Hódmezővásárhely, 1907. január-június (37. évfolyam, 1-78. szám)

1907-01-01 / 1. szám

Január 1 HÓDMEZŐVÁSÁRHELY — Önálló vadászterületek. A fő­kapitány, mint illetékes hatóság, a következő területeket jelentette ki önálló vadászterületeknek: Az arany­ági és kortyogói szőlők, Csáki Sándor és társai, K. Szűcs Mózes és társai, Hocsi Sándor és társai, Lukács László és társai, Kovács­ S. Ala­­dárné, Tunyogi István, id. N. Varga István és Deák Ferenc, Keleti Adolf, Bereczk Pál és társai, Keleti Adolf és társai, Széll Ferenc és társai, Tompas Ferenc és társai, Piukovics Ödönné és társai, Szűcs Tamás Jó­zsef és társai, Kenéz Tamás és tár­sai, Lázár Dezső és Kokovay Gábor, Lázár Lajos, Gojdár Mihály és tár­sai, T. Szű­cs Mihály és társai, Csáki Mihály, Mártélyi hullámtér, Róm. kath. egyház, Zsarkó Imre és társai, Jakó József és társai, Sarkadi és Szentkirályi szőlők, Jakó István és társai, özv. Bartha Jánosné és társai, Hódi Mózes és társai, ifj. Maczelka János és társai, Maczelka József, Kokovay Mátyás és társai, Gaál Imre és társai, Meszlényi Mi­hály és társai, Kardos János és tár­sai, Kenyereháti szőlők, Kish­omoki szőlők, Németh Pál szőlős kertje, Földmivesiskola. Nagy Sándor és társai, N. Kardos Tamás, N. Szabó János, Paperei szőlők, Nagyszigeti szőlők, Márazugi szőlők, Herczeg István és társai, ifj. Maczelka János és társai. — Vagy . . . vagy. A városi ta­nács a törvényhatósági közgyűlés múlt havi határozatából kifolyólag felhívta Arany János alszámvevőt, hogy hiva­talát 24 óra alatt foglalja el, vagy pe­dig ellene a fegyelmi vizsgálatot folya­matba teszi. — Mennyit jövedelmezett a kö­­vezetvám. A m. kir. államvasutak igazgatósága a tegnapi napon köve­zetvám dijának fejében városunknak 1931 korona 98 fillért küldött. — Népmozgalmi­ a ref. egyház­ban­ Az 1906-ik évben reform, egyhá­zunkban született fiú 428 ; leány 486 . Ezekből törvényes fiú 410; leány 469. Esküdtek összesen 271-en. Ebből nőtlen hajadonnal 227; nőtlen öz­vegygyel 20; nőtlen elválttal 13; öz­vegy özvegygyel 17; özvegy elválttal 5 ; elvált elválttal 2. Melyből tiszta há­zasság köttetett 230, vegyes 41. A gyermekek reform, vallásbani nevelé­sére megegyeztek 18-an. A fentiekkel szemben egyházunkban elhaltak 87­7-en -összesen , melyből 457 fiú, 420 leány. Házas 272, özvegy 153. De még ezekből hiányzik az ide tartozó szü­löttek, esküdtek és elhaltak, kik Oros­házán vagy a pusztán vették igénybe az egyh. szertartást, mivel még anya­könyvünkhöz át nem tétetett. Kárunkra köttetett 16 házasság. — Nincs sertés­piac. A rendőr­kapitányi hivatal értesíti a lakosságot, hogy addig sertéspiac és vásár nem tartható, mig a földmivelésügyi mi­niszternek erre vonatkozó engedélye meg nem érkezik, a miniszter enge­délyének megérkezését azonnal közöl­­tetik városunk közönségével. — Vasúti jegyek érvényessége A kereskedelemügyi miniszter az 1906. évre kiállított államvasuti összes ked­vezményes évi bérlet- és szabadje­gyek érvényét az 1907. évi január hó 31-ig bezárólag meghosszabbította.­­Megjegyzendő azonban, hogy a meg­hosszabbítás nem vonatkozik az idő­leges szabadjegyekre és a kedvezmé­nyes igazolványok egyéb nemeire , je­lesül a féláru menetjegy váltására jo­gosító arcképes igazolványok 1907. január elseje után csak az esetben jo­gosítanak kedvezményes utazásra, ha azok az 1907. évre megfelelően ér­vényesítve vannak. — Fölmentés. A honvédelmi mi­niszter Kmetty Béla földinket, ki a pozsonyi 13-ik honvéd gyalogezred­nél tiszthelyettesi minőségben szolgá­latot teljesített, saját kérelmére felmen­tette és elbocsájtotta a hadsereg kö­telékéből. — Táncvigalom. A Magyarországi Épitőmunkások Orsz. Szövetségének hódmezővásárhelyi csoportja 1907. évi január hó 6-án a Fekete Sas dísztermében, Béla zenekara közre­működésével könyvtárának gyarapí­tására zártkörű táncvigalmat rendez. Beléptidíj: személyjegy 1 korona 60 fillér, családjegy személyenként 1 korona 20 fillér. Kezdete este 8 órakor. Felü­lfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáz­tatnak. A rendezőség: Bagi Sándor elnök, Kovács Imre pénztárnok, Gaál János főrendező, Hegedűs Sán­dor ellenőr, Forrai Bálint jegyző, Baksa Imre, B. Kovács Ferenc, Diószegi János, Kruzslicz Lajos, Kardos István, Szőke Sándor, Kecs­keméti Imre, Muladi János, T. Ko­vács Ferenc, Túri Lajos rendezők. — Vége a borbély-sztrájknak. A borbély és fodrász segédek és mes­terek között megtörtént a megegyezés s ezzel a sztrájk a tegnapi napon vé­get ért. A mesterek teljesítették a se­gédek kívánságát s nekik 30% munka­béremelést adtak. — A dinamit-robbanás utójátékai. Még élénk emlékezetünkben van az a borzalmas robbanás, amely a Kistó­­part­ utcában, Soós Sámuel kutfutó­­mester házánál megölte Rác Szabó Ferencet. Most az Országos Gazdasági és Cselédsegélyző pénztár Rác Szabó Ferenc özvegyének 400 koronát kül­dött, mely mindenesetre szép pénz, de nem pótolhatja azt a veszteséget, mely a szerencsétlen özvegyet súj­totta, pápaszemmel jár, hát nem valami jók lehetnek a­zablakjai. Ódalba lüki oszt a zipa, hogy ne szőj bele ébatta, hiszen észt a lovat a múlt héten attuk el, csak nem ve­­szem meg újra, ellöhet kétannyitét, oszt még a tetejibe ki is nevetne ez a betyár kupec, na hiszen tégedet is el lehetne kűnni, mikor a város ré­szire ménlovakat válogatnak Gonda tanácsnok úrék, té­lennél a legnagyobb szakértő a zébatta. B. Hát szegény feje nem ismerte föl, csak úgy, mint egy bizonyos má­sik úr, assé tanálta meg a hasonlatos­ságot a­zapa meg a gyerek koszt. T. Hát amán mögén hogy vót ? B. Úgy, hogy egy úr összetanál­­kozott egy másik öreg úrral, akki egy kicsit későcskén tanult megházasodni, oszt vén bolond fejjel, fi­atal lánt vett el, régen nem járt emez abba a vá­rosba, hát a­z öreg elhízta magáhon, ott oszt bemutatytva a feleségit, asz­­tán meg kiveszi nagy örömmel, dicse­­kedve a becsőbül a szép kis gyereköt, oszt aszongya nagy büszkén : „Ó meg a kisfijam, na mongyad csak igaz lelkedre, kire hasonlít ez a kis fatytyú ?“ Ez a zakasztófára való úr meg aszongya egész ápertén, hogy „kedves bátyám én valósággal nem tudom meg­­birálni a dógot, mer nem vagyok is­­merős a városban. T. Na az ugyan mögatta néki, de még a tejisasszonynak is a zeb a lelke­­heljin. Hanem ijenformán én is tudok egyet sógorom, ha meghallgat­tya kend. B. Mán is csupa fül vagyok. T. Hát így hallottam, hogy vót két úri­ember, igen jóbarátok vótak, éccör a­z egyik gondolt egyet, oszt az is elvett egy fi­atal lányt, avval oszt elmaratt a kedves baráttyátul, nem járt sehová se, mindig otthon ült, éccör oszt, úgy másfél esztendő múlva, tanálkozik a régi jó baráttal, oszt mon­­gya nagy dicsekedve, hogy aszongya „kedves barátom, most vagyok ám mán igazán boldog, képzeld el, a fele­ségem télnapra viradóra megajándé­­kozott egy gyönyörűséges fijú gye­rekkel A jó barát ábrázattya nem muta­tott semmiféle nagy örömöt se, hanem egész szánakozó módon aszongya néki „hát osztán kire gyanúskodsz vén szamár ?“ B. Tudom elevett a zóra vére a­z öreg úrnak ere a kiejtésre, nyilván akkor nyúlt észben a figyelme is, családi otthon felé, a hol a megelége­dés állandó tanyát ütött fel s a tövi­sekkel teli életnek ezen nagy gyö­nyörét le lehetett olvasni a család minden egyes tagjainak arcáról. Sokszor vissza-vissza nézett a távolban feltűnő nagy tanya fehér ab­lakaira s ilyenkor meglátszott rajta, hogy lelkét a keserűség égeti, marja, harapja s a homlokán gyülekező rán­cok az élettel való elégedetlenség hű tükrei voltak. — Tudom, hogy nem szeret, csak mutatja, csak teteti, csak hite­get, hiszen már ezerszer felhányta, hogy szegény vagyok. Ilyen gondolatok űzték s hajtot­ták egymást a máskülönben rokon­szenves külsejű fiatalember beteg lel­kében, melyet leküzdeni nem tudott, de nem is akart, mert gondolata min­dig ott járt annak a nagy tanyának egyetlen leányánál, a kinek bogárfe­kete szeme s hullámzó kebele elvette az eszét s úgy gondolta, hogy soha­sem lehet boldog, ha azt a leányt nem mondhatja a magáénak. Lelkében tele keserűséggel érke­zett meg a családi otthon meleg fész­kébe, hol a legvidámabb hangulat uralkodott s leült vacsoráim. Alig vette azonban kezébe az egészséges barna kenyeret, letette azt, fejét belehajtotta dorogtól kérges te­nyerébe s réveteg tekintettel nézett ki a hatalmas pusztaságba s úgy érezte, hogy az esti szellőtől egymásra hajló kukoricaszálak mindnyájan az ő bu­ját és bánatát beszélnék el egymásnak s hallotta susogásukat: — „nem sze­ret, csalogat, gyilkos beszédjével meg­mérgezi a lelkedet s jelenléte borzal­mas gondolatokat támaszt a te fiatal lelkedben, ki arra vagy hivatva, hogy egy öregedő, de megelégedett házas­párnak s tégedet hen szerető testvé­reknek gyámoló légy.“ Álmodozásából húgainak vidám beszéde ébresztette föl, kik mosolyogva beszélték el egymásnak, hogy milyen jól mulattak a népkertben. Fölnézett ... s az elégedetlenek fájdalmas tekintetét rászegezte édes anyjának jóságos arcára s réveteg te­kintettel nézett körül a beszélgető leá­nyok, a játszadozó gyermekek és ka­cagó csecsemők során s arcán keserű mosoly vonult végig . . . Folyt. köv. Türangel és Bajmóci czöszök csevegése. Égyrel­-másról. Turingel: Pénteken, hogy otthon vótam a külső pi­acba, mer­­t történt a sor, hogy a cserepes Jóska sárgája a resteli itatás után egy kicsit meg­­fázott, oszt neki cicázta magát a gye­­pön, de, hogy a­zártatlan igen le lett járatva a nyomtatással, azután meg nyomba gyütt a kukorica törés —­ igaz, hogy ott ehetett amennyi a bűze alá tért, de nem láttam én még olan lovat, aki a kocsi előtt meghívott vóna, hát ő is úgy vót éppen — azután meg röttön a teke elébe került, hát bizony vissza áll a fajta a szőr, hát mondom evvel a rossz erővel néki bokrosodott, oszt úgy tanult fölbukni a sárga főd csomóba, hogy röttön kitört a nyaka, ott oszt mingyá le is szőtték a zeleji­­rűl a vasat, meg lehúzták a szem­­födelit. Pénteken oszt, hogy haza hozták a búrt, aszongya Jóska, hogy aggyam el, mer­t neki más dóga van, na jó van, én el is attam nyomba 6 forintér. B. Na láttya kend, azér nem ér­­demes d­rága lovat tartani, hogy csak 6 forint a­zára ha kimén­­belülre a pára. T. Hát tugya kend, amint ott ácsorgók a búr mellett a lópi­acon, gyün egy úr a vejivel, szinte lovat akartak vonni, nézögették őket, eccör oszt aszongya a fi­atalabbik — mán mint a vő, — hogy észt vegyük meg apám, ő bizonyosan pászol a mijenk­­ben, megjegyzendő, hogy a vőmuram REGÉN­YT~ A családirtó Flóris A „Hódmezővásárhely“ Sz­ámára irta: Gombos Ferenc. I. Az utolsó vacsora. Esti bogarak búgtak keresztül a határ illatos levegőjén s belevágódott a tülkönc a rezgőnyárfák derekába, lent a laposban kiviláglott a Diószegi­tanya. Vasárnap este felé volt, a leányok épen most értek haza délutáni sétá­jukból s szorgoskodva kezdtek hozzá az egyszerű vacsora elkészítéséhez. Már mindenki hozzáült az egy­szerű asztalhoz, midőn a tanya mel­letti dűlőúton feltűnt a ház legidősebb férfitagja: Diószegi Flóris. Gondola­tokba mélyedve közeledett a csendes köszönetnyilvánítás. Mindazon rokonok, jóbarátok és szomszédok, kik felejthetet­len nem SZŰCS P. SÁNDORNÉ szül. Bartha Lídia temetésén résztvettek és fájdal­mamat enyhíteni igyekeztek, fogadják ezúton hálás köszö­­netemet. Hunvásárhely, 1906. dec. 30. özv. Szű­cs P. Sándor, njv g m Dús választók református zsoltárok és imakönyvek- 1907. nontó Rózsa Kálmán, Méh­■m Sz­ I y* fSga g ben, róm. kath- imakönyvek, mese és verses könyvek, évi i­ajPLch­ dH. nev és Athenaeum •9 ifjúsági iratok, irodam­i intézet kiadványai. — Kaphatók és Karácsonyi és újévi levelezőlapok s­­ . , , * ,xl „iAMS „AqAh üdvözletek Posztos Fal-féle W B wm CI9CI ■ ■ " 2 fillértől feljebb nagy választéka. „ ------------ könyvesboltban. ------------ 3

Next