HOLMI, 1998 (10. évfolyam, 1-12. szám)

7. szám - FIGYELŐ - Károlyi Csaba: Furcsa (Vekerdy Tamás: Családom történeteiből)

1036 • Figyelő fanatában, épp mielőtt a hátsó fedelet becsukva is­mét a maga (látszólagos) autarkiájába zárnánk a könyvet, a szerző felrúgja az olvasóval kötött imagi­­nárius szerződést, hiszen ez idáig igaz történetként, azaz fikcióként olvastuk a művet, mely a tudo­mányos apparátus idézetével az elmondott történet történelmi verifikálhatóságának látszatát akarja kel­teni, vagy, megfordítva a képletet, arra a (többek kö­zött Hayden White által megfogalmazott) problé­mára utal finoman, vajon a történelemről való be­széd (a fikcióhoz hasonlóan) nem grammatikai és retorikai mivoltában ragadható-e meg leginkább. 6. Nem tudom, van-e amaz öt kategóriának, mellyel Gerard Genette a szövegek egymás közti kapcsoló­dását írja le, magyar fordítása, az eliszöveg fogalmá­val mindenesetre Genette hypotextusára gondolok. Genette: Palimpseste. Die Literatur auf zweiter Stufe. Frankfurt/M., Suhrkamp, 1993. 7. Mondjuk úgy, mint Danilo Kim Simon mágus című elbeszélésében, mely jól érzékelteti, hogy a kanoni­zálás egyben mindig az apokrif meghatározásával jár, és végső soron hatalmi kérdéseket vet föl. 8. Wolfgang Welsch: Unsere postmoderne Moder­ne. Weinheim, VCH, 1988. 9. A szerző trükkje, mellyel úgy kelti fel az olvasó ér­deklődését történetei iránt, hogy egyszersmind ki­elégítetlenül is hagyja, Italo Calvino Ha egy téli éj­szakán EGY UTAZÓ című regényére emlékeztet. Lányi Dániel FURCSA Vekerdy Tamás: Családom történeteiből Filum, 1997. 295 oldal, 950 Ft Ha valaki semmit sem tudna Vekerdy Tamás­ról, akkor ebből a könyvből sok mindent meg fog tudni róla és sok mindent nem. Sokkal több személyes jellegű dolgot elárul, mint amennyit általában egy könyv szerzője a könyvében el szokott árulni, ám néhány do­logban még annyit sem, amennyit remél­nénk. A köteteim alapján azt várhatnánk ugyanis, hogy valaki beavat családja törté­netébe, és mivel ez a történet hozzá érkezett, elmondja a saját maga élettörténetét is. Nos, ez nem egészen így alakul, ám ha a címet job­ban megnézzük, ezt nem is várhattuk volna el, az nem egy család történetét ígéri, hanem csak néhányat a család történeteiből. A Bevezető szAVAK-ból kiderül, hogy ezeknek az írásoknak (egyelőre maradjunk ennél a meghatározásnál: írások) a háttere, alapja, mintegy melegágya a hódmezővásár­helyi nagycsalád. Ezek az írások ugyanis va­lóban családi történetekre épülnek, állítja a szerző, főleg a Béla bácsi (Vekerdy nagybáty­ja) által mesélt történetekre. Béla bácsi képe ott is van a borítón, a szerző apjával együtt néznek bele ünnepi ruhába öltöztetett kis­gyerekekként Pohl Illés fényképezőgépének lencséjébe 1889 körül. A szerző apjának képe még egyszer szerepel, a 6. oldalon, a felvétel ifjúkorában készült, 1907-ben. Furcsa, de Ve­kerdy saját képét nem teszi közzé, csak kézzel írt aláírását. Egy olvasói levél kapcsán az UTÓSZÓ-ban leleplezi a RÉGI TÖRTÉNETEK titkát: abban Emma nem más, mint apja első felesége, Bo­ri meg­­ a szerző anyja. Ebből következik, hogy a szöveg beszélője, a vidékről Pestre ke­rült ügyvéd pedig­ az apja­­az írásban Zoltán néven szerepel, ami csak azért érdekes, mert a Ki kicsoda szerint apja neve Géza, tehát ezek szerint az sem biztos, hogy a család tag­jai a valódi nevükön szerepelnek). A fiúról itt mintegy mellékesen derül ki, hogy pszicho­lógus (ez valós adatnak tűnik). A szerzői utó­szó megadja még az írások megjelenési he­lyeit: a rövidebbek (a szerző szerint: elbeszé­lések) nagyrészt a 2000-ben voltak olvasha­tók, a könyv felét kitevő Nagyapám iratai cí­mű munka pedig már megjelent kötetben a Szépirodalminál 1975-ben. Vekerdy rögtön az elején közli, hogy eltér - ahogy mondja - „a helyesírás, központozás me­chanikus szabályaitól", egyrészt azért, hogy az élőbeszédet jobban visszaadhassa, másrészt mert a dokumentumait (kiemelés tőlem - K. Cs.) betűhíven akarta közölni. Az Utószó vi­szont a Nagyapám IRATAI-ról egyértelműen elárulja, a többiről meg­sejteti: nem talált do­kumentumok ezek, még csak nem is azokra épülő, azokat megszerkesztő munkák, ha­nem szuverén, szépírói igénnyel készült alko­tások. Különös, furcsa helyzet. Furcsa, hogy a rövidebb írások a szülőkről, nagyszülőkről, rokonságról szóló önéletrajzi jellegű művek - anélkül, hogy magáról a szerzőről, életéről ebben a családtörténetben elfoglalt helyéről alaposabb információink lennének (mind­

Next