HOLMI, 1990 (2. évfolyam, 1-12. szám)

3. szám - Kertész Imre: Budapest, Bécs, Budapest

314 • Kertész Imre: Budapest, Bécs, Budapest sok a műemlék palotát, mert förtelmes állapotban van. Illetékesek ekkor úgy dön­töttek, hogy munkás-paraszt Magyarországnak tulajdonképpen nem is kell ez a pa­lota. Ezért aztán összehívták Bécs valamennyi szatócsát, kreszlerájosát, ócskáját, és dobra verték a levitézlett palota valamennyi műkincsét. így is akadtak a nepperek közt jobb érzésűek, akik rimánkodva rimánkodtak, az istenért, el ne kótyavetyéljék e pótolhatatlan értékeket; így őrződött meg néhány szőnyeg, pár bútordarab, melyek most állítólag a követségen találhatók. A kiárusított palotát azután Bécs városának megvételre fölajánlották, az boldogan meg is vette, eladta a palotához tartozó üres telket, s a pénzből a remek palotát remekül kitataroztatta - természetesen önmagá­nak. Tanulság? Se szótár, se palota... Elvesztettem az inkognitómat. Alapvető hiba, alapvető tanulsággal: ha elvesztem in­­kognitómat, akkor az ideális abszurdból átlépek a reális abszurdba. Az elviselhetőből az elviselhetetlenbe. Oka: hirtelen támadt, kelet-európai valutaszorongásom, ösztön­­díj-schillingjeim oktalan kuporgatása. Bratwurstot ebédelek, két zsemlével, állva, a piacon. Mellettem a félrészeg osztrák lumpen azonnal kiszúr magának. - Jonopot ki­­fánok - mondja, cseppet sem barátilag. Eszem a sült kolbászt, mintha nem érteném. - Bongiorno - próbálkozik tovább. - A, il signore parla l’italiano - derülök fel -, bra­vo, benissimo - és bátran vállon veregetem. - Na látja - fordítja erre véreres szemét a tulajnő felé -, mondtam, hogy csak magyar lehet vagy olasz. Most legalább tudjuk, hogy olasz. - Gyorsan bekapom a Bratwurstomat, mielőtt meglincselnének. Fogal­mam sincs, hogy miért nem szívelik itt az olaszokat. Futólag eszembe ötlik Gilbert, amerikai börtönpszichológus esete Streicherrel, aki kijelentette neki, hogy a nürn­bergi per nem érvényes, mert a bírák közt zsidók vannak. Miből gondolja?, lepődött meg Gilbert. Ó, így Streicher, ő nyomban és tévedhetetlenül felismeri, hogy kiben milyen vér kering: három bíró nagyon nyugtalanul viselkedik, ha ő erősen rájuk néz. Gilbert paranoiát állapított meg Streichernél. De ez a gondolat nem vigasztal. En­gem itt felismertek - ha nem is annak, aki vagyok. Ki vagyok? Az, akinek a képzele­tem megteremt. Most kezdem csak felfogni titkosügynöki küldetésemet. Bécsbe is, mint mindig és mindenhová, önmagam titkos megfigyelésére érkeztem, a szakadat­lan jelentéstétel kifürkészhetetlen titkos parancsával. Mindenesetre ettől kezdve ki­zárólag jó vendéglőkben eszem, jó ételeket, jó kiszolgálás mellett, és mindig emelt fővel távozom. Talán azt mondjátok: játék, de akkor játéknak az életben maradás technikáját hívjátok. Influenza. Napközben erőt veszek rajta, de este a szobámhoz köt, f­orró tea, rádió. A WalkOR bemutatója, a londoni Covent Gardenből. A második felvonás után interjú a felújítás karmesterével, Bernard Haitinkkel. Hogy a darabot eredetileg Ljubimov rendezte volna, de végül is ki kellett venni a kezéből. Wagner­ idegen elgondolásai, valójában nem is ismeri a TETRALÓGIÁ­ t; fogalma sincs a hagyományokról, és nincs is érzéke irántuk. Lásd: a Ljubimov rendezte botrányos londoni HAMLET, otrombán meghúzta Shakespeare-t, egy olyan rendezői koncepció jegyében, amelyről kiderült, hogy nem is létezik. A riporter megkérdezi Haitinkot, ismeri-e Fischer Iván esetét Ljubimoval, amikor az Budapesten a DON GIOVANNI-t rendezte. Nem ismeri. Nos, Ljubimov megkérdezte Fischer Ivánt:­­ De hol fog játszani a zenekar? Mert a zene­kari árok ugyebár a pokol lesz. — Haitink kacag, orrhangon, affektáltan, diadalma­san. Hirtelen megjelenik előttem Ljubimov, amint egy csatakos, jégszürke téli napon.

Next