Magyar Nemzetőr, 1921. január (51. évfolyam)

1921-01-26

2 összegek megdézsmálása idézett elő. Dacára, hogy a régi rendelet a vagyonokat akarta megdézs­málni, mégis zár alá kerültek ezek a passzív befizetések is, a­mi által indokolatlan veszteséget szenvedtek sokan. Nem lesz bankjegylebélyegzés Ausztriában, Bécsből jelentik . A tőzs­dei kamara mai ülésén dr Reisenberger kormányképvi­selő kijelentette, hogy a va­lutaspekulánsok és más ilyen érdekeltségek hamis hírek terjesztésével akarják a va­luták árfolyamhanyatlását megállítani. A minisztérium ezeknek a híreszteléseknek elejét akarja v­nni és kije­lenti, hogy nincs szándéká­ban sem kényszerkölcsönt, sem bank­jegylebélyegzést, vagy más ilyenforma intéz­kedést elrendelni. Az osztrák korona jelen­tékeny zürichi javulása a mai bécsi magánforgalomban viharos mozgalmasságot idé­zett elő. Már a clearingforgalom megnyitása előtt a dol­lárbankjegyek 748 ról 570 re, birodalmi márka 1812 ről 950-re és a lej 942-ről 875 re zuhant. Pr­otestátusok és katholikusok harca Debrecenből jelentik: Márk Endre dr. Debrecen volt polgár­­mestere, aki a főispánnal támadt összetűzése folytán önként távo­zott hivatalából, egyik lap mun­katársa előtt érdekesen nyilatko­zott Balthazár Dezsőről, a tiszán­túli református egyházkerület püspökéről és a debreceni társa­dalmi harcokról . — Balthazárt — kezdte Márk Endre — a legkiválóbb ember­nek tartotta mindig mindenki — még Csernoch hercegprímás is. Az ellene megindult hajsza tulaj­donképen akkor kezdődött, ami­kor Jánosi Zoltán és több társa napirendre vetették a szekulari­zációt. Hozzájuk csatlakozott Balthazár is. A város közgyűlé­sén, de a bizottságokban is, én, mint polgármester, kifejtettem, hogy ennek a kérdésnek a fel­vetése nem időszerű, háború van, majd ha ismét visszatérnek a békés idők, tárgyalhatunk er­ről is. Sajnos, hetedmagammal maradtam ebben a kérdésben. Kérleltem az akkori főispánt, Weszprémy Zoltánt is, akadá­lyozza meg ennek a kérdésnek a közgyűlés elé való vitelét — nem tette. Bizonyosra veszem, hogy ez a dolog hívta fel a katholikusok haragját Balthazár ellen. Felutaztam Budapestre és tárgyaltam a dologról Apponyi Albert gróffal is, aki hibáztatta a főispán eljárását és megkér­dezte tőlem, miért nem akadá­lyoztam meg én Balthazárt állás­­foglalásában. Azt mondottam, hogy a szekularizáció Balthazár­­nak régtől fogva vallott felfogá­sa, amelytől őt eltéríteni nem lehet. Úgy látom, hogy ettől az MAGYAR nemzetőr 1921 január 26 állásfoglalástól kezdődik Baltha­zár kálvária járása.­­ A katholikusok néhány kál­vinistában, akik nem nézhették Balthazár népszerűségét és egy­házi méltóságban a többieken való felülemelkedését, fegyver­társat találtak. A hajsza megin­dult és nem akar szűnni, sőt erejét a képviselőválasztások és a katholikus főispán kineve­zése csak növelték. A katholiku­sok a nyert előnyt ki akarták használni,­­ ám a reformátusok még idejében észrevették, hogy mi készül ellenük és tömör egy­ségbe forrva, a püspök háta mögé állottak. Így történt, hogy a presbitérium — bár a rangsor szerint nem ő következett vol­na — Balthazárt bízta meg a lelkészelnöki állással is. Az ő népszerűségét különben mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy ha mostanában a szószékre lép, a nagytemplo­m minden zuga megtelik és sok hívőnek nem jut hely. — Ami a zsidókat illeti, csak azt mondhatom, hogy a közélet­től lehetően távol tartják magu­kat. Csendesek, de a közgyűlé­sen, ahol megjelennek, termé­szetesen a mellé az irányzat mellé állanak, amelyhez Baltha­zár is szegődött. — Nem igaz — mondotta a volt polgármester — hogy a Tem­plomegyesületnek bárminemű po­litikai céljai lennének. Ezt az egyesületet csupán a Katholikus Népszövetség mesterséges és erő­szakos terjedésének ellensúlyo­zására és a református öntudat felébresztésére alakítottuk. Erre az alkotásunkra — az eddigi eredmények után — megelége­déssel tekinthetünk. Részünkről minden agresszivitás távol áll, de azt, hogy ellenfeleink tovább előnyomuljanak, meg fogjuk tud­ni akadályozni. Az aktacsomóban Metternich több jelentése olvasható a csá­szárhoz a különböző ellenintéz­kedésekről. Van egy mulatságos része is ennek az aktacsomónak. Kiderült, hogy Rothschildék rá­jöttek Metternich furfangjára és attól fogva szándékosan hagyták a leveleik egy részét elfogatni. Rothschildék becsapták még a vén rókát is, aki teljes harminc­­nyolc esztendőn át oly mesteri ravaszággal vezette a monarchia ügyeit. A „blindes Zutrauen“ sem volt úgy látszik, egészen vak. Meglepő okmányok bizonyítják azt is, hogy Haynau táborszer­nagy nemcsak az a „kemény ka­tona“ és „szigorú, de korrekt férfiú“ volt, amilyennek az osz­trák történetírók egy része — meg­rendelésre — feltüntette. Néhány levele, amely az 1850. évi titkos „Vortrag“-ok közt található, két­ségtelenül bizonyítja, hogy olyan cselekmény terheli a lelkét, amely aljasságnak bélyegezhető. Kiderül a többi közt az is, hogy Haynau dolgozta ki a „postai ellenőrzés“ tervét, amely tömérdek embert juttatott sok évi rabságba. Haynau tervet dolgozott­­ ki, mely szerint egy nagy postai kémközpontra lenne szükség, a­mely csakis Bécs lehetne. Az ál­landó figyelő munka második része Pesten folyna le. A föléledt bécsi kamarilla elfo­gadta Haynau ajánlatát. Az el­fogott levelek révén sok százan jutottak a josefstadti, kufsteini és olmützi várbörtönökbe. A posta­­hivatalokba „megbízható“ kéme­ket ültettek be és a levéltári ira­tok intim adatokat árulnak el két olyan magyar ember is, aki­nek családja is, amely egész kar­rierjét az ilyen munkának kö­szönheti. Az egyik közvetlenül Haynau keze alatt dolgozott Bu­dán, a másik Pozsonyban volt postamester és a kamarilla rend­kívül hálásan kezelte még a fiai­kat is, hiszen az egyikből a mo­narchia külügyminisztere lett. Akták a bécsi titkos levéltárból. A Neue Freie Presse Írja: Ma nincs titkos és tilos aktacsomó a bécsi udvari, illetve állami levél­tárban. A bécsi kamarilla intim jegyző­könyveinek adatait nemcsak kü­lönböző gutgesinni tisztviselők je­lentéseiből állították össze, ha­nem felhasználták az elfogott magán­leveleket is. Maga Metter­nich dolgozta ki a levéltitok meg­sértésének rendszerét és gondos­kodott róla, hogy a „veszedelme­sebb“ politikusok leveleit vigyázó felbontás után továbbítsák és a kémkedés „folytonosságát“ biz­tosítsák. Az elfogott magánlevelek közt bőven akadt külföldi is. Így már az 1831-es titkos iratok közt ta­láltam olyat, amelyet Rothschild Náthán írt Párisban lakó fivéré­nek s később a választ is meg­találták, melyet a címzett Frank­furtba küldött a Parr­er által tett döntő fontosságú nyilatko­zatról. Rothschild James a többi közt megírja, hogy Perrier — mint Franciaország sorsának in­tézője — előtte így nyilatkozott: „Ich hoffe, die Antwort von Oesterrich wird gut sein, denn kaum sagt. Fürst Metternich, er ziehe seine Truppen aus Italien, so erkläre ich öffentlich in der Kammer, dass wir den Frieden bestimmt erhalten und ich unter meinen eigenen Verantwortlich­keit desarmiere, denn ich habe zum Fürsten ein blindes Zu­trauen . . .“ 891-1921. tü. Hirdetmény a háború alatt kibocsátott állampapirok megjelölése (nosz­­trifikálása) ügyében. A m. kir. minisztériumnak múlt év december hó 3- án megjelent 9390—1920. M. E. sz rendezete értelmében a világháború ideje alatt (1914. VIII/1.—1918. X/31.) kibocsájtott magyar államadóssá­gi kölcsönkötvények (I—VIII-ik kibocsájtású hadikölcsönök, álla­mi pénztárjegyek) tulajdonosai kérhetik: akár otthon, akár va­lamely magy. kir. állampénztár­nál, adóhivatal, árvaszék, stb. vagy pénzintézetnél vagy bank­háznál, vagy hitelszövetkezetnél őrzött kötvényeik jegyzékbe fog­lalását és megjelölését, (nosztrifi­­kálását). A nositrifikálás előkészíté­­sét városunkban a Hódmező­vásárhelyi Takarékpénztár, a Hódmezővásárhelyi Központi Ta­karékpénztár, a Hódmezővásár­helyi Népbank, a Közgazdasági Bank rt. és az Ipari és Gaz­dasági Hitelszövetkezet végzi. A lebélyegzést csak oly ma­gyar állampolgár kérheti, aki ok­mányokkal igazolja, hogy: 1918. október 31-ike óta állan­dóan Magyarországnak jelenleg meg nem szállott területén lakik, vagy ha e területen fekvő vala­­­­mely községbe 1918. október 31-ike után költözködött is, de ott oly hivatással bir, vagy oly fog­lalkozást űz, mely őt e helyhez köti és állandó letelepedési szán­dékát kétségtelenné teszi,’ és azt is igzolja, hogy — vagy 1., A fent körülirt kötvényeket kibocsájtás alkalmával maga je­gyezte, vagy azokat 1918. októ­ber hó 31-ike előtt vette, aján­dékképpen kapta vagy örökölte, és ezen időpont óta állandóan tulajdonában tartja, vagy : 2., 1918. október hó 31-ike után bár, de a fent körülírt területen székelő köztestület, közintézet, pénzintézet, hitelszövetkezet és bankház, kereskedelmi vagy ipar­­vállalattól, vagy a jelzett terüle­ten lakó magyar állampolgártól szerezte (vétel, ajándékozás vagy öröklés útján) aki a kötvények­nek 1918 október 31-ikén tulaj­donosa volt, ezenfelül pedig iga­zolja azt is, hogy az így szerzett kötvényeket a megszerzés nap­jától állandóan tulajdonában tartja. A nosztrifikálás céljából az em­lített állampapírok, a nosztrifiká­­lás előkészítésével megbízott pénz­­intézeteknek, illetve hitelszövet­kezeteknek­­ évi január hó 1- től leg­később február hó 28-áig adandó át elismervény ellenében a kívánt körülmények igazolásául szolgáló okmányokkal (helyhatósági bizo­nyítvány, kinevezési, áthelyezési, ipari vagy más igazolvány, szük­ség esetén állampolgársági bizo­nyítvány) együtt, ahol az állam­papírok és igazoló okmányok az eljárás befejeztéig visszatartatnak. Amennyiben valakinek címletei közpénztárnál vagy pénzintézet­nél vannak letétben, vigye okmá­nyait azon pénztárhoz, melynél címletei őriztetnek. Részletesebb felvilágosítással a kijelölt pénzin­tézetek szolgálnak. A kötvények névértéke után (fél) 72% eljárási díj fizetendő az eljáró pénzintézet részére a köt­vények beszolgáltatása alkalmá­val. Figyelmeztetem a hadikölcsön kötvények tulajdonosait, hogy a háborús állampapírjaikat saját érdekükben a jelzett helyeken okvetlen mutassák be, nehogy a bemutatás elmulasztása miatt anyagi kárt szenvedjenek. Figyel­meztetem továbbá a közönséget arra is, hogy amennyiben hadi­­kölcsöneire vonatkozó bármiféle okmányokkal rendelkezik, azokat a benyújtás alkalmával mindenki vigye magával és a pénzintéze­teknél mutassa be. Az eljárás megkönnyítése cél­­­­jából ajánlatos, hogy minden­­ kötvénytulajdonos annál a pénz­­­­­ntézetnél mutassa be kötvényeit,­­ ahol azokat a kibocsájtás alkal­­­­mával jegyezte.­­ Figyelmeztetem végül a közön­­­­séget arra is, hogy a kötvények­­ bemutatása alkalmával mindenki köteles személyazonosságát is igazolni, ajánlatos tehát, hogy az erre alkalmas okmányokat (adó­könyv, cukorkönyv stb., esetleg­­ tanult) vigye magával és kívánat­ra mutassa be. Hódmezővásárhely város taná­csának 1921. évi január hó 22-én tartott üléséből. Dr. Soós István polgármester. — Rézgálic fel utalása. A földmivelésügyi miniszter 50 mmá­­zsa rézgálicot utalt ki a város részére, szőlőpermetezés céljából.

Next