HOLMI, 2002 (14. évfolyam, 1-12. szám)
11. szám - Petri György: Feljegyzések egy nagy spirálfüzetbe
Petri György: Feljegyzések egy nagy spirálfüzetbe • 1383 volt a tapasztalat, hogy Rohrschach zseniális dolgot talált föl: a rákos, cisztás nők kapásból vágták rá a projektív pacnikra, hogy „vagina”, „méh”, „petefészek”, ráadásul hipermagas volt egyrészt az ún. Dd-válaszok száma (Dd ) a részlet részlete, tehát abnormisan kis képrészre adott válasz), illetve ennek a fordítottja: az egész kép volt vagina etc. Ez jellegzetes perszeveráció a daganatos betegeknél. Kortörténet: még nem futotta magnóra, így hát kézzel körmöltem, lehetőleg szó szerint a válaszokat, s közben még reakcióidőket is mértem stopperrel vagy bevallásra, plusz beírtam a beteg mimikát és egyéb nem verbális reakcióit. Szóval robotmunka volt, de imádtam, részben a nagyszerű dr. Németh György miatt, részben mert nem kisebb tekintély ismerte el értékeléseim diagnózisaim helyességét, mint Mezei Árpád! Filléreket kerestem, de kolléga voltam, fehér köpenyben. Ez nem sznobizmus volt, hanem olthatatlan vágy a kórházi munka iránt. Hihetetlen mennyiségű tesztet készítettem Intapusztán is. Elsősorban Süle Feri alorvos barátom kérésére, ezeket az ő feleségével, Draskóczy Magdival, a pszichológusnővel (D. Laci, Sára férje, testvére) dolgoztuk fel. Ott tanultam meg a Szondi és a Rohrschach mellé a fatesztet, a testsémát és a TAT-ot. Furcsa, hogy ezeket ugyanúgy nem lehet elfelejteni, mint a nyelveket: egy hét tréning után bátran el mernék vállalni egy pszichológusi állást. Ja, csináltam még szó-asszociációs tesztet is, meg Lüscherszínpiramist, meg Hamburg-Wechslert (ez általános intelligencia teszt). Ezenkívül igyekeztem minél többet beszélgetni a betegekkel. Micsoda munkabírásom volt még! (Szeretett főnököm, Goldschmidt dr. nem nagyon vonzódott a tesztekhez, inkább a farmakológiai iskola híve volt, habár ő vezette be a szociometriát és a rendszeres filmfelvételeket a betegekről az ebédlő-társalgóban. Mért is nem volt bennem több szívósság? Ma már elismert kutató orvos lennék, és biztosan egy pszichiátriaosztály főorvosa. És attól még lehettem volna ugyanaz a költő, aki lettem! Ha Vasnak ment a könyvelés mellett, amit utált. És hát mi a könyvelés egy orvos munkájához képest, amit ráadásul szerettem. Az egyetlen munka volt, amit szerettem. A költészet? Munka az is, de nagyon másképp! Egy alapvető, de életbevágó különbség: írni akkor írok, amikor „megjön az ihlet”. A kórházban mindennap meg kell hogy jöjjön. Mert akadnak ugyan eseménytelen, rutinnapok - de ritkán, nagyon ritkán. És minél komolyabban veszed a hivatásodat - annál ritkábban. Kivált, ha 120-130 betegre van 2 orvos, 1 pszichológus, 1 mindenes és bedolgozó pszichológus (én) meg Alizka, aki szintén segédápoló, de zseniálisan csinálja a kiscsoport-foglalkozásokat. A többi ápoló használhatatlan szubhumán barom. Meg kéne őket is írnom, meg egyáltalán Intát, már csak azért is, hogy porig romboljam dr. Benedek édeskés-nyálas hazugságait, és emléket állítsak dr. Goldschmidt Dénesnek. (No meg az ápolóság megfoghatatlan magasrendű élményének - minden fárasztó robot és rutin és megalázó alulfizetettség ellenére.) Február 14., vasárnap Vágyak: szeretnék egy kicsi, de szép pohárszéket válogatott italok számára (whiskey, vodka, armagnac, tequila, ótörköly [!]. Főzéshez, vendégkínáláshoz. Egyébként az is a gyógyulás jele, ha vágyaink-terveink támadnak. Mai hőmérsék (reggel 6: 35,8!) Ady és Baudelaire (és Karinthy) sokkal őszintébbek - és egyben igazabbak - voltak a líra célját illetően, mint a költők többsége (pláne a parnasszisták)