Magyar Nemzetőr, 1921. január (51. évfolyam)
1921-01-26
2 összegek megdézsmálása idézett elő. Dacára, hogy a régi rendelet a vagyonokat akarta megdézsmálni, mégis zár alá kerültek ezek a passzív befizetések is, ami által indokolatlan veszteséget szenvedtek sokan. Nem lesz bankjegylebélyegzés Ausztriában, Bécsből jelentik . A tőzsdei kamara mai ülésén dr Reisenberger kormányképviselő kijelentette, hogy a valutaspekulánsok és más ilyen érdekeltségek hamis hírek terjesztésével akarják a valuták árfolyamhanyatlását megállítani. A minisztérium ezeknek a híreszteléseknek elejét akarja vnni és kijelenti, hogy nincs szándékában sem kényszerkölcsönt, sem bankjegylebélyegzést, vagy más ilyenforma intézkedést elrendelni. Az osztrák korona jelentékeny zürichi javulása a mai bécsi magánforgalomban viharos mozgalmasságot idézett elő. Már a clearingforgalom megnyitása előtt a dollárbankjegyek 748 ról 570 re, birodalmi márka 1812 ről 950-re és a lej 942-ről 875 re zuhant. Protestátusok és katholikusok harca Debrecenből jelentik: Márk Endre dr. Debrecen volt polgármestere, aki a főispánnal támadt összetűzése folytán önként távozott hivatalából, egyik lap munkatársa előtt érdekesen nyilatkozott Balthazár Dezsőről, a tiszántúli református egyházkerület püspökéről és a debreceni társadalmi harcokról . — Balthazárt — kezdte Márk Endre — a legkiválóbb embernek tartotta mindig mindenki — még Csernoch hercegprímás is. Az ellene megindult hajsza tulajdonképen akkor kezdődött, amikor Jánosi Zoltán és több társa napirendre vetették a szekularizációt. Hozzájuk csatlakozott Balthazár is. A város közgyűlésén, de a bizottságokban is, én, mint polgármester, kifejtettem, hogy ennek a kérdésnek a felvetése nem időszerű, háború van, majd ha ismét visszatérnek a békés idők, tárgyalhatunk erről is. Sajnos, hetedmagammal maradtam ebben a kérdésben. Kérleltem az akkori főispánt, Weszprémy Zoltánt is, akadályozza meg ennek a kérdésnek a közgyűlés elé való vitelét — nem tette. Bizonyosra veszem, hogy ez a dolog hívta fel a katholikusok haragját Balthazár ellen. Felutaztam Budapestre és tárgyaltam a dologról Apponyi Albert gróffal is, aki hibáztatta a főispán eljárását és megkérdezte tőlem, miért nem akadályoztam meg én Balthazárt állásfoglalásában. Azt mondottam, hogy a szekularizáció Balthazárnak régtől fogva vallott felfogása, amelytől őt eltéríteni nem lehet. Úgy látom, hogy ettől az MAGYAR nemzetőr 1921 január 26 állásfoglalástól kezdődik Balthazár kálvária járása. A katholikusok néhány kálvinistában, akik nem nézhették Balthazár népszerűségét és egyházi méltóságban a többieken való felülemelkedését, fegyvertársat találtak. A hajsza megindult és nem akar szűnni, sőt erejét a képviselőválasztások és a katholikus főispán kinevezése csak növelték. A katholikusok a nyert előnyt ki akarták használni, ám a reformátusok még idejében észrevették, hogy mi készül ellenük és tömör egységbe forrva, a püspök háta mögé állottak. Így történt, hogy a presbitérium — bár a rangsor szerint nem ő következett volna — Balthazárt bízta meg a lelkészelnöki állással is. Az ő népszerűségét különben mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy ha mostanában a szószékre lép, a nagytemplom minden zuga megtelik és sok hívőnek nem jut hely. — Ami a zsidókat illeti, csak azt mondhatom, hogy a közélettől lehetően távol tartják magukat. Csendesek, de a közgyűlésen, ahol megjelennek, természetesen a mellé az irányzat mellé állanak, amelyhez Balthazár is szegődött. — Nem igaz — mondotta a volt polgármester — hogy a Templomegyesületnek bárminemű politikai céljai lennének. Ezt az egyesületet csupán a Katholikus Népszövetség mesterséges és erőszakos terjedésének ellensúlyozására és a református öntudat felébresztésére alakítottuk. Erre az alkotásunkra — az eddigi eredmények után — megelégedéssel tekinthetünk. Részünkről minden agresszivitás távol áll, de azt, hogy ellenfeleink tovább előnyomuljanak, meg fogjuk tudni akadályozni. Az aktacsomóban Metternich több jelentése olvasható a császárhoz a különböző ellenintézkedésekről. Van egy mulatságos része is ennek az aktacsomónak. Kiderült, hogy Rothschildék rájöttek Metternich furfangjára és attól fogva szándékosan hagyták a leveleik egy részét elfogatni. Rothschildék becsapták még a vén rókát is, aki teljes harmincnyolc esztendőn át oly mesteri ravaszággal vezette a monarchia ügyeit. A „blindes Zutrauen“ sem volt úgy látszik, egészen vak. Meglepő okmányok bizonyítják azt is, hogy Haynau táborszernagy nemcsak az a „kemény katona“ és „szigorú, de korrekt férfiú“ volt, amilyennek az osztrák történetírók egy része — megrendelésre — feltüntette. Néhány levele, amely az 1850. évi titkos „Vortrag“-ok közt található, kétségtelenül bizonyítja, hogy olyan cselekmény terheli a lelkét, amely aljasságnak bélyegezhető. Kiderül a többi közt az is, hogy Haynau dolgozta ki a „postai ellenőrzés“ tervét, amely tömérdek embert juttatott sok évi rabságba. Haynau tervet dolgozott ki, mely szerint egy nagy postai kémközpontra lenne szükség, amely csakis Bécs lehetne. Az állandó figyelő munka második része Pesten folyna le. A föléledt bécsi kamarilla elfogadta Haynau ajánlatát. Az elfogott levelek révén sok százan jutottak a josefstadti, kufsteini és olmützi várbörtönökbe. A postahivatalokba „megbízható“ kémeket ültettek be és a levéltári iratok intim adatokat árulnak el két olyan magyar ember is, akinek családja is, amely egész karrierjét az ilyen munkának köszönheti. Az egyik közvetlenül Haynau keze alatt dolgozott Budán, a másik Pozsonyban volt postamester és a kamarilla rendkívül hálásan kezelte még a fiaikat is, hiszen az egyikből a monarchia külügyminisztere lett. Akták a bécsi titkos levéltárból. A Neue Freie Presse Írja: Ma nincs titkos és tilos aktacsomó a bécsi udvari, illetve állami levéltárban. A bécsi kamarilla intim jegyzőkönyveinek adatait nemcsak különböző gutgesinni tisztviselők jelentéseiből állították össze, hanem felhasználták az elfogott magánleveleket is. Maga Metternich dolgozta ki a levéltitok megsértésének rendszerét és gondoskodott róla, hogy a „veszedelmesebb“ politikusok leveleit vigyázó felbontás után továbbítsák és a kémkedés „folytonosságát“ biztosítsák. Az elfogott magánlevelek közt bőven akadt külföldi is. Így már az 1831-es titkos iratok közt találtam olyat, amelyet Rothschild Náthán írt Párisban lakó fivérének s később a választ is megtalálták, melyet a címzett Frankfurtba küldött a Parrer által tett döntő fontosságú nyilatkozatról. Rothschild James a többi közt megírja, hogy Perrier — mint Franciaország sorsának intézője — előtte így nyilatkozott: „Ich hoffe, die Antwort von Oesterrich wird gut sein, denn kaum sagt. Fürst Metternich, er ziehe seine Truppen aus Italien, so erkläre ich öffentlich in der Kammer, dass wir den Frieden bestimmt erhalten und ich unter meinen eigenen Verantwortlichkeit desarmiere, denn ich habe zum Fürsten ein blindes Zutrauen . . .“ 891-1921. tü. Hirdetmény a háború alatt kibocsátott állampapirok megjelölése (nosztrifikálása) ügyében. A m. kir. minisztériumnak múlt év december hó 3- án megjelent 9390—1920. M. E. sz rendezete értelmében a világháború ideje alatt (1914. VIII/1.—1918. X/31.) kibocsájtott magyar államadóssági kölcsönkötvények (I—VIII-ik kibocsájtású hadikölcsönök, állami pénztárjegyek) tulajdonosai kérhetik: akár otthon, akár valamely magy. kir. állampénztárnál, adóhivatal, árvaszék, stb. vagy pénzintézetnél vagy bankháznál, vagy hitelszövetkezetnél őrzött kötvényeik jegyzékbe foglalását és megjelölését, (nosztrifikálását). A nositrifikálás előkészítését városunkban a Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár, a Hódmezővásárhelyi Központi Takarékpénztár, a Hódmezővásárhelyi Népbank, a Közgazdasági Bank rt. és az Ipari és Gazdasági Hitelszövetkezet végzi. A lebélyegzést csak oly magyar állampolgár kérheti, aki okmányokkal igazolja, hogy: 1918. október 31-ike óta állandóan Magyarországnak jelenleg meg nem szállott területén lakik, vagy ha e területen fekvő valamely községbe 1918. október 31-ike után költözködött is, de ott oly hivatással bir, vagy oly foglalkozást űz, mely őt e helyhez köti és állandó letelepedési szándékát kétségtelenné teszi,’ és azt is igzolja, hogy — vagy 1., A fent körülirt kötvényeket kibocsájtás alkalmával maga jegyezte, vagy azokat 1918. október hó 31-ike előtt vette, ajándékképpen kapta vagy örökölte, és ezen időpont óta állandóan tulajdonában tartja, vagy : 2., 1918. október hó 31-ike után bár, de a fent körülírt területen székelő köztestület, közintézet, pénzintézet, hitelszövetkezet és bankház, kereskedelmi vagy iparvállalattól, vagy a jelzett területen lakó magyar állampolgártól szerezte (vétel, ajándékozás vagy öröklés útján) aki a kötvényeknek 1918 október 31-ikén tulajdonosa volt, ezenfelül pedig igazolja azt is, hogy az így szerzett kötvényeket a megszerzés napjától állandóan tulajdonában tartja. A nosztrifikálás céljából az említett állampapírok, a nosztrifikálás előkészítésével megbízott pénzintézeteknek, illetve hitelszövetkezeteknek évi január hó 1- től legkésőbb február hó 28-áig adandó át elismervény ellenében a kívánt körülmények igazolásául szolgáló okmányokkal (helyhatósági bizonyítvány, kinevezési, áthelyezési, ipari vagy más igazolvány, szükség esetén állampolgársági bizonyítvány) együtt, ahol az állampapírok és igazoló okmányok az eljárás befejeztéig visszatartatnak. Amennyiben valakinek címletei közpénztárnál vagy pénzintézetnél vannak letétben, vigye okmányait azon pénztárhoz, melynél címletei őriztetnek. Részletesebb felvilágosítással a kijelölt pénzintézetek szolgálnak. A kötvények névértéke után (fél) 72% eljárási díj fizetendő az eljáró pénzintézet részére a kötvények beszolgáltatása alkalmával. Figyelmeztetem a hadikölcsön kötvények tulajdonosait, hogy a háborús állampapírjaikat saját érdekükben a jelzett helyeken okvetlen mutassák be, nehogy a bemutatás elmulasztása miatt anyagi kárt szenvedjenek. Figyelmeztetem továbbá a közönséget arra is, hogy amennyiben hadikölcsöneire vonatkozó bármiféle okmányokkal rendelkezik, azokat a benyújtás alkalmával mindenki vigye magával és a pénzintézeteknél mutassa be. Az eljárás megkönnyítése céljából ajánlatos, hogy minden kötvénytulajdonos annál a pénzntézetnél mutassa be kötvényeit, ahol azokat a kibocsájtás alkalmával jegyezte. Figyelmeztetem végül a közönséget arra is, hogy a kötvények bemutatása alkalmával mindenki köteles személyazonosságát is igazolni, ajánlatos tehát, hogy az erre alkalmas okmányokat (adókönyv, cukorkönyv stb., esetleg tanult) vigye magával és kívánatra mutassa be. Hódmezővásárhely város tanácsának 1921. évi január hó 22-én tartott üléséből. Dr. Soós István polgármester. — Rézgálic fel utalása. A földmivelésügyi miniszter 50 mmázsa rézgálicot utalt ki a város részére, szőlőpermetezés céljából.