HOLMI, 1997 (9. évfolyam, 1-12. szám)

9. szám - Szilasi László: A Kopereczky-effektus, avagy miképpen fiadzhatja egy beszéd a saját apját

Szilasi László: A Kopereczky-effektus, avagy miképpen fiadzhatja egy beszéd a saját apját .1271 (lelemény, eredetiség): nincs, nem létezik. Dispositio (felosztás, szerkezet): a másolás mi­att kivitelezhetetlen. Elocutio (ékesszólás): önálló létét elvesztette, mert megítélése a be­szélő kilétének függvénye („szép ugyan, de nép­szerűtlen ember mondja"). Memoria (emlékezet): csak a közönség számára erény, a narrátor megveti („bemagolni” — „egyszeri hallásra-micso­da memória!"). Pronuntiatio (az előadás mód­ja): mellékes. 36. Az újabb intertextuális kutatások rámutat­tak már, hogy milyen ritka egy egész szöveg teljes átvétele. (Pl.: Laurent Jenny: A FORMA stratégiája. Ford.: Sepsi Enikő. Helikon, 1996. 1-2. 47.) Mikszáth stratégiája már csak azért is érdekes lehet, mert történeti előképét jelentheti és ennyiben újraértelmezhed pél­dául Esterházy Péter Ottlik- és Danilo Kis-má­solatait. (Lásd még Szilasi László: A PÁRBESZÉD kudarcai. (Csokonai Lili: Tizenhét haty­­tyúk.) In: uő: Miért ENGEDJÜK ÁT AZ ÁCSNAK az építkezés örömét. Bp., JAK-Pesti Szalon, 1994. 71-82. 37. Degré Alajos: Visszaemlékezéseim. Bp., 1883.1. kötet, 15-16. KrK XX. 272-273.­­ Bi­zonyos értelemben örömömre szolgált, hogy Tihanyi Ferenc temesi grófot a kritikai kiadás szövege egy helyütt Temesi Ferencként említi. (KrK XX. 273.) 38. „[A] kommentátor diszkurzusát nem lehet taka­roson és módszeresen elválasztani a szerzőétől: a vi­szony szennyező és dlasztikus; forrásszöveg és másod­lagos szöveg, bár elválaszthatók, egy egymást köl­csönösen támogató, kölcsönösen uraló viszonyba ke­rülnek." (Geoffrey H. Hartman: Az irodalmi kommentár mint irodalom. Ford.: Hódossy Annamária. In: Bevezetés az irodalomel­méletbe. Szerk.: Dobos István. Debrecen, 1995. 298.­ 39. Szabó G. Zoltán-Szörényi László: Kis MA­GYAR RETORIKA. Bp., 1988. 189. 40. „Kezdettől fogva találkozunk a hosszabb elbeszé­lést átfogó trópus lehetőségével. Quintilianus az INSTITUTIÓ-tая az iróniát úgy írja le, mint amely képes megszabni egy szónoklat egészének színezetét azáltal, hogy olyan hangnemet alkalmaz, mely nem illik az adott szituációhoz, vagy éppen, mint Szókra­­ tész esetében, áthatja egy élet egészét. ” (Quintilia­nus: Institutio, 9. 2. 44-53., idézi Norman Knox: The World Irony and Its Context. 1500-1755. Durnham N. C.: Duke University Press. 1961.) (Paul de Man: A TEMPORALITÁS RETORIKÁJA. Ford.: Beck András. In: Az iro­dalom elméletei, I. Szerk.: Thomka Beáta. Pécs, 1996. 35.) „Jakobson elméletének eredményessége azonban abban a feltevésben rejlik, hogy mind a költészet, mind pedig a próza különböző formái (amelyeknek mind megvannak a maguk ellentétpárjai a narratí­­vában általában és ezért a történetírásban is) jelle­mezhetők annak a domináns trópusnak az alapján, amely a nyelv által nyújtott paradigmaként szolgál egy olyan világ valamennyi jelentést hordozó viszo­nya számára, amelyet bárki, aki e viszonyokat a nyelvben kívánja ábrázolni, felfoghat." (Hayden White: A TÖRTÉNELMI SZÖVEG MINT IRODAL­MI MŰALKOTÁS. Ford.: Novák György. In: TES­TES. 350.­ 41. A misprison terminus bevett magyar alakja az el(mis)másolás. Lásd: Harold Bloom: KÖL­TÉSZET, RE­vízión­IZMUS, ELFOJTÁS. Ford.: Hó­dossy Annamária. Helikon, 1994. 1-2. 58-76. 42. A mondat idáig terjedő részét Horváth Iván: Balassi költészete történeti poéti­kai megközelítésben (Bp., 1982) című köny­vének 256. oldaláról másoltam ide. 43. E ponton fontosnak tartom megjegyezni, hogy értelmezésemben a kétszer elmondott beszéd történetét mindvégig a Jókai-hagyo­­mányhoz való mikszáthi viszony kicsinyítő tük­rének tekintettem: megítélésem szerint az ide­gen szöveg teljes lemásolásának gesztusa eb­ben az esetben egyúttal rezümézi (ha tetszik, kivonatosan elbeszéli) a hagyományhoz való tel­jes saját viszonyt is. (Lásd: Lucien Dallenba­­cher: INTERTEXTUS És AUTOTEXTUS. Ford.: Bónus Tibor. Helikon, 1996. 1-2. 52-53.) 44. E bekezdés metaforikája egy Hárs Endré­vel töltött badacsonytomaji munkás hétvége adása. 45. Lásd Palkó Gábor: Esti Kornél: Koszto­lányi Dezső (Kosztolányi Dezső: Esti Kornél). In: Az újraértett hagyomány. Az Alföld Stúdió antológiája. Szerk.: Keresz­­tury Tibor-Mészáros Sándor-Szirák Péter. Debrecen, 1996. 25-26. 46. Lásd Dávidházi Péter kitűnő TOLDY-ta­­nulmányait, valamint Farkas Zsolt: Kuko- RELLY Endre. Kalligram, Pozsony, 1996. 99- 117. 47. Lásd Kulcsár Szabó, 1995. 92. 48. Nem kívánom eltitkolni, hogy az apának a fiú által való nemzése Bloom elméletében, annak csúcsán is szerepet kap: „A metalepszisz

Next