Hódmezővásárhely, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-78. szám)
1905-01-01 / 1. szám
- ben hajlottak az elégedetlenségre, jobban hajlottak, mint a megelégedésre. Ez baj volt akkor is, baj ma is. Arról tesz tanúságot, hogy bennünk emberekben több a kívánság, mint amennyi a megelégedéshez szükséges. A kívánság olyan, mint az árnyék, minél nagyobb a fény, annál nagyobb az árnyéka annak a fénynek. Ha körülnézel kis családodban s látod, hogy mindenki egészséges, hogy megvan a mindennapi kenyered, munkabiró kezed tétlenül nem hever, tisztes ruhát öltesz magadra, hogy az Úr színe elé járulj : ne panaszkodjál, ember, hanem fogd össze a két kezedet s adj hálát a te jó Istenednek, aki gyümölcsözővé tette fáradozásodat. Ha pedig látnod kell, hogy családod valamelyik tagja nehéz kárral küzdve senyved, ajkadra panaszszót váljon nem veszel-e hiába ? Tanulj tűrni a szenvedővel s fordulj ahhoz, a kitől jön a csapás és áldás, a vigasztalás és megkönnyebbülés. Csak az nem talál e földön vigasztalást, aki a mások szenvedése iránt érzéketlen. A mások szerencséje ne tanítson téged arra, hogy sorsod ellen zúgolódjál; a mások szerencsétlensége ne tanítson téged arra, hogy magadat jobbnak tartsd másoknál. Mert valahány ember van ezen a világon, mind arra teremtetett, hogy ki vegye részét a jóból is, a roszból is. Az ember sorsát pedig egy hatalmas kéz intézi, melyet a káromló szó hiába ostromol. Vegyük fel az életnek apró-cseprő örömeit, amire sokan ügyet sem vetnek. Lám, a koldus megköszön minden darab kenyeret, minden krajczárkát s tovább járja az életnek útját, mert Isten irgalmassága odarendeli melléje az adakozót. Az épkézláb ember miért nem köszöni meg Istennek azt, hogy van ereje a munkához ? A munkának gyümölcsét miért nem tekinti épen olyan ajándéknak, mintha Istentől jött volna ? Hiszen egy lehelettől függ az ő ereje, az ő munkássága ; esendő féreg az ember , akár bársonynyal kibélelt hintóban jár, akár mezítláb. Így gondolom én, igy érezem s ha egyegy megelégedett embert látok , megtelik örömmel a szivem s azt gondolom magamban, hogy a tarka könyvnek lapjai nem fognak mind zokszóval megtelni, örömről is szólanak. Emeljük fel szivünket az újév küszöbén az Úrhoz; némitsuk el a panaszt, mely meddő és haszontalan ; ültesse el az a hatalmas égi kéz szivünknek kertjében a reménységnek, a bizalomnak, a szeretetnek, a hitnek, legfőképen pedig az alázatosságnak, a háládatosságnak a magvát. Ha ezek lesznek a mi szívünkben kikelendők , bizony mondom, a panaszszó nem fog megsokasodni ! És kérjük az Urat, hogy áldja meg a mi törekvéseinket, melyek becsületesek és tiszták , fordítsa el tőlünk a vigasztalan csapásokat s hogyha mégis meglátogatnak, adjon nekünk erőt azoknak leküzdésére. Az uj könyvben pedig, melyre reá irtuk : 1905., írjuk oda hittel, szeretettel és bizalommal jeligéül : »Isten nevében kezdem el!« 3 pasusyerés. Az én magányom nem a csendes otthon, Nem az a négy merengő tiszta fal, Nem is a hivő csalogányos erdő, Sóhajtozó, borongó fáival. Az én magányom a vasutvonal, mely Rohanva zug át napon, éjjelen, — Füstös zugában az ablaksaroknál, Ott van az én kis pihenő helyem. És muzsikám nem a barna fiuknak Lelket tánczoltató zenekara, Nem is az alkony síró fuvolája, És nem a pápaszemes opera. Az én zenémnek muzsika-szerszámát Eddig talán még nem is ismerék, E hangszer az ütemesen dübörgő, A minden dalt tudó vasútkerék. Mikor a lelkem tele hangulattal És majd kicsordul belőle a dal, ő rátalál a hű melódiára, És űzi-fűzi fordulóival. Muzsikaszóval utazunk azontúl, A dallam ellen ő sohase vét, Én meg dúdolva követem a ritmust S jegyezgetem, szövöm a szövegét. S mikor a vágyam magasabbra szárnyal, És keresem a daliák korát, Taktust cserél s Rákóczi-indulóval Kisér, tüzel az egész utón át. Belészáguldunk képzelt nagy csatákba, Indit a kürt és rohan a vonat, S a suhanó fák kurucz lovasokként Ragadják messze gondolatomat. Ilyen bizalmas muzsikás magánya Nincs is talán e földön senkinek, Se lantja, melyen engedelmes húrként Feszüljenek meg az aczélsinek. El is rejtőzöm e magányba sokszor, És mindig akad dolgom ott elég, Mert hallgatom, tanulgatom merengve : Hányféle dalt tud a vasutkerék ? Szávay Gyula: HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Szegény gyermekek felruházása. — A tanítók közreműködése. — A jótékony egyesületek mindenütt azért alakultak és azért alakulnak, hogy az árvákat, özvegyeket, elhagyottakat, betegeket, keresetképteleneket, szemérmes szegényeket gyámo Santa Barbara. Irta: Hevesi József. Tizian »Assuntája« után Palma Vecchio híres »Santa Barbara«-ját akarta látni. Amint az Akadémia csodás kincsesházát elhagyta, a gondola ingva-ringva suhant végig a Canale granden. A tavaszi napsugár zöld smaragddá olvasztotta a lagúnát. A levegőben benne volt a tavasz lehelete. A régi palotákról virágok kacsingattak. És a gondola ingva-ringva suhant tova. Egymásután vonultak el előtte az ősrégi paloták a Palazzo Vendramin, Pesaro . .. Ca Doro . . . Grimani . . . Desdemona . . . A smaragdzöld víz fölött pillangó röpköködött . . . Mert tavasz volt . . . A lelkében még benne volt az »Assunta« babájának áhitata . . . Benne volt az ifjúság. És benne volt a tavasz. És ő most Velencze legszebb asszonyát akarta látni. Akiről már olyan sokat álmodott. A Santa Barbarát. A gondola ingva-ringva suhant tova. Letért a Canale granderól és apró kis czellákon keresztül siklott. A víz gyöngyözve csobogott a karcsú evezőről. A fordulóknál a gondoliere elkiáltotta magát : — Sia stai ! . . . És jött a válasz a másik gondolástól : — Scia premi! — Sta hi ? . . . Különben csend. Az apró hidakon nagy néha faczipők kopogása. A levegőben a tavasz illata. Olyan édes harmónia. A lelkében ifjúság és tavasz. A szive olyan pontosan, szabályosan, rendesen dobogott. Kip, köp, kip, köp, mint amilyen rendes, szabályos volt az ő híres kronometerjének a ketyegése : Kip, köp, kip, köp. Pedig most Velencze legszebb asszonyát fogja meglátni. A lelkében zsongott valami. Egy dal. Hazulról hozta magával. A tarlóról : Pipiros a pipacs virága Hull a harmat reája . . . És a gondola ingva-ringva suhant tova. * AFormosa templom közelében csaknem kiugrott a gondolából. — A szegény rampino csaknem kiejtette kezéből fanyelű horgát, a mivel a gondolát a traghettóhoz húzta. Sietett. A templom koldusai megsüvegelték. A bőrajtót félrevonták. Sietett. Egyenesen a jobboldali oltár felé. A legszebb velenczei asszonyhoz, Santa Barbarához. Bíbor a ruhája. Január 1. Irtsák, támogassák, segítsék, hogy nyomorukat enyhítsék. A jótékony egyesületek, úgy tudom, e nemes hivatásuknak meg is feleltek. Csendben, zajtalanul, jóformán titokban működnek. Amit a jobb kéz ad, azt nem tudja a bal, mert nem híresztelik, nem kürtölik ki, ki mikor kapott, kit mikor részesítettek segélyben. A segélyezésnek ez a helyes, ez az igazi módja, úgy adni, hogy senki se tudja. Úgy adni, hogy senki se mutathasson rá a segélyezettre, úgy adni, hogy senki se piruljon a segély elfogadása miatt. Segélyre szorult felebarátunkat nem szabad megszégyenítenünk, nem szabad megpirítanunk, önérzetét nem szabad azzal sértenünk, hogy fűnek-fának hirdessük, ki, mikor részesült ebből , mikor a másik alapból segélyezésben. A gyermekek segélyezésénél még óvatosabbnak, elővigyázóbbnak, figyelmesebbnek, hogy úgy mondjam, még kíméletesebbnek kell lennünk, hogy egyrészt meg ne szégyenítsük, el ne keserítsük, másrészt, hogy ki ne öljük belőlök az önérzetet és végre, hogy ne járuljunk hozzá ahhoz, hogy szégyent ne ismerjenek és mintegy ne szoktassuk és ne segítsük őket ahhoz, hogy kéregetők legyenek. És mégis mit látunk ? A felnőtteket, csendben, zajtalanul, jóformán titokban segélyezzük; a gyermekek segélyezését pedig síppal-dobbal hirdetjük. Az egész várost tele kürtöljük, hogy most jöttek, seregestül, csapatostul, mert a nagy látványosság most kezdődik, a szegény gyermekeket most ruházzák fel. A szegény gyermekek pedig ezalatt az izgatottságtól kipirulva, reszketve állanak az ő segélyezésükre összesereglett néptömeg előtt. Akik először részesülnek ilyen hangos, városra szóló segélyezésben, azok szemlesütve, könnyes szemekkel állanak lelki kínzóik előtt, akik pedig már járatosabbak, azok mosó- sárgaság, máj- és lépdaganatnál, czukorbetegség, csúz' ff köszvénynél, stb. — ^Az^ ,dgmándit‘MiatásosságaL^! ^géb^keserü vagy jjashajto^á^tány-’ vizek meg sem közelítik, és saját érdekében cselekszik, ki helyette mást nem fogad el. — Utasítás mellékelve. — Kapható Hódmezővásárhelyen Kokovay Mátyás, Deutsch Zoltán és Vetró Sándor urak üzletében. Főszétküldés a forrástulajdonos: SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél" === Komáromban. — Egész üveg 500 f., félüveg 30 f. — Az egyedüli természetes keserüviz, amely kis üvegben is kapható.-------------