HOLMI, 2003 (15. évfolyam, 1-12. szám)
4. szám - Császtvay Tünde: A hím veréb és a pillangó (Az akadémikus és az erotikus irodalom harca a XIX. század utolsó harmadában)
482 • Császtvay Tünde: A hím veréb és a pillangó szinte bizonyosan az ártatlanság, a szüzesség elvesztésével járó nemi egyesülésre, a deflorációra utal.16 A rózsamotívumot a német kora romantika dinamizálta újra, és mellette állandósult egy gyermekdednek látszó motívum, amely azonban hiába annyira mézes, nagyon is rendelkezik szúrószerszámmal, s ez a méhecske (később egyébként változhat a versekben bogárrá, esetleg lepkévé vagy pillangóvá, néha pókká, s a legméltatlanabb esetben, már a 80-as években, hím madárrá), azaz ahogy Mikszáth fogalmaz: a méhecskék, „a rózsaszálak udvarlói”, akik buján fürdőzhetnek a rózsa szirmai közt, akár „benne is halhatnak", akik „éltek, döngtek, keringtek, játszottak és szerelemtől részegen fetrengtek a rózsák kelyheiben”, akik megszúrhatják a virágot, és fullánkot döfhetnek beléjük. A pajzán motívum XIX. századi divatja elsődlegesen a német kora romantikából érkezett a magyar irodalomba, de megfigyelhető az európai népek népdalaiban is.17 Csokonai óta mindenesetre jóformán valamennyi költőnk megírta (legalább a fiatalkori) rózsaméh versét, illetve verseit, Vörösmartytól kezdve, Garayn és Petőfin át egészen Aranyig, Eötvös Józsefig, Madáchig, sőt maga a fiatal Gyulai is írt egy-két vértelenebb rózsaverset. A romantika kedvelt motívumpárosát 18 a század közepén meginduló (Erdélyi János, majd Arany László és Kriza János vezetésével zajló és publikált) népdalgyűjtési hullámban előkerülő és feltalált népdalok, nóták vulgarizálják, hogy az újromantika - erősen erotizálva és felfűzve - újra felkapja és soha nem látott diadalra vigye.19 Hogy az erotikus motívumpáros miként vált mind fülledtebbé és erotikusabbá, s a mézlopó, rózsát döfő méhecske motívuma miként lett értelmezhetővé ebben az értelmében is egyre szélesebb olvasói köröknek, valamint „felhasználói” hogyan adagolták és fokozták erotikus erejét, néhány, a tömegtermékekben megjelent, jól elkülöníthető olvasói csoportoknak szóló példán mutatom meg. A példákat úgy igyekeztem megválogatni, hogy a különböző korú, nemű és érdeklődési körű olvasóknak szánt műveket körülbelül ugyanattól a szerzőgárdától választottam ki, hiszen így a szerzői szándékoltság és a tudatosság sokkal inkább bizonyítható. Az Új Nemzedék és a Petőfi Társaság köréhez köthető példákat vettem tehát, s olyan orgánumokból választottam részleteket, amelyekben ugyanaz az írói kör publikált, így a Irányok Lapjából (vagy ha Dolinay Gyula jobban ráült a pénztárcájára, a Kis Kurvák Lapjából), amely kifejezetten a fiatal lányolvasóknak készült újság volt, egy Reviczky Gyula által szerkesztett, igényes tartalmú és díszes küllemű, főként a tehetősebb nőolvasókat megcélzó, a Költők lugasa címet viselő versantológiából, egy képekkel illusztrált, a vidéki és a budapesti középosztálybeli és polgári közönségnek készülő magazinból, г Magyarország és a Nagyvilágból, valamint az első bevallottan erotikus újságból, a Pikáns Lapokból. A Dolinay Gyula szerkesztette Lányok Lapja az első ifjúsági - főként serdülő lányoknak szóló magyar újságok egyike volt. A rózsa motívuma közkedvelt témának számított oldalain a 70-es évek második felében. Hosszú, elemző cikkekben olvashatunk a motívum eredetéről és előfordulásairól, az antik kultúrákban neki tulajdonított jelképiségéről, a történelmi korokban feltámadt rózsakultuszokról. A nagy számban közölt „rózsaversek” - melyek tavaszonként amúgy is megsokasodtak - erősen morális tartalmúak, a szűzi erényesség fontosságára, megőrzésének mindenekfelettiségére utalnak, kendőzöttebben avagy didaktikusabban. P. Szathmáry Károly (ekkoriban ő is eljárt a Reviczkyék-féle kávéházi estékre, később Trefort Ágoston kultuszminiszter közeli munkatársa, a kisdedóvás ügyének magas poszton álló minisztériumi megbízottja) Kertben című versében így példálózott: