HOLMI, 2006 (18. évfolyam, 1-12. szám)
4. szám - FIGYELŐ - Rákai Orsolya: Margócsy és az irodalmi gépezet (Margócsy István: "Nagyon komoly játékok"; Petőfi Sándor. Kísérlet; Hajóvonták találkozása)
10. L. pl. Pápay Sámuel: A magyar Literatura Esmérete I. Veszprém, 1808. 304-305., 308. 11. Arany János levele Tompa Mihálynak, 1857. ápr. 19. 12. Idézi Dávidházi, i. m. 565. 13. Például : Verseghy „ nagy horderejű tévedései „ ezen elv kikiáltása vesztegette meg a kor nyelvészetét” stb.; ezzel szemben: „E kétségbeejtő állapotok közepett, a magyar tudományosság terén eladdig ismeretlen nagyságban, a lángész bátorsága, mélysége s teremtő erejével tűnt fel Révai Miklós, s világot gyújtva a sötét káoszban, véget vetett a hívatlan vezérek halgazdálkodásának.” In: Toldy Ferenc: A MAGYAR NEMZETI IRODALOM TÖRTÉNETE. A LEGRÉGIBB időktől a jelen korig. Rövid előadásban. (1864- 1865.) Szépirodalmi, 1987. 182-183. 14. „A’ villámfénynél Augsburgba elértek az éjjel, /Feldúlták kapuit, s győzelmet nyerve betörtek. / Hallgass el, Kobzom! rettentőt zengene húrod: / Mit tett a’ Magyar ott, és mint öntötte boszúját. ” Czuczor Gergely: Az augsburgi ütközet. 910. Esztendő. Négy énekben (1824.) In: uő: Összes költői művei. (S. a. r. Zoltvány Irén.) Franklin-Társulat kiadása, 1899. III. kötet. 63-93. Az idézet: 90. 15. Erdélyi János levele Csengery Imréhez 1844. március 13-ról. In: Erdélyi János Levelezése. (Szerk. T. Erdélyi Ilona.) 1960. I. köt. 215. 16. L. nagyívű áttekintését a magyar népköltészet történetiségéről. Erdélyi János: A magyar népdalok (1847). 109-170. (A szorosan vett történeti áttekintés - etimológiával, szómagyarázattal kezdve, a történetet Attila udvarától mondja végig a maga jelenkoráig! - a II. fejezetben, 113-130.) In: uő: Nyelvészeti és népköltészeti, népzenei írások. (S. a. r. T. Erdélyi Ilona.) Akadémiai, 1991. 17. Kazinczy Ferenc Tübingai pályaműve a magyar nyelvről (1808). (Kiadta Heinrich Gusztáv.) 1916. 148-177. Ez az utolsó fejezet megjelent az Erdélyi Muzeum 1814. évfolyamában, A Magyar Literatura Történetei cím alatt. 18. Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története. A legrégibb időktől a jelen korig. Rövid előadásban. (1864-1865.) Szépirodalmi, 1987. 19. Csak egy könyvre hivatkozom a sok közül: Innocentius Simonchicz: Dissertatio de Ortu et Progressu Litterarum in Hungaria. Nagyvárad, 1784. (A szerző piarista szerzetes volt, Révai Miklós barátja.) E fogalomhasználat és címtípus egyébként jezsuitáknál és protestánsoknál is egyaránt kimutatható. 20. Toldy Ferenc: A magyar költészet története az ősidőktől Kisfaludy Sándorig (1854). (Második, javított kiadás.) Budapest, 1867. 458-459. 21. I. m. 321. 22. Lukács György: Megjegyzések az irodalomtörténet elméletéhez. (Alexander Bernát-emlékkönyv, 1910.) In: uő: Ifjúkori művek, 1902-1918. Magvető, 1977. 385-421. 23. Horváth János: Aranytól Adyig. Irodalmunk és közönsége. Pallas kiadása, é. n. (1921.) 24. Beöthy Zsolt: A magyar irodalom kistükre. 1896. 180-181. 25. Komlós Aladár: Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig. (S. a. r. Kiss József.) I—II. Múlt és Jövő, 1997. 26. Arany János(ék) „hazatérés”-koncepcióját legalaposabban Barta János írta le: Arany János és a XVIII. század. Adalék Arany irodalomszemléletéhez (1971). In: uő: Klasszikusok nyomában. Esztétikai és irodalmi tanulmányok. Akadémiai, 1976. 232-262. 27. L. például: Dávidházi: i. m. 642., 652., 833., 887., 903., 917. (Megjegyzendő, hogy mindenütt csak az évszázad száma, tehát a 8 vagy a 9 van felcserélve, maga az év pontosan idéztetik!) Margócsy István MARGÓCSY ÉS AZ IRODALMI GÉPEZET Margócsy István: „Nagyon komoly játékok”. Tanulmányok, kritikák Pesti Szalon, 1996. 286 oldal, 670 Ft Margócsy István: Petőfi Sándor. Kísérlet Korona Kiadó, 1999. 312 oldal, 1690 Ft Margócsy István: Hajóvonták találkozása. Tanulmányok, kritikák a mai magyar irodalomról Palatínus, 2003. 461 oldal, 2500 Ft „A theoretikusnak állapotja kínos állapot. Előtte fekszik a poétai műv, s ahelyett, hogy gond nélkül általadná magát azon kedves érzéseknek, melyeket abból a sokaság, semmi egyébtől el nem foglalva, gyönyörködve szív, gyötrő nyugtalansággal tekingeti azt végig és keresztül, ha gyönyörködni merjen-e?”1 „az olvasás az a hely, ahol a struktúra megbolondul”2 Túlzás nélkül állítható, hogy Margócsy István könyvei nemcsak a szűkebb szakmai közegnek, hanem a szélesebb irodalmi közéletnek is fontos, kiemelt figyelmet érdemlő eseményei, hiszen - mint kritikusai sokszor hangsúlyozták már - olyan irodalmárról van szó, aki egyként otthon van a kortárs irodalomban és a magyar irodalmi hagyományban, kritikusként és iro