HOLMI, 2002 (14. évfolyam, 1-12. szám)
10. szám - Csukás István: Egy költő lakik a magasban
1256 Csukás István EGY KÖLTŐ LAKIK A MAGASBAN O. O. halálára Egy költő lakik a magasban, Bécsi út 88-90., negyedik emelet, a zaj, a por, a benzingőz felett. Húsz éve járok arra, taxival, gyalog, s felnézek mindig, ott lakik a költő, s az éggel társalog. Számítógépén vibrálnak a verssorok, s a kíváncsi angyalok. Bekukkant a tavasz, belobban a nyár, az ősz vörös köpeny alatt csempész be telet, elvarázsolt körhintaként kereng a negyedik emelet. Minden reggel feltámad a teste, kezdődik a mindennapi csoda, s világgá indul a szoba. Át az időn, át a téren, nem elesve és nem térden, száll a lélek szép merészen, át minden rossz kerítésen, orvosság nyitotta résen, sorompós agytekervényen, s megül Isten tenyerében. Egyszer majd ott marad. Megtörtént, ami nem szabad, megtörtént, ami nem lehet. A semmi tátott szája lett a negyedik emelet.