HOLMI, 2006 (18. évfolyam, 1-12. szám)
4. szám - FIGYELŐ - Kerényi Ferenc: "Egy ember, akit még eddig nem ismertünk" (A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa)
uszkulánum, a svábhegyi telek megvásárlásának indulótőkéje. A katalógusban fellelhetjük a „Kauf Vertrag”-ot is, azaz a Budán, 1853. augusztus 4. és szeptember 14. között lezajlott telekvásárlás adásvételi szerződését, amelyet vevőként Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza írt alá (110.). Hogy kezükön mivé lett a kert, azt Morelli Gusztáv 1893-as rajza (159.) vagy az Új Idők számára 1898. október 2-án készült fotók bizonyíthatják, amelyeken az agg író szüreten, illetve szeretett-gondozott rózsái között látható (198-200.). De részesei lehetünk akár a hajdan elébe táruló panorámának is, a Pest a Svábhegyről vihar után c. olajfestményről, amelynek hátlapján halványuló fekete tusírással még elolvasható: „Jókai Mór festette 1882.” (141.) Ami pedig az anyagiakat illeti, az utolsó ilyen bizonylat a kötetben a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. 1901. november 3-i igazolása igazgatósági jutalék felvételéről (111.) - az író nevéért ekkor már bármely cég szívesen áldozott, csak hogy igazgatótanácsában tudhassa. Jókai egyik legismertebb ábrázolása Ferraris Artúr olajfestménye, A történelmi tarokkparti, amelynek dátuma, az 1893 azonnal elárulja, hogy eredetileg az írói jubileumra szánták (161.). Pontosabban: szánták volna, mert nem készültel idejében. Némi lapozgatás árán most végigkísérhetjük az alkotás fázisait. Fennmaradt ugyanis Erdélyi Mór fényképész műtermi fotója, amelyen a festő beállította a képet, de még csupán a kártyakompánia szokott tagjaival: Gajári Ödönnel, Sváb Károllyal, Nedeczky Istvánnal, Beöthy Algernonnal, Tisza Kálmánnal és a középpontban persze az ünnepelttel (195.). A fénykép alapján - hogy a neves szereplőket ne terheljék ismételt modelltüléssel - készült az első olajképvázlat, amelyre már neves kibicek is felkerültek, mint Podmaniczky Frigyes, Csernátony Lajos vagy Pulszky Károly - ám még nem volt rajta Mikszáth Kálmán (160.). A sokszor reprodukált, végleges változaton azonban már a „nagy palóc”, Jókai majdani életrajzírója is szerepelt (161.). Hogy Jókai életében ez a társaság - a napi másfél órai, általában délután öt és fél hét közé eső együttléttel - mit jelentett, arra a levelezés egyik tétele szolgálhat bizonyítékul. 1897. február 13-án kedvelt unokavejét, Hegedűs Sándort invitálta (21.): „Kérlek, jöjj el hozzám 18án csütörtökön vacsorára 72 éves születésnapomra, este nyolcz órakor. Tisza Kálmán is eljön a tarokk kompániával, de Te csak 8 órára jöjj, aki nem tudsz tarokkozni...” (A levél hasonmása is olvasható: 91.) Köztudomású, hogy Jókai Mór igényelte az erős személyiségű nőket maga körül, akik tehetsége kibontásában a hátország megszervezésével segítették. Az édesanya, Jókay Józsefné Pulay Mária helyét 1848-ban az írónál nyolc évvel idősebb Laborfalvi Róza, a Nemzeti Színház tragikája vette át. A Jókaynénak írt 32 + 11 levél (1842 és 1849, illetve 1851 és 1856 évközben) jól mutatja a törést, és kijelöli az időszakaszt is, amíg az édesanya megbékélt fia választásával. Pulay Mária halálának évében, 1856-ban készült Jókai Mór első végrendelete, felesége javára. A másik testamentum már 1903-ból való, kedvezményezettje pedig a második feleség, Nagy Bella (110.). (Az utóbbi dokumentum csak 1993-ban került, vétel útján, a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárába.) Az öregkori botránykő, a Nagy Bella-házasság érzelmi töltését szintén saját szemünkkel láthatjuk. Például azon a 2004-ben vásárolt Erdélyi Mór-fotón, amely valamikor 1900-ban vagy 1901 -ben készült, és amely itt kerül először nyilvánosság elé (209.). Visszarímel rá Jókai utolsó akvarellje a kanapén pihenő fiatalasszonyról : „Az én édes Bellám. Rajzoltam Siófokon 1903. junius 14. Jókai Móricz sk.” (136.) És a pálya vége, a kézirattárban őrzött okmányok szigorú sorjázása szerint: [orvosi] értesítés [Jókai Mór haláláról]. 1904. május 6-án, az ugyanaznap kelt halottvizsgálati bizonyítvány és a,Jókai Mór 79 éves], író bebalzsamozása alkalmából felvett bonczjegyzőkönyv”, 1904. május 7-ről (110-111.). A három kötetre tervezett albumegyüttes utolsó kötete tartalmazza majd (bevett szokás szerint) a pótlások és javítások jegyzékét is. Ez azonban nem csak a kisszámú hiba javítására szolgálhat majd (például a 300. és a 320. tételszámú kéziratok hibás egymásra utalása, egypár téllhiba kiküszöbölése). A pótlások pedig vélhetően felölelik annak a rendszeres múzeumi feldolgozó munkának az eredményeit is, amelynek során albumokból, vegyes tartalmú kézirategyüttesekből, kötéstáblákból újabb dokumentumok kelnek önálló életre. És remélhetőleg folytatódhat a restaurálási program is, amely szintén szolgálhat újabb felfedezésekkel. Jókai Mór több mint száz évvel a halála után Figyelő • 549