Hódmezővásárhely, 1906. július-december (36. évfolyam, 78-156. szám)

1906-07-01 / 78. szám

Vasárnap 1906. julius hó 1.­78. szám. Harminczhatodik évfolyam. Megjelenik : minden vasárnap, kedden és pénteken. Előfizetési dij : Egész évre 8 kor. Fél 4 kor. Negyed­­ 2 kor. Egyes szám fi k­ft.. Felelős szerkesztő: HOROVITZ JAKAB. POLITIKAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kossuth tér templom bazár, ide czímzendő a lapnak szóló min­den küldemény. Nesze semmi, fogd meg jól. Guizot azt mondja, hogy nem azon az alapon kell politikát csinálni, hogy mi volna jó, hanem meg kell látni azt, a­mi van. A magyar politika évtizede­ken át hangoztatta azt, a­mi jó volna és nem tudja meglátni, ami van. Az elméleti és gyakorlati politika egyre összeütközik nálunk : mindig mást hir­detnek, mint a­hogy cselekszenek és mindig másként cselekszenek, mint a­hogy tenni kellene. Az eszmék eltűn­nek, az ötletek elsikkadnak, a gondo­latok elvesznek, mihelyst tenni, csele­kedni kell valamit és a sok tervből mindjárt nem lesz semmi, mihelyst alkotni illenék. A politikusok nálunk tudnak beszélni, ellenben nem tudnak és nem akarnak dolgozni, holott az elröppenő szavak helyett jó volna csak valamicske maradandó cselekedet. Valósággal kedves tréfa az a föl­­irati javaslat, a­melyet a képviselőház­nak az ülése elé terjesztett a fölirati bizottság. Teljes négy esztendőn át harsogtuk a nemzeti jogainkat és han­goztattuk a bennünket megillető kí­vánságainkat. Teljes négy esztendeig veszekedtünk, de a­mikor a háborúra került volna a sor, a­mikor már nagy és tetemes anyagi áldozatokat kellett volna hozni, akkor — amiként azt Bánffy Dezső bevallotta — a vezérek meggyőződtek a küzdelem czéltalan­­ságáról és ebben a meggyőződésben­­ vezették tovább a nemzetet addig a békéig, a­mely nem hozott eredménye­ket, csak éppen a békekötők számára. Teljes négy esztendő múltán letették a fegyvert azzal, hogy fegyverszünetet kötnek, azután újra fölveszik a harczot a nemzet jogaiért. Teljes négy esz­tendei küzdelem után békét hirdettek két esztendeig, hogy azután elkövet­kezzék az újabb, a diadalmas küzdelem­­ ideje. Mi talán még emlékezünk a béke föltételeire ? Mi talán még nem felej­tettük el, mint a­hogyan tökéletesen és bámulatos módon rossz emlékező­tehetséggel megfeledkeztek róluk a fel­irat szerkesztői, mi még tudjuk, hogy a békeföltétel ez volt: jön egy át­meneti kormány, az megcsinálja az általános választói jogról szóló törvény­­javaslatot, azután következik egy új választás s ez az új parlament fog dönteni a király és a nemzet között vitás közjogi kérdésekben, így kötöt­ték meg a szerződést, igy hirdették ezt félhivatalosan és miniszterelnöki kijelentéssel, így állították a nemzetnek az uralom első napjaiban. És elkövetkezett az új kormány­zás, a­mely új rendszert ígért, de a­mely Lengyel Zoltán szavai szerint nem más, mint a régi szabadelvű­­párti pocsolya. A békák valóban vi­­gabban kurutyolnak, újak is akad­nak közöttük, de egyébként a politika a régi maradt. A delegáczió még alá­zatosabb, még kézcsókolóbb lett, Ba­rabás Béla zsebrevágta a királyi meg­­intést, hogy sokat beszélnek és keve­set cselekszenek,­­ a nemzeti kívá­nalmak leintését nyugodtan tűrik, a német szót már alkalmasabbnak, a horvátot már kellemesebbnek látják, — de a nemzeti jogokról, a nemzeti kívánalmakról, meg a béke föltételei­ről egyszerűen megfeledkezett a kor­mány, meg a többség is. Az irás beszél. Az az irás pedig, a­melyet a király elé küldenek, csalóka politikának a képét mutatja. Mert a föliratban az általános választójog kér­dése már háttérbe került, már utolsó helyen kullog és már nem átmeneti a kormányzás és már nem beszélnek fegyverszünetről, a­mely után újabb harcz következik. A föl­irat örömmel és alázatosan jelenti ki, hogy a közel­múlt sajnálatos eseményei ismétlődni nem fognak, hogy az együttműködés a jövőben zavartalan marad és hogy a nemzetnek hűsége a jövőben csor­bát nem szenved. Nincsen itten már szó fegyverszünetről; immár csak arról szólnak, hogy elveit és politikai meg­győződését a szövetkezeti pártok mind­egyike egész tisztaságában, sértetlen­ségében föntartja. Már nem mondják, hogy helyreállítjuk az alkotmányt, aztán egy újabb, egészségesebb alaku­­latú parlament intézze el a közjogi kérdéseket, már az elvek föntartásáról beszélnek és frázisokkal, képekkel, ígé­retekkel akarják a gyakorlati politikát az elméleti politikával összekapcsolni, ígérik a nemzetnek, hogy elvben min­dent föntartanak, a­mi az ország jogait illeti, de szomorúan vallják be, hogy gyakorlatban semmit sem tehetnek érették-Az asszony hűsége ez, aki hű ma­rad a férjéhez szívében, lelkében, érzé­seiben, csak éppen vágyai kielégítéséül szeretkezik a közös hadsereggel. A fiatal leány szerelme ez, a­ki esküvője után az első éjszakán párnája alá teszi ideálja arczképét, de azért összeforr az ajka az új, talán öregebb férj ajkaival és kitü­­zesedik az arcza csókjaitól. Az elméleti politikusok igy ígérik a hűséget régi szerelmüknek, az ország függetlenségé­nek, igy teszik párnáik alá nem valami régi fölirataikat, beszédeiket és kijelen­téseiket és igy csókolóznak az osztrá­kokkal s igy csinálják a régi, a közös­ügyes, a német vezényszót és az igen komisz politikát. Lehetne a föliratról elmélkedni és elmondani, hogy minden, a­mi benne van, frázis, hogy egy pozitív tény nincs benne, hogy kertelés, nagyképűsködés és üresség az egész, de ezek a meg­jegyzések, ezek a bizonyítások fölös­legesek volnának. Ki nézi ma a politi­kai okiratok benső tartalmát, ki szem­léli ma a cselekedetek lényegét ? Senki. Éljen a haza ! — ezt kell csak kiáltani és tapsol a galléria és éljen ez az ország,, ha a hazaéltetők veszedelembe viszik is az országot. Elég az, ha ígéretek van­nak, ha elébünk nyújtják a semmit, mi megmarkoljuk. És azt hisszük, hogy valami értékes dolgot kaptunk, pedig csak papirost nyomtak a markunkba, papirost, amelyen jó konczért elzálogo­sították az ország reményeit. Császári és apostoli királyi fenség, soha se volt még a Habsburg-háznak hiűségesebb politikai tömege, mint a függetlenségi párt. A lefelé ellenzéki, fölfelé alázatos és mindenfelé hajbókoló : kell-e ennél jobb, hisebb kormányzó­párt ? Az uralkodónak aligha. Ha pedig a nemzetnek kell, az várhat addig, míg valóra válik az általános választójogról tett ígéret. De már csinálják a mester­séges népforrongásokat, hogy ezt a reménységet is módjuk és indokuk le­gyen elvenni a néptől. Már készülnek, hogy a legtökéletesebb oligarcikus kor­mányzat legyen az országban, amely kielégíthesse a nagy urak érdekeit s amely a népnek csalóka, üres fölira­tokkal tömje be a száját, mondván : — Nesze semmi, fogd meg jól. A nép pedig vár, türelmesen, némán és hallgatagon vár, mert a nép tud tü­relmes is lenni, noha meg vannak az eszközei ahhoz is, hogy erős legyen és hogy valamit kérjen, ami már nem semmi, hanem : a jég és kenyér. (*) Működik az adóprés. Országszerte most folynak az adókiveté­sek, reménykedve lesi a polgárság, különösen a szegényebb viszonyok között élő, hogy köny­­nyíteni fognak adóterhein. Nem fogják többé gépies adóalanynak tekinteni, mint azelőtt. Hideg zuhanyként hat tehát a boldog várakozóra az a valóság, hogy az adóhivata­ Urak és hölgyek figyelmébe ■ kabátokat e bárminemű­en­______ ——­a ^ ________________________ __ ruhákat, sapkákat, szőnyegeket, stb. (nyári) mely kártól megóvás végett gondozásba elvállalok. Ezen czélra újonnan berendezett Munstr IntAo oviipcmud­on ruha-nyaralót ieusitettem Illik kerület, Damjanics­ utcza 96-ik szám alatt. Júlöl Ilgivo­ MUOMUBönGK Budapesten több éveken át elsőrangu szücs-üzletekben szerzett szaktapasztalataiul folytán biztosítam­ a n.­é. hölgyeket és urakat,, hogy e téren a legnagyobb megelégedéseiket fogom kiérdemelni. — Bővebb felvilágosítás nyerhető : Szántó JÓZsef férfiszabónál

Next