HOLMI, 1993 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1. szám - Bogoly József Ágoston: Zalai Béla kiadatlan esszétöredéke a halálról: „Encomium Mortis”

98 Bogoly József Ágoston ZALAI BÉLA KIADATLAN ESSZÉTÖREDÉKE A HALÁLRÓL: „ENCOMIUM MORTIS” I Zalai Béla munkásságának fő területe egy filozófiai rendszerezéselmélet kidolgozása volt. A halál filozófiai fogalmát befejezett műveiben külön nem emelte ki, nem elemezte. Világképének halálra vonatkozó elemeiről, filozófiájának következetesen kiépített ha­lálfogalmáról s ennek a rendszerezéselmélet benső követelményeihez alakított jellegéről eddig pontosan közelebbit nem tudhattunk. Pedig Zalai Béla halálfölfogását fontos ismernünk, mert a tárgykörre vonatkozó bölcseleti gondolatai jelentős adalékot nyúj­tanak a századvégen újuló és az európai művelődés század eleji szakaszát jellemző, eddig már a források szerint ismert, viszont még csak részben értelmezett halálfoga­lom és halálgondolat további kutatásához. Zalai Béla életművében az ENCOMIUM MORTIS című fragmentum az egyetlen, ahol a vizsgálódás központi tárgyaként a halál szerepel. Fi tekintetben a most közlésre ke­rülő kézirat a mértékadó. Szembeötlő, hogy az epikuroszi gondolkodásmód nyomai, Lucretius Carus bölcse­letének vonásai és Stefan George kötetének címe (DER TEPPICH DES LEBENS, 1899) is megtalálhatók Zalai Béla írásában. Mindezek mellett vannak elemek, ahol a heideg- geri Sein zum Tode fogalomtörténeti előzőjével, a kérdéskör töredékes, előlegezett meg­fogalmazásával találkozunk. Zalai gondolkodására minden bizonnyal hatással volt Georg Simmel 1910-ben megjelent, Zur Metaphysik des Todes című, a Lógósban olvasható esszéjének gon­dolatmenete. Az életnek és a halálnak a szembeállítottságáról a német bölcselő ezt írja: „An die Stelle des »einmaligen« Gegeneinander von Leben und Tod hat zu treten eine einheit­liche, unendliche Existenz, in der Leben und Tod sich wie die Glieder einer Kette verschlingen, jedes Anfang und Ende des andern, der Tod fortwährend die Existenz abteilend, formend über­leitend. ”* A Beöthy Ottó által írt, Zalai Béláról szóló, körültekintő eljárással készült pályakép­hez fűzött műjegyzék sem tünteti föl a halálról szóló írást. Beöthy itt valószínűleg csak a teljes, befejezett művek kéziratát látta célszerűnek megjelölni. Figyelmet érdemel a Zalai Béla születésének századik évfordulóján, 1982-ben Béla Zalai: Allgemeine Theorie der Systeme címmel megjelentetett kötet. A Bacsó Béla szerkesztésében, az ő bevezetőjével és jegyzeteivel ellátott kiadvány végén található egy, az addigi ismeretek alapján, szintén Beöthy által összeállított, teljességre törekvő jegyzék Zalai fönnmaradt munkáiról. A kisebb írások közül még előadásvázlat is sze­repel a műlistán, de a halálról szóló töredék itt sincs föltüntetve. * „Az élet és a halál »egyszeri« szembenállása helyére egy végtelen, egységes egzisztenciának kell lépnie, amelyben az élet és a halál láncszemekként kapcsolódnak össze, egyik a másiknak kezdete és vége, a halál az egzisztenciát szakadatlanul részekre osztja, alakítja, továbbvezeti." (Kiss Tamás Zoltán fordítása.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék