HOLMI, 1997 (9. évfolyam, 1-12. szám)
10. szám - FIGYELŐ - Marosi Ernő: M. S. úr X.-ből (MS mester Vizitáció-képe és egykori Selmecbányai főoltára)
Lényeges körülmény Baudrillard Amerikájával kapcsolatban, hogy magyarul mintegy partra vetett halként vergődik. A magyar fordítás, Tótfalusi Ágnes munkája, jó sodrású, pontos és találékony - és mégis, valami történik a könyvvel, ami egészen más atmoszférájú olvasmánnyá teszi magyarul, mint franciául. Ez egyáltalán nem a fordító teljesítményének a kritikája - neki legfeljebb azt rónám fel, hogy olyan szavakat használ a magyar nyelvben, amelyek abban nem honosak - mint például „sziderikus” (ráadásul: „a konstellációk sziderikus hatása” - „csillagképek”, „csillagokból jövő” helyett). Szinte megoldhatatlan, bár a fordító olykor mégis megbirkózik ezzel, hogy egyes francia szavak többjelentésűek, és Baudrillard - ebben valóban virtuóz - minden jelentésüket kiaknázza. A „nucléaire” szinte mindig „nukleáris” (atommaghasadásra utaló) és „magvas” jelentésű egyszerre, vagy két egymást követő mondatban, ahol a két jelentés egymásra mutat; a „primitive” egyszerre utal arra, ami „eredeti”, és ami „kultúra előtti”; az „humeurs” pedig végképp visszaadhatatlan, mert egyazon szóalak jelentései a „nedvesség” és „kedély” („humor”nak talán túlzás volt fordítani). Néhány utalás - filmcímek, amerikai üzlethálózatok többértelmű nevei - elvész, de az olyan rímjátékok, mint stimulation - simulation sem működnek a magyarban, mert ha a szórímeket akarjuk megmenteni, akkor tudálékosan latinos lesz a szövegünk, miközben a franciában mindez dallamosan könnyed és magától értetődő. Mindez azt eredményezi, hogy az Amerika a fordító valóban kitűnő munkája ellenére meggyőzőbb olvasmány franciául, mint magyarul. A nyelv rétegzettségének állandó felmutatása, a játékok és hangzások, a szavak hol akusztikai, hol jelentésbeli egymásra vonatkoztatása többnyire óhatatlanul elvesznek a fordításban. Valójában azonban egy tágabb akusztika az, ami hiányzik: nem egyszerűen a lefordíthatatlan szójátékokról van szó. Sokkal inkább arról a kulturális közegről, amelybe a könyv már a megírás szándékának a pillanatában belemerült, amelyből született, amely utalásrendszerben a valódi otthona van, s amelytől az életét kapja. Elképzelhető, hogy azok a tartalmi kiszögellések, amelyeket olyan zavarónak találok, a francia közegben fel sem tűnnek. De még a francia szöveg nyelvi leleményessége és könnyedsége is sokszor rutin dolga, és Baudrillard olyan festőművészre emlékezteti az olvasót, aki túlságosan jól, túlságosan könnyű kézzel rajzol, a keze szinte repül a papíron, s mire igazán ráeszmélne, mit is csinál, már elkészült a művel. S mindeközben az Amerika, talán mondani sem kell, természetesen nem Amerikáról szól, hanem Franciaországról és a szerzőről, aki sokkal inkább a maga európai értékeinek a parodizálását és disneylandesítését akarja látni Amerikában, mint a saját kultúrájának valós válságát. Jegyzetek 1. Felix Guattari: Chaosophy. Sylvere Lotringer ed., New York, 1995. 225. o. 2. Julia Kristeva, Marcelin Pleynet és Philippe Sellers kerekasztal-beszélgetése, in: October, 6. szám, New York, 1978. ősz (eredeti közlés: a Tel Quel 71/73. számában, Párizs, 1977). 3. Catherine Francklin interjúja Julia Kristevával. Flash Art, No. 126, 1986. február-március, 45. o. 4. Kristeva: The Samurai. Columbia University Press, New York, 1992. 223. o. 5. Vö. 2. sz. jegyzet. Forgács Éva M. S. ÚR X.-ből „Magnificat anima mea Dominum”. MS mester Vizitáció-képe és egykori Selmecbányai főoltára Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, 1997. március 14.-május 25. A katalógust szerkesztette: Mikó Árpád, Boda Zsuzsanna 244 oldal, számos színes és fekete-fehér illusztráció (benne 8 tanulmány, a katalógusrészben 7 táblakép és 20 rajz, illetve metszet tárgyalása) A Magyar Nemzeti Galéria hagyományosan a Budapesti Tavaszi Fesztivállal együtt ünnepélyesen megnyíló kiállításának 1997-ben M. S. mester Selmecbányai oltára volt a témája. Hasonló alkalmakkor és ugyanezekben a tér-