Hódmezővásárhely, 1908. július-december (38. évfolyam, 79-156. szám)

1908-07-03 / 79. szám

Péntek 1908. julius hó 3. 79 szám. Harmincnyolcadik évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kossuth-tér, ev. reform, templombazár. Megjelenik: minden kedden, pénteken és vasárnap. Telefon: 85. sz. P O L I T i IC & ! LAP. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : ROTH ANTAL. Helyben. Előfizetési díj ! Vidékre. Negyed évre 80 f. Negyed évre 1 K. 60 f. Fél évre 1 K. 60 f. Fél évre 3 K. 20 f. Egész évre 3 K. 20 f. Egész évre 6 K. 40 f. ügyes szám ára 2 fillér. Mi adósok. Sz.m.Nagyságos asszonyok, igen nagy bajok vannak A törvényhozók nem győzik a sok orvosságot az élet min­dennapi sebeire, rengeteg fokozódnak az élet­követelmények, nőnek a gon­dok és kevesedik a pénzszerző esz­közök száma, minden vállalkozásban pangás, s önök fürdőre készülnek, vagy már ott is vannak és a strandok mesés gazdagságú népén pihentetik káprázatos színekhez szokott szép szemeiket. Ugy­e szép ez a pompa és vál­tozatos a fürdőzők csoportja ? Pedig ha puha kezük eldob egy követ a nyaralók, tavaszolók, telelők társasá­gában, az bizonyosan adós emberre esik. A váltó paripája ragad bennün­ket, Isten tudja hová. Iszonyú kama­tokat fizetünk szemérmes leplezgetés­­sel, Isten tudja kinek. Az anyagi gondok nyomasztó sötétségében még a reménység mécsesét se gyújthatjuk föl, mert ezután már csak rosszabb napok következhetnek reánk. Csődre érlel bennünket az idők divatja, mint dér a nászpolyát. Tőke­­gyűjtő erőnk nincs, az adósság nőt­­tön-nő; maholnap hatalmasabb lesz az az élősdi az anyanövénynél. A szegényedés jelei oly szabályosan mutatkoznak, mint a harmadnapos hideglelés. Fővárosunkról idegeneknek azt kell hinniük, hogy ez a krézusok ha­­­­zája. Kávéházai és szállói fényűzőért. Csillogó keretek ezek a szegények számára, akik csak hencegni járnak ide. A paloták odúi sáppadt gyerme­kekkel vannak megtöltve, akikből idővel szellemi proletárok válnak. A nagyságos ár részletfizetési obligókkal van lekötve leleményes ízléstelenséggel dolgozó bútorozó vál­lalatoknak s mindenféle piócák szipo­­lyozzák egzisztenciájának vékonyka lábikráit, de azért oly vidám és hiú vendége a korcsmai életnek, mintha családját az angol banknál biztosította volna. A nagyságos asszony garasok miatt pofozkodik a boglyos cseléddel, de szalont tart és fogad és nagyzol kétségbeejtő előkelősséggel. Ostobaság az, hogy a magyar középosztály nem a maga okos kényelmének, de a má­sok szemének él, hanem hát ez az idők változása. Miután nincs többé se tatár, se török, se német, se várur, se szegénylegény, aki elvenné, ami a miénk: kénytelenek vagyunk csődbe lőni magunkat a divat pisztolyával. Egyfelől az igények féktelen nö­vekedése, másfelől a pénztelenség, az eladósodás és a szegénység : mi lesz ennek a vége ! Hát az bizonyos, hogy a kifeszítet húrnak el kell pattannia. Csak az a kérdés, hogyan védekez­zünk a túlfeszítés ellen. Nem fog engedni, mert nem tud : se az állam, se a termelő, se a munkás. Az élet­hez való jogát ez is, az is fokozott mértékben követeli. Sem annak, sem ennek lemondása nem könnyíthet az élet terhein, hanem a sok nagyságos urnak meg úrnőnek kell leszállania a lóról, ez bizonyos. Kenyérre és ruhára muszáj tenni, de nagyzolókra és maj­mokra nem jut pénz ezután annyi sem, mint eddig jutott. Nagy katasztrófa előtt állunk s ennek csak úgy lehet elejét venni, ha az egyének és a nemzet gazda­sági életének megfelelőbb divatot terem­tünk. Semmiféle államférfiú és nem­zetgazda nem javíthat igazában a magyar viszonyokon, csak a fölösleg­ről és esztelenségről való lemondás és az egyszerűbb szokásokra való rátérés. Ez az egyedüli módja a hiányzó erkölcsi függetlenség vissza­szerzésének is. Hát próbálják meg ezt a divat­­alakítás felülről, abból a körből, mely annyiféle divatos mozgalmat irányított már. Gondolkozzanak, hogyan lehet elhitetni velünk, hogy nem showking az, ha ruházkodásunk a hazai ipar színvonalán áll. Hogy a külföldi fürdő­járás nem pótolhatatlan. Hogy az egyszerűen kellemes otthon nem szé­gyen. Hogy a felülfizetések olcsó ajándéka nem tisztesség és a szem­fényvesztő élet lealacsonyító. Hogy ostoba, aki egyénileg nem pusztán saját céljaira rendezi be költekezését és bűnös, ki anyagi életét nem a nemzet céljaira rendezi be. Ízlésben és divatban vezető höl­gyeink kitartó munkával igazi mentő munkát végezhetnének ezen a téren s megcselekedhetnék a divat jegyében azt, amihez a politikusok hozzá fogni se tudnak : a társadalmi rekonstrukciót. Egy-egy jó gondolat a szokások egy­szerű és egészséges mederbe való irányítására többet használna a magyar társadalomnak tucatnyi törvénynél. Makadám vagy akadály-ni. — Beküldetett. — Vettük az alanti sorokat, amelyek­nek közérdekű voltánál fogva adunk helyet, ama biztos tudatban, hogy a cikk írója is csak a közérdeket tar­totta szem előtt, amikor a sorokat papírra vetette. A vásárhelyi határban készült ma­kadám utak oly rossz állapotban van­nak, hogy azokon a járás-kelés, ko­csival való közlekedés, majdnem a lehetetlenségek közzé tartozik. A nyár tehát ezen utak jókarba állítására legalkalmasabb idő, innen­­onnan múlófélben van és semmi olyan készületet nem fognak találhatni, mely­ből ezen elhanyagolt utak idejében leendő jókarba hozására lehetne kö­vetkeztetni. Köztudomású, hogy a vásárhelyi makadám utak igen rossz anyagokból, a makadám utak készítési módja, ismerete nélkül, sőt azt mondhatni, akaratból rosszul lettek elkészítve. Ez azonban nem menti azt az indolenciát, amit a főmérnökök ezen utak jókarba hozatala s tartása körül elkövettek. Mivel vagy nem tudták a makadám út jókarba hozatala s foly­ton jókarba tartása módját az útügyi hatóságnál ajánlatba hozni, e részben nem volt talán megfelelő képességük,­­ vagy ha volt képességük, akkor hiányzott náluk a jóakarat. De lehetséges az is, hogy a szó­ban forgó utak jókarba hozatasa és folyton jókarba tartására a volt fő­mérnökök megfelelő javaslatokat ter­jesztettek az útügyi hatóság elé, az utat használó türelmét vesztett közön­ség joggal kérdezheti, miért nem lettek ezen utak annak idejében jókarba állítva s folytonosan és szakadatlanul jókarban tartva. Talán a reá való pénz hiányzott. Van tudomásunk, hogy az útadó-alap nem valami jól áll, az útadó-alap javára fordított 10°/0-tól­ ugyanis az utak jó­­l karba állítására s folyton jókarban tartá- s­sára nem elégséges, — azonban tudjuk azt is, hogy kellő körültekintéssel az utadó-alap többfelé történt lekötöttsége dacára a makadám utak jókarba állí­tását és tartását megbizta volna. A makadám utak jókarba állítá­sára és tartására több ízben tétetett kísérlet, az útügyi hatóság által e rész­ben foganatosított munkálatok azonban minden esetben sikertelenek voltak, mivel alapos terv nélkül, hebe­ burgya módon foganatosíttattak. Tetemes költ­ségek fordíttattak ugyanis a makadám utak jókarba állítására, de ha vala­mennyire jókarba hozták, ezután a gondozását teljesen elhanyagolták, a jókarba hozatal költségét így mintegy sárba dobták. E rendszertelen eljárás által a közönségbe azon tévhitet támasztották, hogy a mi utainkon, a föld minősége miatt, makadám ut járható állapotba nem tartható. Ennek azonban ellene mond ha­sonló minőségű földeken előállított s folyton jókarba tartott számtalan ma­kadám ut, hogy mást ne említsünk, Csongrád megye által a vásárhelyi szen­tesi uton, Szentestől Kunszentmártonig, majd a vásárhelyi, illetve sövényházi határtól a Tiszáig, s a Tiszától a sze­gedi határig s ezen felül számtalan he­lyen készített s folyton jókarban levő makadám utak. Ezen hasonló minőségű utakon kiépített makadám utak jókarba létek­kel azt igazolják, hogy makadám utat a mi feketébb talajú földeinken is lehet folytonos jókarban tartani, de ahoz az első 3 évben felette nagy gond és bizonyos, hogy gőzhenger szükséges. 3 évi újabb jókarba állítás után a ma­kadám ut jókarba tartási költsége már a minimumra redukálódnék. A helybeli makadám utak jókarba állítása és gondozása tehát nálunk nevetséges módon történt, úgy tudjuk, hogy az utat használó közönség már türelmét vesztette, felhívjuk tehát az illetékes közegeket s hatóságot, hogy ezen utak jókarba állítására és tartá­sára a lehető legrövidebb idő alatt mindent megtegyenek, máskülönben azon hitet támasztják a közönségben, hogy a makadám út hitelét — a tégla­gyárak miatt — akarják készakarva lejáratni. A makadám utak jókarba tartási ügye nyilvántartására a főispán figyel­mét is felhívjuk, mivel a városnak leg­feljebb 15—20 fontos ügye közül, — melyek ellenőrzésére van hivatva, — ez egyik a legfontosabb. Megvárjuk, hogy jelen sorainknak lesz-e eredménye; ha nem lenne, az ügygyel még alaposabban foglalkozunk. Egy réti gazda, azóta a belügyminiszternél volt jóvá­hagyás végett. Végre azután ma meg­érkezett a jóváhagyó határozat. Most már tehát jelentkezhetnek az öreg honvédok a pótnyugdíjaikért minden hó 15-én a házi pénztárnál. A köz­gyűlés határozata szerint az öreg hon­védok ezen pótnyugdíja a folyó év április havától kezdődőleg számítódik, amely visszamenőleges összeget a házi pénztár egy összegben utal, illetve oszt ki. — Az öreg honvédek pótnyugdíja. A március havi közgyűlés határozati­­lag kimondta, hogy az öreg honvédo­­kat havi 8 korona segélyben fogja részesíteni. Ez a közgyűlési határozat — Országos kiállítás Szegeden. Az Alföldi Földmivelők Gazdasági Egye­sülete Reök Iván orsz. képviselő elnök­lete alatt tegnap Szegeden ülést tartott s azon dr. Becsey Károly orsz. kép­viselő indítványára az egylet igazgató­jává dr. Bodor Antalt választották meg. Elhatározták, hogy dr. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter védnöksége alatt s a társegyesületek bevonásával f. évi szept. 20-tól okt. 5-ig Szegeden országos kertészeti-, gyümölcs- és vetőmag-kiállítást rendeznek s annak igazgatójává dr. Bodor Antalt válasz­tották meg. A védnökök és elnökök felkérése s a bizottságok megalakítása közelebbről fog megtörténni. A gyűlés végül kimondta, hogy az alföldi gazda­sági szervezetekkel való közös műkö­dés érdekében, a társegyesületek meg­hallgatása után szövetséggé alakul át s az alföldi gazdasági szervezetek ve­zetőit ősszel e tárgyban értekezletre hívják össze. Ki legyen a püspök? Mind nagyobb hullámokat vetnek a ref. püspökválasztás mozgalmai. Az egyes egyházakban határozott állás­pontok fejlődnek ki s már körülbelől látni lehet, hogy ki mellett foglal majd a többség állást. A Csabán megjelenő »Békésmegyei Közlöny« is arról ad hírt, amiről mi már hetekkel ezelőtt irtunk, t. i. hogy a leendő püspök személyére nézve Dávidházi János kábai lelkészben látják az egyházak a legtöbb garanciát. A fent jelzett lap különben a következő hírt közölte július 2-iki számában : „A tiszántúli ref. egyház püs­pökválasztása. A tiszántúli ref. egyház­­kerületben a Kiss Áron pöspök elhalá­lozása folytán megüresedett püspöki szék betöltése iránt a július 7-ére Debrecenbe egybehívott egyházkerületi közgyűlés fog intézkedni, illetőleg ren­deli el a szavazást. A szavazás ered­ményét a novemberi egyházkerületi gyűlésen bontják fel és hirdetik ki. Az eddigi püspökjelöltek : dr. Balthazár Dezső hajdúböszörményi esperes, a ref. lelkészek orsz. egyesületének el­nöke, Erőss Lajos debreceni akadémiai igazgató, Dicsőffy József debreceni lelkész, egyházkerületi főjegyző, Dávid­­házy János kábai pap, esperest jelöl­ték, Domby Lajos esperes jelölése nem bizonyos. A tiszántúli kálvinis­ták — köztük a bihariak is — Dávid­­házy János jelöltségét támogatják, aki egyháza életében sok érdemet szerzett magának. A nagyszalontai ref. egyház — mint értesülünk — legutóbbi ta­nácskozásán nagy lelkesedéssel fog­lalt állást Dávidházy jelöltsége mellett.­ Ezek után a vásárhelyi egyház presbytériuma nyugodt lélekkel állhat Dávidházy János mellé, mivel olyan rátermett ember mint ő, egy sincs a jelöltek között.

Next