HOLMI, 2003 (15. évfolyam, 1-12. szám)

12. szám - Hajdu Péter: Noszty Feri alakváltozásai

Hajdú Péter: Noszty Feri alakváltozásai • 1571 tése maradt borzongatóan ismerős, vegyétek és egyétek. Laca bá kolbászkarikás kato­nái tömzsi vörös törpök, a lágerben enni alig adtak az oroszok, de a vodkát bögrével mérték, nu, pityi továris, job tvoju maty. A galamb megemelte a szárnyát, az erkélyajtó üvegén figyelte, amint felmorzsolódnak ujjai között, mit bámulsz, zabálj, mi kéne még.- Semmi. Ott a konyhaasztalnál még tisztán emlékezett az apjára, legalábbis azt hitte, emlé­kezik, mennem kell, mondta a férfi, a gyerek gyomra a szótól összerándult, a vér kese­rű, sós ízét érezte a szájában, nekem ez az egy élet kevés, szemben vele ellenséges törp- sereg, azért ilyen gebe ez a gyerek, mert nem eteted rendesen, forgatta a falatot a szá­jában, úgy érezte, ha megfullad, sem megy le a torkán, szűk itt a tér, megfulladok, visz­lek magammal, gyere, csak nézett ki, oldalra el, nem lehet, a gyereket nem hagyhatom, a galamb a szomszéd fáról átrepült az erkélyre, a korlátra ült, a szárnyán a világos szür­ke tollak között volt egy seb, vagy csak őszerette volna, hogy legyen, piros volt a szeme is, mint a vér, mikor megvágta az ujjbegyét, tenyeremből etetlek, megosztom veled utolsó fa­latomat is, tudom. Azon nem csodálkozott, hogy anyja nem válaszolt, a szó ott ült a jázminbokor alatt mozdíthatatlanul. Laca bával nem voltak szavaik egymáshoz, mért nem váltál el tőle, kérdezte az anyját már felnőttként, nem tudtalak volna felnevelni. A fehérre préselő- dött száj éles metszete maradt meg az emlékezetében, nem igaz, te is tudod, hogy ha­zudsz. Az utolsó időkben, mikor már Laca bát is elvitte a gyomorrák, s teljesen magá­ra maradt az anyja, nem csinált mást, egész álló nap ült a parkban, hiába kérdezték, nem válaszolt, csak morzsálta a kenyeret a madaraknak. Csupán évtizedekkel később volt képes regisztrálni a végtelenített pillanatot, anyja halálának kezdetét, a fehér met­szésvonalat, ahogy az ajak soha nem gyógyuló műtéti heggé préselődik össze. Hajdú Péter NOSZTY FERI ALAKVÁLTOZÁSAI Dis Manibus Blasii Simon Noszty Feri alakja számos változatban bukkan fel a XX. századi magyar kultúrában. Az első szöveget, amely a figurát megformálta, Mikszáth Kálmán írta 1906 és 1907 során, és apránként jelentette meg a Vasárnapi Újságban. A másodikat szintén Mikszáth Kál­mán jelentette meg 1908-ban három kötetben a Franklin Társulatnál. A továbbiakban azonban nemcsak Mikszáth-szövegekről lesz szó, hanem számos más közelítésmódról is, egészen Kellér Andor 1962-es, A főispán című írásáig. Tulajdonképpen recepció­esztétikai megközelítés ez: a recepció első állomásának a kötetkiadást tekintem, amely­ben Mikszáth nagyon nagy beleérzéssel értelmezte, illetve értelmezte át A Noszty fiú esete Tóth Marival című „elbeszélést”. (Mivel a Vasárnapi Újságban ez volt a műfaji megjelölés,1 a továbbiakban „elbeszélésnek” fogom nevezni az első szöveget és „re­génynek” a könyvként megjelent másodikat.) Mikszáth rafinált intertextuális játéko­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék