HOLMI, 1997 (9. évfolyam, 1-12. szám)
11. szám - Bartos Tibor: Egymást magyarázó szavak és fordulatok tára (II)
Bartos Tibor: Egymást magyarázó szavak és fordulatok tára (II) • 1525 nósajt, disznófősajt, ázalék (Szilágyság, Erdély), hal, tőkehal, hering, pisztráng, túró, sajt. Amely ökörnyelvek jutnak (vásári) vámban, azokat füstre hányassa és a vár szükségére tartsa ( Vajdahunyad, 1679). Egy hétig ellógnék érte (kívánatos nőért) a füstön! Dohány: illatosított, pácolt, büdös. Leveles, metélt, vágott, finoman, szálasra vágott, bíró hátán vágott (kockára vagy csak nagyoltan). Megtörni a pipáját, rátört, rágyújt, rápipál pipára acéllal, kovával (pásztorkészségként díszes tűzszerszám volt), tűzhelyből vett parázzsal, gyufával, gyújtóval, masinával, cigarettára gyertyáról, egymáséról. - Kaphatnék egy kis tüzet? - kínálása pincér- és férfiudvariasság. Füstöt vet (mielőtt lángra gyúlna, füstöt vetett az ügy, híre futott), jobbot vet, ellobbant, kárba veszett, meghiúsult, füstté vált (füstbe ment, Petőfi), kostol (a kuty - a termőföld alatt fülledő láp, Ecsedi-láp - a gyengén szelelő pipa), füstöl (kályha, a kémény, a dohányos ember - mint a gyárkémény, a nagy dohányos), füstölög (böszörög, duzzog), szívja a pipáját, pipázik (az ember), pipál (a kémény, a Badacsony), pöfékel, szivarozik, dohányzik, dohányoz, cigarettázik, eregeti a füstöt, füstkarikákat fúj, szippant a cigarettából, szívja, leszívja a füstjét, mellre szívja, tüdőz (vagány), füstöt okád (az ipartelep). Dohányzás, élvezeti méreg - Örömre van szükségem, olyanra, melyet bármikor magam előidézhetek, amelynek hatásaként minden egyéb vágyam megnyugszik, egy pillanatra álomba merül (Füst Milán) - szenvedély (káros szenvedély - hasznos szenvedély?), a nikotin rabja (dependens). Dohányfüst (blauer Dunst), pipafüst, szivarfüst, cigarettafüst. A dohány, dohán, dohán, dohány palántáit, rászáit trágyával fűtött melegágyban hajtatják, nevelik, április-május fordulóján kiültetik, három-négyszer kapálják, bimbóit, bugáit lecsípik, bugázzák, tetejezik, oldalhajtásait, kacsait leszedik, lemetszik a száráról, a kóróról, kacsázzák, szüretelik, törik, a dohányleveleket - legalsók az aljlevelek, fölöttük az anyalevelek, legfölül a csúcslevelek, hegylevelek - hervasztják, füllesztik (fermentálják), fő erükön át zsinórra fűzik: a pórékat (füzéreit, Alföld) pajtában szárítják, majd csomózzák, simítják, válogatják, osztályozzák fajtájuk, fogásuk, épségük, színük, nyújthatóságuk, erezetük szerint: hegye-dohány (csúcslevél), lelke-dohány, aljadohány, kapadohány - összekötik, beszolgáltatják - dohányjövedék 1851 -től (Jókai: Az ÚJ FÖLDESÚR), alja, száraz törmeléke a csörmő, csörmődohány, fináncláb, fináncfasza (durva dohányokba belemetélt fő ér). Szűzdohány (finánc, pénzügyőr, dohánycsősz nem látta), gyagdohány (palóc), magyardohány (Sövényháza), nem trafikdohány. Dohánykertészek, gányók (Csanád, Békés, Arad megyében és a Temesközben Justh Zsigmond: Gányó Julcsa), kukások (szabolcsi görög katolikusok). Bagó - hajósnépeké: pörkölt, mézzel-rummal itatott, táblába sajtolt pipadohány, törtek belőle, rágták bagózás, bagórágás, bagólé, láncos köpés, köpőcsésze. A magyar bagó, bagoj (Csanád, Békés, Csík) nem volt különb a szurkos pipamocsoknál, de rágtak olykor szivarcsutkát is - Elvesztegette bagóér, szarér-bugyér - Nem ér egy pofa bagót, egy fityinget - Táncolsz te még bagóért, adod alább is! - Ott éltek vele, ahol tilos volt a tűz: szérűn, bányában, hajón, bagóztak a lovas katonák - lovas kurucokról hírlett, hogy a labancnál többet pusztított belőlük a hosszú pipaszár, amit a lóról bukva lenyeltek. - Nem annyi az, hogy gyere, bagó, beteszlek, aztán köpködjünk: nem gyerekjáték! Dohány, lé, lényeg (vagány). Hibák: burnót - orron szippantott finom dohánypor, tüsszentőpor - derceburnót (szemes, fekete) - burnótos szelence (ötvösművű, tűzzománcos). Pipa: feje és nyaka cserépből - a vörös agyagból készült híres debreceni pipákat szalmatűz-