HOLMI, 2006 (18. évfolyam, 1-12. szám)

10. szám - Gömöri György: "Gloria Victis 1956" – a magyar forradalom és a világ költői

1380 » Gömöri György: „Gloria Victis 1956” - a magyar forradalom és a világ költői fogja olyannak látni, mint mindenki más a világon, azaz olyannak, amilyen. Mindeb­ből pedig azt kell érteni, hogy a tizenkét nap szerencsére nem csak elképzelhetetlenül rövid, elképzelhetetlenül tömény idő is. Ettől a tömény időtől részegen láttam az orszá­got, keveset láttam belőle, de azt vakító élességgel, úgy utaztam, mintha verset olvas­tam volna. Úgy is búcsúztam el tőle, mint valami kedves verstől, emlékei itt élnek ben­nem, felidézhetően, elevenen. Azt is adta nekem, amit a vers, nem a statisztikai vagy a mértani igazságot, hanem tiszta és teljes látomást. Gyorsan hullámzanak el előttem mezők, mézsárgán és porosan, falvakat sodornak magukkal, erdőket, kazlakat, a sűrű fénytől szédelgő nyájakat. Egy-egy nagyobb falu lombkoronája kiáll a sárga áradásból. Dörren és szisszen a ragyogás, de megtörik a városok partjain, visszahull, elernyed, visszavonul erőt gyűjteni újabb támadásokhoz, majd kitör a talaj termékeny mélyéből zölden és harsogva, és átzúdul újból a szikkadt földeken. A város világa más, kiáltások­ból, fékcsikorgásból, motorzajból, cipőcsoszogásból összetevődő zaja leginkább az emésztés ősi zörejeire emlékeztet, a fogak csattanására, a nyelések lágy surrogására. A város mint egy apokaliptikus étvágy mohó emésztőrendszere, rágja, nyeli, kortyolja a civilizációt. Hatalmas torkán tonnaszámra csúsznak le rádiók, televíziók, hűtőgépek, de meg sem érzi őket, a folytonos éhségnek olyan görcsébe merevül, mint a madárfió­kák. Ez az éhség talán még nagyobb hatást tesz az utazóra, mint a mezők árapálya. Bi­zonyítéka, de egyben legfőbb biztosítéka is annak, hogy az akkumuláció kegyetlen törvényei közül kilépő ország a gazdaság elemi kényelmével jutalmazza, azzal kényte­len jutalmazni polgárait. Egyszerűen nincs más lehetősége. S hogy ők majd hogy tud­nak élni gazdagságukkal? Torkukra forr-e a gazdagság, a kényelem kiszolgáltatottjai lesznek-e? Hinni szeretném, hogy nem. Mert ez a világ és ez a nép megőrzött valamit, amit a civilizáció égtájai elveszítettek, testébe itta és mozdulataiba temette azt, amit a városok egyre lázasabb sietséggel keresnek kő- és szénhegyek között, mindannyiunk örökségét, amit egyre görcsösebben, egyre keserűbben szorítunk magunkhoz, testünk első és utolsó táplálékát, reményünket és menedékünket - a földet. Gömöri György „GLORIA VICTIS 1956” - A MAGYAR FORRADALOM ÉS A VILÁG KÖLTŐI 1966-ban különös antológia látott napvilágot Münchenben. A gyűjtemény kemény kö­tésben, élénkpiros fedőlappal és több illusztrációval, köztük Kokoschka-rajzokkal je­lent meg, 422 oldalon és a magyar mellett 26 nyelven. Kiadóként egy müncheni ma­gyar újság, a Nemzetőr szerepelt, a kötet szerkesztője is ennek az akkor havonta meg­jelenő lapnak a főszerkesztője, Tollas (Kecskési) Tibor volt. Akit a fedőlapon olvasha­tó cím (Glória Victis 1956) nem informált eléggé a kötet tartalmáról, az a címlapról már pontosan értesülhetett arról, milyen gyűjtemény ez, mivel az alcím így hangzott: Az 1956-os magyar szabadságharc költői visszhangja a nagyvilágban. Az ötvenhatos for­radalmat főleg Amerikában írták „fight for freedom”-nak, vagyis szabadságharcnak, más

Next