Hódmezővásárhely, 1915. április (45. évfolyam)

1915-04-18

, a mi barbarizmusunkat és erkölcsi érzéketlenségünket. A hadtápparancsnokság a legszigorúbban eltiltja a had­sereg tagjait a prostituáltak­kal való érintkezéstől. Tilos a csók! A német hadsereg­ óvintézkedé­se az ellenség földjén. Súlyos gondokat okozott a német hadvezetőségnek a Belgiumot megszállva tartó hadsereg egészsége, mert ez a dúsgazdag és az angolok által rutul becsapott ország, ősidőktől a legkeresettebb piaca az­­ emberhúsnak. Belgium a leánykereskedelem ígéret földje. Az ellene küz­dő nemzetközi bizottság már rég óta tudja, hogy Belgium kikötői, különösen Antwer­pen, a gócpontja a „fehér áru“ üzletnek és innen men­nek a nagy transzportok a Dél-Amerika bűnbarlangjaiba. Anglia és Franciaország szol­gáltatják a legnagyobb kon­­tigensét az áldozatoknak. Angliában nincs bejelentési kényszer és ezért nagyon nehéz az eltűnt lányok ku­tatása. De a mi országunk és a balkán is gazdag szállít­mányokat indított időközön­ként Belgiumba és minthogy a belga hatóságok nagyon lazán kezelik a törvényeket, nehéz a „vállalkozók“ kezé­ből kiszabadítani a szeren­csétleneket. Az ipari fellen­dülés, a nagy idegen­forga­lom, az utolsó tíz évben rendezett brüsszeli, lüttichi és genti világkiállítás megtet­ték a maguk romboló ha­tását. — A német csapatok be­vonulásuk alkalmával — je­lenti most Belgium katonai főkormányzója — az általá­nos fegyelmezetlenség mellett még az említett területen is igen szomorú viszonyokat találtak. A hadvezetőségnek, illetőleg a belgiumi főkor­mányzóságnak legelőkelőbb és legszigorúbb feladata az volt, hogy alapos változtatá­sokat tegyen, már csak a saját csapatainak érdekében is, de a belga lakosság miatt is. Orvosok hadserege állott rendelkezésre a kirendelt erkölcs rendőri apparátusnak, Pannvitz dr. tanár titkos ta­nácsos vezetésével, míg a rendőrség főnöke Gebhart dr. lipcsei rendőrigazgató lett. Berlini, hamburgi és münche­ni rendőrtisztviselők vannak beosztva. Az utolsó hetekben kidolgozott terv szerint foly­tatják a küzdelmet a Belgi­umban talált erkölcstelen állapotok ellen.­­ Rendkívül nagy segítsé­get nyert a főkormányzóság a belga előkelő hölgy társa­dalom támogatásában. Úgy mint a tüdővész elleni küz­delemben, így a venereás ellen indított harcban sem érhettünk volna el nők nél­kül. Eleinte prüdikiát tapasz­taltunk, de ma már ennek vége van és minden asszony látja, hogy népének egészsé­gét csak úgy konzerválhatja, ha a hatóságokat támogatja a hadsereg megóvására irá­nyuló munkájában. Ha elgon­doljuk, hogy az 1870—71-iki háborúban 73000 venereás beteg katona volt a hadsereg­ben, mindenki megértheti, hogy mekkora veszedelem fenyeget egy milliós hadse­reget. A prostitúció az ellen­séges országokban nagyon elterjedt a háború alatt. Szükség, munkanélküliség és bizonyos mértékig a belga nép kényelmű életmódja se­gítik ezt és ezek is tulajdon­képen okai. Első teendőnk tehát az volt, hogy a beteg nőket intenzív kórházi keze­lésben részesítjük és mint­hogy azt tapasztaltuk, hogy a prostituáltak ott telepednek le nagy számmal, a­hol na­gyobb csapatok gyülekeznek, az idegen illetőségű leányo­kat százával toloncoltattuk születési helyükre.­­ Főfigyelmünket a titkos prostitúcióra irányítottuk, mert ez a belga nagy­váro­sok rákfenéje. Brüsszelben például összesen 150 leány részesült rendszeres orvosi vizsgálatban, míg azt láttuk, hogy a főutcákon nyüzsgött a sok prostituált. Az utcákat a belga hatóságok segítségé­vel megtisztítottuk és pedig az úgynevezett kopenhágai módszer szerint. A beteg leányok kórházba kerülnek, de nem együvé a nyilvános ellenőrzés allatt állókkal, mert feltehető volt, hogy amazok, közt igen sokat az ínség, a kerítés és munkahi­ány kergette a bűn útjára és legtöbbjét el is lehetett arról téríteni.­­ Erre a célra a legelő­kelőbb brüsszeli hölgyekből bizottság alakult, akik a ka­tonaorvosokkal és a hatóság­gal karöltve dolgoznak. Az utcán elfogott leányokat ki­oktatják és megdorgálják és csak háromszori dorgálás után, vagy ha arról győződ­tek meg, hogy nem külső körülmények okozták a bu­kást, vezetik be nevüket a lajstromokban. Ezt megelő­zőleg lépnek akcióba a brüsz­­szeli hölgyek, akik felkeresik otthonában a leányt, munkát szereznek részére és meg­kísérlik, hogy szunyadó önér­zetét felkeltség. — Azt tapasztaltuk, hogy katonáinkat a veszedelemtől felvilágosító röpiratokkal meg­óvni nem lehet. Más eszkö­zökhöz kellett nyúlnunk. A vasúti pályaudvarokon meg­bízható embereket állítottunk fel, akik a megérkező kato­nákat bajtársiasan kioktatják ama veszélyekre, amelyek rájuk leselkednek. Egészség­­ügyi őrség is van a pályaud­varokon, amely füzeteket oszt szét. A katonai állomá­sokon a tábori lelkészek és orvosok tartanak állandóan előadásokat erről a minden­nél fontosabb kérdésről. A franciaországi harctéren berendezett hadtápfőparancs­­nokság a következő paran­csot adta ki. — A városban a napok­ban a következő tartalmú falragaszok jelentek meg: Haszontalanok! Az a-i tisztességes asz­­szonyok megbotránkoztak ama asszonyok és leányok igen tekintélyes tömegén, akik nem törődnek azzal, hogy ők francia nők, az ellenséggel fecsegtek és illetlen, kicsapongásig el­fajuló beszélgetést folytat­nak.­­ Megfeledkezve arról, hogy férjeik, apáik, fivére­ik, jegyeseik hősiesen tel­jesítik kötelességüket, hogy megvédjék a haza és a zászló becsületét, sokan odáig is elmennek, hogy a haza becsületét prostitu­­állják és megfeledkeznek a feleség, a leány és meny­asszony kötelességéről. — Egy némelyik még el is adja gyalázatos orgi­ákban a polgártársait. — Emez asszonyoknak kiáltjuk oda: Gyalázat a gyalázato­sokra ! Vesszenek a prostituáltak! Bosza az árulókra ! Egy francia asszony. — Ámbár a hadtápparancs­­nokság maga is teljesen he­lyesli a falragasz tartalmát, vegye tudomásul az a-i elöl­járóság, hogy minden nyilvá­nos hirdetményhez az elöljá­róság beleegyezése szük­séges.“­­ A parancsnokság azo­nosítja magát hivatalosan is az erkölcsös francia asszony elveivel és ezzel mindennél világosabban cáfolja meg ellenségeinknek azt az erköl­csi álfelháborodást, amelynek forrása nem az erkölcs, ha­nem agitációs eszközök hi­ánya és amely arra van szán­­va, hogy a világgal elhitesse A Dardanellák romantikája. A Dardanellák­at, a világ legmozgalmasabb középpont­jának egyikét, a romantiká­nak elmúlhatatlan varázsa veszi körül. A költészet arany sugarától körülragyogva és századok óta él Hero és Leander regéje. A görög ó­­kor történeti ténynek vette és a hellenizmus Bedekerje, az utazó Pauzánián azt írja, hogy egy kis toronyban látta azt a kis mécsest, a­mely a szerencsétlen Leandernak megmutatta a hullámokon ke­resztül vezető utat. A szom­szédságból küldi üdvözletét Trója kiásott romvárosa, a­mely a trója-mikénei kultúra fénykorára emlékeztet és lel­ki szemünk előtt látjuk ama sok nemzedéknek sürgés át­­forgását, a­melyek az évszá­zadok folyamán egy várost a másik után építettek a romok fölé. Eszünkbe jut Hadrián, az utazó császár, akinek itt volt a legkedvesebb villája és®magunk előtt látjuk a fá­radhatatlan Schliemannt, aki itt Ulisszeshez méltó furfang­­gal mentett­e meg Priámusz­­nak híres kincsét Berlih szá­mára. Még közelebb a tengerhez megpillantjuk Akhillesz sír­ját, amelyet Byronnak regé­nyes költészete övezett örök dicsőséggel. A nagy angol költő semmire sem volt oly büszke, mint arra a nagysze­rű tettére, hogy a Dardanel­lák átúszásával fényesen u­­tánozta Leandert. Innen dél­re, de csak jóval távolabb és csak a messzelátóval ki­vehetően meglátjuk Hanni­bálnak állítólagos sírját. A kartágói nagy hazafi Nagy Mitridatész által fel akarta lá­zítan­i a keletet a nyugat el­len; világtörténeti esemény volt, amely még a mi ko­runkra is kihat, hogy a ró­mai birodalom akkor elég e­­rős volt, hogy a görög és ezzel az európai kultúrát meg tudta menteni a barbárok ost­roma ellen. Ha a Dardanellák tengerfenekéről ki tudnánk venni titkait, akkor megta­lálnánk az arab Mazlamának óriás, négyszáz hajóból álló roncsait, amelyet 698-ban a­d HÓDMEZŐVÁSÁRHELY. 1915 április 18 Ifj. SZÁNTÓ JÓZSEF FÉRFISZABÓ cégnél a katholikus templomm­al szemben katonáknak jó meleg nadrág rendelhető, báránybőr mellények készen kaphatók 20 koronától lejebb.

Next