Hódmezővásárhely, 1909. július-december (39. évfolyam, 79-157. szám)

1909-07-02 / 79. szám

Péntek 1909. július hó 2. 79. szám. Harminckilencedik évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kossuth-tér, ev. reform, templombazár.­­ Megjelenik: minden kedden, pénteken és vasárnap.­­ Telefon : 65. sz. POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos ROTH ANTAL. Helyben. Előfizetési díj ! Vidékre Negyed évre 80 f. | Negyed évre 1 K. 60 f. Fél évre 1 K. 60 f. | Fél évre 3 K. 20 f. Egész évre 3 K. 20 f. | Egész évre 6 K. 40 f. ,.ves szánt ára 2 fillér. Olcsó ajánlat. Lukács László volt szabad­elvű miniszter, a király bizalmi embere ajánlatot tett a 48-as pártnak, hogy vegyék át a kor­mányzást, de ne ők legyenek a kormányzók. Tudniillik a hét miniszteri tárcából mindössze kettőt lett volna hajlandó a 48-asoknak adni. A függetlenségi párt oda van az örömtől, hogy Lukács ajánlata az intézőktől visszautasításban részesült. Lelkes örömben úszik a párt és hirdeti ismét a maga szilárd egységét, melyet most már a poklok kapui sem dönt­hetnek meg. Formailag teljesen igaza van a függetlenségi pártnak. Csak­ugyan nem lehet kivárni, hogy egy kormányképes nagy párt, a parlament többsége, gyámság alá helyezkedjen és elismerje maga fölött egy kisebbség uralmát. Nem lehet csodálkozni, ha Lukács kosarat kapott, semmi­nemű önmegtagadása és hazafias­sága sem kellett ahoz a 48-as pártnak, hogy ezt az ajánlatot elutasítsa magától. Ezekkel a föltételekkel a hatalom még akkor is kapható lesz, ha kiveszekedtek és kiverekedték magukat, ha haj­lamaik és gusztusuk szerint pár­tokra szakadoztak, ha végképp megutálták egymást az emberek a 48-as pártban. Most, amikor ilyen nagy egység van köztük, a leszerelésnek ez a formája nem vezetne semmi jóra. Kol­dulni mehetne az ország attól a kormánytól, melynek ily gyarló volna a struktúrája. Lukács, a panasztott forma­lizmustól eltekintve, nevetségesen keveset kínált a függetlenségi pártnak. Nem a vívmányokat értjük, hiszen ezek másodrangú szerepeket játszottak, a kérdés az volt, hogy hány miniszteri tárcát tartott fenn a 48-as párt számára ? Végtelenül keveset. A fontos tárcák közül egy sem volna a függetlenségi párté. Ez pedig rossz számítás. De hol annyi miniszteri tárca, amennyi most a hangos vezéregyéniség ? Mi hiszünk a 48-as párt egy­ségében, bízunk összetartásában s az ország érdekében magunk is óhajtanék, hogy Kossuth to­vábbra is ura maradjon pártjá­nak, de a vezéri pálcát mi csak addig tartj­uk biztonságban Kossuth kezében, míg elnöki méltóságá­nak hanyatló fényét miniszteri tárcája bearanyozza. Ez a párt nem azért esküdött össze And­­rássy ellen, mert a pluralitást hozta, hanem mert egy fontos tárcán ült és Just Gyulának is akkor jött fel a hava, amikor úgy látszott, hogy ő lett az ud­­­­var kegyeltje s talán a jövő bel­ügyminiszter. Meglepetésekre a mai szituá­ciók mellett el lehetünk készülve, de a történtek után bizonyára senki sem lepődne meg azon, ha a függetlenségi párt az egész koalíciós háborúságot, visszacsi­nálná s még egyszer feltámasz­taná a koalíciós uralmat. Mert hiszen köztudomású, hogy a ban­kosok taktikája, mellyel az egész párt együtt úszott, kudarcot val­lott. A kitessékelt 67-esek ma­gukkal rántották a 48-asokat, a barátból ellenség lett. Mindenütt ellenség, mely örvend az alapos felsülésen. A függetlenségi párt termése nem akar megérni. Nincs, aki el­vezesse őket az ígéret földjére. Lukácsba nem fogózkodhatnak, mert attól tartanak, hogy a kisér­tetek is vele jönnek. Nincs más mód, ki kell tartani a tiszta füg­getlenségi kabinet követelése mel­lett. Vagy újra összebékülni az alkotmánypárttal, hátha nem is tartanak komoly haragot ?­ ­ kenyérdrágaság ellen. — A bécsiek ellenünk. — A búza állandóan emelkedik. A liszt ára ehez való mértékben. Ter­mészetesen ugrik a kenyér ára is. Ha a pezsgő ára ugorna, az ékszer ára haladna fölfelé, vagy bár­mely fölösleges, fényűző dologé, alig lehetne felpanaszolni. Akinek nincsen rá pénze, ne vegye meg. A fényűzés s a nyomában járó pazarlás nem szükséges része az életnek. De a kenyér, az más. Az mindenkinek szük­séges dolga az élés a megélhetés első feltétele. A gazdag ehetik kenyér he­lyett sok mindenféle más ételt, de a szegénynek nem marad mása, csak a kenyér. A mindennapi betevő falat. Amiről az imádság beszél: minden­napi kenyerünket add meg nekünk. Ez igazán a legszerényebb óhaj­tás, hogy az embernek naponta leg­alább kenyere legyen. A vizet és a levegőt ingyen adja a természet, ke­nyér kell csak hozzá s akkor már meg lehet élni. Ha nincs, jön az éhínség. A búza azonban van. Van ta­valyi is és az idén is fog teremni. De azért az ára úgy megy fölfelé, hogy szinte hihetetlen. Legalább hat év előtt ezt nem hitte volna el senki. Ma harmincnégy koronán áll. Volt idő, amidőn tizenhármon állott. S még mindig emelkedik az ára. Mi lesz ebből ? Egy érdekes esetet írunk ide. Bécsből jön ugyan, ahol tudvalevőleg nem túlságosan nagy barátsággal van­nak irántunk, de azért jellemző. Két­féle oldalról is jellemző. A bécsi községtanácson, amely meglehetős nagy tanács, másfélmillió ember közügyeiben intézkedik, meg­interpellálták a tanácsot, hogy mi az oka annak, hogy a lisztárak oly mér­téktelenül emelkednek s a szegényebb néposztályt élelmezési válságokba sodorják. Az interpellációra a bécsi község­tanács azt felelte, hogy a lisztdrága­ság oka a budapesti tőzsdén otthonos határidőüzlet. Ellene ezúttal nem tehet semmit, de kérelemmel fordul a kor­mányhoz, hogy emelje fel a gabona­vámokat és járjon el abban, hogy Magyarországon a gabonahatáridőüzlet­elt­ iltassék. Ai Lueger úr politikai neveletlen­ségeitől eltekintve, ismert dolog, hogy a bécsi községtanács a közintézmé­nyek fejlesztése és rendbentartása irányában értékes munkát fejt ki a népért. illetve a maga népéért. A gabonavámok felemelését kérő mozga­lom is azt mutatja: Ez a mi rovásunkra menne. A derék osztrák sógorok azt célozzák vele, hogy a magyar gabo­nának a vámkülföldre való kivitele megnehezíttessék: ilyenformán ők könnyebben juthatnának olcsóbb liszt­hez. Szóval megint a régi szisztéma: Magyarország legyen ebben a dolog­ban is fejőstehene Ausztriának. Ami azonban a budapesti határ­időüzletet illeti, abban igazuk van. A gabona, a liszt, a kenyér olyan nyerészkedés tárgya, amelynek erkölcs­telenségéhez kétség sem férhet senki olyan ember részéről, aki ezekben az üzletekben valamely módon, akár köz­vetlenül, akár közvetve, nem érdekelt. Nem is határidőüzlet az. Ezt a kifejezést csak a nagyközönség szá­mára megtévesztésnek használják. Az igazi neve különbözeti üzlet s ebben a formájában, mikor a kenyér­rel űz piszkos spekulációt, a világ leglelkiismeretesebb valamijei közé tar­tozik. Szégyen, hogy fennáll, szégyen hogy eddig fennállhatott. A különbözeti üzletek nem szol­gálják sem a termelés, sem a fogyasz­tás érdekeit. Az csak üzérkedés, annak is a leghitványabb fajtája, mert a szegény ember eledeléből, a kenyérből csinált üzletet. Mondják ugyan, hogy a határ­idős üzletkötéseknél meg van állapítva, szerződésbe van véve, hogy a gabo­nát szállítani tartozik, míg a másik fél azt természetben elfogadni s készpénz­ben kifizetni köteles. De ez csak a papiroson van. A valóságban egy árva szó sem igaz belőle. Erkölcstelen nyerészkedés az a különböző kenyér­magvakban, tápszerekben. Mesterséges fölcsigázása az áraknak. A fogyasztó helyzetének nehézzé tétele, a­nélkül, hogy a termelőnek ebből bármi elő­nye származna. Ellenkezőleg, a való­ságos szállításra való üzlet árait meg­rongálják, vagy a fogyasztó veszit, ellenben a kenyéren való tisztességte­len üzérkedés spekulánsai hasznot húznak belőle. Már aki húz. Mert egy részük letörik ebben a nép bőrére menő erkölcstelen kenyérferék­ben. A bécsi községtanács — habár idegen ország ügyeibe avatkozik is— ha a saját hatáskörében intézkedése­ket tesz arra nézve, hogy ez a ke­nyérül­ágaságot csináló üzlet megszűn­jön, bizonyára a nép érdekében cse­lekszik és helyes dolgot művel, ügyvéd úr segítsen. — Török Sándor Amerikában. — Özv. Török Sándorné vendéglős fiának a törvény paragrafusaival gyűlt meg a baja. Egy kis bűnt cselekedett, aminek folytán a törvényszék 6 hónapi fogházra ítélte. A bajnak asszony volt az okozója... A mindig fess gavallér nagyon szégyenlette a dolgot, nem akarta, hogy mint rovott múltú hozzon szé­gyent a családra, azért egy szép napon búcsút mondott a városnak, az országnak, sőt egész Európának, kivitorlázott Amerikába. Még meg sem melegedett az újvilágban, már­is belátta, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Szeretne már visszajönni, azonban a büntetéstől való félelem tartja még most vissza. Megkísérel mindent, hogy hátha sikerülne még egyszer viszontlátni szeretteit, viszont látni a várost és a jó cimborákat. Levelet írt Amerikából volt ügy­védjének, amelyben a többek közt a következőket írja: — „Beváltottam sokaknak tett ígéretemet, hogy elbúcsúztam az országtól, hogy kiszöktem Amerikába. Igazán mondom, hogy semmi más, mint a büntetéstől való szégyen zavart ki. Még nincs semmiféle foglalatossá­gom, még mindig az onnan hazulról hozott pénzből élősködők, azonban már meguntam az amerikai életet, már szeretnék haza menni. Ezért nagyon kérem ügyvéd úr, hogy segítsen engem haza. Kérje el a líi Íizipt niPímnvifík! 2LSTA ts Kossuth-tér, nagytakarék székházában Új un­fin­ muftiijinap, női­ divat, vászon, fehérnemű-különlegességek és rövidáru üzletet nyitottunk. ---------------------------------------------------------------------- Teljes szakismeret, széleskörű ismeretségünk, nemkülönben jó ízlésünk teljes biztosítékot nyújt arra, hogy minden irányban képesek leszünk a legkényesebb ízlésnek is megfelelni. Midőn törekvésünk oda fog irányulni, hogy olcsó és szigorúan SZABOTT ÁRAK mellett a legjobb gyártmányú árukat bocsássuk mélyen tisztelt vevőink rendelkezésére, hogy ezáltal bizalmukat , , , mielőbb kiérdemeljük és azt magunknak állandóan biztosítsuk. Midőn új vállalatunkat szives CA M HOR­N­ C TÁR­­JA jóindulatába ajánljuk, kegyes pártfogást kérve vagyunk teljes tisztelettel □nllUvíl ■— I fi 11 strl ■

Next