HOLMI, 1994 (6. évfolyam, 1-12. szám)
12. szám - FIGYELŐ - A Holmi postájából (Farkas Zsolt, Peter Sherwood, Bán Zoltán András levele)
1886 • A HOLMI postájából mar nem monolit, továbbá, hogy a kettő egymásra következése egyáltalán nem diszkontinuus.) Tréfából ennyit mára. Nagyon örülök neki, hogy - sokakkal ellentétben - nem vérre menő verekedésként és „az ellenség” megsemmisítéseként érzékelted kritikámat. Ennél semmi sem áll tőlem távolabb, hacsak nem az „úriemberek” unalmas bájcsevegése. Barátsággal: Farkas Zsolt London, 1994. szeptember 30. Kedves Szerkesztő Úr! Ardó Zsuzsannának a Holmi szeptemberi számában közzétett, Az ANGOL SZÍV REJTELMEI? című dolgozatát szeretném néhány kérdőjellel megtűzdelni. Bár az olvasmányos esszé és a tisztességes recenzió itt kifejezetten félresikerült ötvözete egyszerre nagy támadási felületet kínál, és óriási hiányérzetet is teremt, innen Angliából Ardó Zsuzsannának csak a nyelvtanulás, a piac és a kultúra összefüggéseiről vallott nézetei tisztázását kísérelném meg. A téves értelmezéseket és ezek következményeit ugyanis a poentírozott szövegnek a „ha-már-X-akkor-miért-nem-Y” típusú retorikája könnyen elfogadtathatja a Holmi gyanútlan olvasóival. Először is a Longman’s Dictionary of English Language and Culture (LDELC), más hasonló könyvvel együtt - könyv. A folyékony beszédet ezzel úgy kapcsolatba hozni, ahogyan ezt dolgozatában teszi Ardó Zsuzsanna, nem lehet. Jellemző, hogy már dolgozata címében is misztifikálja e művet, hiszen az eredeti angol reklámszövegben szó sincs rejtelmekről, csak az angol nyelv legbelsőbbjéről vagy leglelkéről. Angliában különben nagy hagyománya van a reklámnak és a reklámszövegnek, több angol író és költő épp reklámirodában kezdte pályáját. Lehet, hogy a reklám világa is azok közé a kulturális tanulandók közé sorolható, amelyekkel az LDELC-féle köteteknek is foglalkozniuk kell. Mindenesetre tisztában kell lennünk azzal, hogy a cavent emptor kifejezés jóval megelőzi a kapitalizmus korszakát. S vegyük észre, hogy az, aki a piactól félti a kultúrát, a kultúra szót másképp és veszélyesen értelmezi. Éppen ezért az LDELC címében Az ANGOL NYELV És KULTÚRA kifejezést nem lehet Úgy tagolni, hogy Az ANGOL NYELV + (A) KULTÚRA, mint Ardó Zsuzsanna gondolja. Természetesen Az ANGOL NYELV ÉS KULTÚRÁ-ról van szó, tehát nem valami abszolútnak vélt, „nemzetközi” értékhalmazról vagy értékrendről, hanem a puszta (bár alapos) nyelvtudást kiegészítő, az angolokkal történő kommunikációt elősegítő, kulturális angol tudnivalókról. Ennek a kiegészítésnek a határairól bőven lehet vitatkozni, azonban Ardó Zsuzsanna világosan az előbbi értelmezés jegyében kifogásolja ezt a művet. Illusztrációként álljon itt a következő eszmefuttatása: „Ha se Hegel, se Heidegger nem kerül be a szótárba, megértem; ha mindkettőjük kimarad, nem szólnék egy szót sem. De mi indokolja, hogy Hegel benne van, Heidegger viszont nincs?’’ Erre a jellemzően félköltői kérdésre rendkívül fontos a nem költői válasz. Ha valaki a filozófiáról kíván tájékozódni angol nyelven, Az Encyclopedia BRITANNIcÁ-tól kezdve lexikonok, kézikönyvek, szakkönyvek végeláthatatlan sora áll rendelkezésére. Amit ez a szótár (Ardó Zsuzsanna is elismeri, hogy nem lexikonról van szó) hivatott közölni, csak anynyi, hogy - Hegellel ellentétben - Heidegger szinte teljesen ismeretlen Angliában, az angol gondolkodásra, kultúrára eddig komoly hatással nem volt. (Csak a kontinentális beállítottságáról is híres, intellektuális szempontból Angliában egyedülálló George Steiner írásaiban lelhető fel nyoma.) A szótárnak nem dolga minősíteni ezt az állapotot; ez tény, akár a piac. S ezt az Angliában folytatott társalgások, sőt az angol kultúrával foglalkozók számára potenciálisan fontos tudnivalót a HEIDEGGER címszó mellőzésével e szótár sikeresen közölte. Egy hétköznapibb példa a londoni HAMPSTEAD és a ST. JOHN’S WOOD közötti különbség. HAMPSTEAD azért (is) szerepel címszóként ebben a szótárban, mert részben lexikalizálódott fogalom, például azt mondják, hogy „Hampstead intellectual” ()