a művésznőt és kértem, hogy ne csináljon ilyen kellemetlensé­get és ne törődjék azzal, hogy van-e közönség vagy nincs. Fellépti díjait, amelyek három es­tére egy tószegben voltak megállapítva, úgy is ki kellett fizetnem. A helyárakat minden ven­dégszereplés alkalmával kétszeresre kell emelni, mert máskülönben a kis színkörben lehetet­len a nagy fellépti díjakat bevenni. Nem igaz az sem, hogy a közönség, mikor az ese­tet megtudta, megbotránkozott volna, sőt ellenkezőleg, engem és Angyal Ilkát, aki Márkus szerepét átvette, melegen ünnepelt. Nem igaz, hogy a felléptidij előzetes fizetésére köteleztem volna magam, mert olyan vendéget, aki ilyen követeléssel áll elő, színházamban fel sem léptetek. Egy-két felléptidij erejéig jó vagyok én még Authesznek is. Nem igaz, hogy zsúfolt házak voltak s nem felel meg a valóságnak elutazásom híre sem, mert én egy perczre sem hagytam el a várost. Nem igaz, hogy Szoyer Ilonka ebből az esetből kifolyólag mondott volna le, mert hisz ez az eset vasárnap délben történt és Szoyer fellépteit Krecsányi Budán már szombaton azokra a napokra hirdette, amelyeken nálam kellett volna játszania. Ezek után a nagy közönségre bizom a dolgok megítélését s még csak annyit jelen­tek ki, hogy azon esti lap ellen, amelynek nyomán a többi lapok közölték az esetet, meg­indítottam a sajtópert. Nádasy József, a pécsi nemzeti színház és a kaposvári színház igaz­gatója.« Termény-árak: Búza 8.30 — 8.40, Árpa 5­ 50— 5 60, Tengeri 5 30 5-40, Zsir 78—80, szalonna 56-57, sertés 55—56 frt mm.-ként. 5. Lapkiadótulajdonos: a H.M.Vásárhelyi Nyomda- és Kiadó­ Részvénytársaság. N­y i 111 é­v. Számtalanszor bevált jg­YSZ3H­ húgyhomoknál és ré | gl hólyaghurutnál, g, Uj mint a húgysavat ■** tjt ip megkötő szer. G Festőn) Műkedvelők figyelmébe ! S Festő-vásznak, mindennemű I tubus-festékek s olajok, a leg- 1 finomabb minőségű ecsetek a leg- I nagyobb választékban s olcsó K áron szerezhetők be | DEUTSCH ZOLTÁN I C fűszer, festék és gyarmatáru üzletében -------------- Kispiacz-tér. --------------

Next