HOLMI, 1999 (11. évfolyam, 1-12. szám)
7. szám - Pék Zoltán: Temetőműszak
874 • Pék Zoltán: Temetőműszak az ötödiken mint egy pofon fülében anyja és egy nő mondata cseng vidd onnan a kezed mert rácsapok bezárkózik tesz-vesz turkál szennyes bugyik közt higgyék fürdik megnyitja a gázcsapot a hatodikon bármikor megjöhetnek fekszik egy nőn akit nem ismer gyorsan el kell élvezni most boldog vagy nem elég hogy belémtetted mozogni is kell a hetediken te magad légy gipszangyalok közt gipszkrisztus néz rád s te nézed őt gipszszoborrá dermedsz gipsz az ég még az isten is gipsz mindegy délután van vagy délelőtt kezdetét veszi minden pillanatban az apokalipszis hány emeletes a ház számold meg újra ha összedőlt Pék Zoltán TEMETŐMŰSZAK P. I.-nek, szeretettel Akárhányszor olvastuk el a levelet, csak az állt benne, hogy „az önkormányzat a temetőfelügyelet és az érintett polgárok beleegyezésével megszünteti a 21. sz. temetőt”. Régi temető, mi csak így hívtuk. Mellesleg egyáltalán nem rémlett, hogy az ügyben bárki is megkérdezett volna, mire azt mondtad, hogy biztos egy kérdőív volt, amit olvasatlanul kihajítottam. Meglehet, feleltem. Az is benne állt a levélben, hogy igény szerint kivehetjük részünket a munkából, avagy fizetünk, ám mindkét esetben legyünk kedvesek személyesen megjelenni itt és itt, ekkor és ekkor stb. A megjelölt nap szombatra esett. Verőfényes délelőtt volt, az a dzsekisnek induló, majd „egy pulóver is elég”-féle, és mi félszeg várakozással eltelve baktattunk fel a dombra. A kilátás megfogott: a város ott terült el alattunk, de a lármát és a bűzt a szél elfújta valamerre, s ettől valahogy meghitten festett még ez az otromba állat is. A ravatalozónál gyülekeztünk, egy hajlott hátú, aggastyán viskónál, amit alighanem csak a számtalan újravakolás tartott egyben. Meglepetéssel láttuk, hogy mennyien idesereglettek; noha csoportokba verődve beszélgettek, jól ki lehetett venni az összetartozó párokat, és csakis párokat, mert senki magánzót nem találtunk, akárha az alkalom kivételessége megkívánta volna a családi tanúságtételt. Az is egyből kitűnt, hogy néhány magunkhoz hasonló fiatal páron kívül mindenki a negyvenet kerülgeti, de leg-