HOLMI, 2006 (18. évfolyam, 1-12. szám)
10. szám - Gömöri György: "Gloria Victis 1956" – a magyar forradalom és a világ költői
1380 » Gömöri György: „Gloria Victis 1956” - a magyar forradalom és a világ költői fogja olyannak látni, mint mindenki más a világon, azaz olyannak, amilyen. Mindebből pedig azt kell érteni, hogy a tizenkét nap szerencsére nem csak elképzelhetetlenül rövid, elképzelhetetlenül tömény idő is. Ettől a tömény időtől részegen láttam az országot, keveset láttam belőle, de azt vakító élességgel, úgy utaztam, mintha verset olvastam volna. Úgy is búcsúztam el tőle, mint valami kedves verstől, emlékei itt élnek bennem, felidézhetően, elevenen. Azt is adta nekem, amit a vers, nem a statisztikai vagy a mértani igazságot, hanem tiszta és teljes látomást. Gyorsan hullámzanak el előttem mezők, mézsárgán és porosan, falvakat sodornak magukkal, erdőket, kazlakat, a sűrű fénytől szédelgő nyájakat. Egy-egy nagyobb falu lombkoronája kiáll a sárga áradásból. Dörren és szisszen a ragyogás, de megtörik a városok partjain, visszahull, elernyed, visszavonul erőt gyűjteni újabb támadásokhoz, majd kitör a talaj termékeny mélyéből zölden és harsogva, és átzúdul újból a szikkadt földeken. A város világa más, kiáltásokból, fékcsikorgásból, motorzajból, cipőcsoszogásból összetevődő zaja leginkább az emésztés ősi zörejeire emlékeztet, a fogak csattanására, a nyelések lágy surrogására. A város mint egy apokaliptikus étvágy mohó emésztőrendszere, rágja, nyeli, kortyolja a civilizációt. Hatalmas torkán tonnaszámra csúsznak le rádiók, televíziók, hűtőgépek, de meg sem érzi őket, a folytonos éhségnek olyan görcsébe merevül, mint a madárfiókák. Ez az éhség talán még nagyobb hatást tesz az utazóra, mint a mezők árapálya. Bizonyítéka, de egyben legfőbb biztosítéka is annak, hogy az akkumuláció kegyetlen törvényei közül kilépő ország a gazdaság elemi kényelmével jutalmazza, azzal kénytelen jutalmazni polgárait. Egyszerűen nincs más lehetősége. S hogy ők majd hogy tudnak élni gazdagságukkal? Torkukra forr-e a gazdagság, a kényelem kiszolgáltatottjai lesznek-e? Hinni szeretném, hogy nem. Mert ez a világ és ez a nép megőrzött valamit, amit a civilizáció égtájai elveszítettek, testébe itta és mozdulataiba temette azt, amit a városok egyre lázasabb sietséggel keresnek kő- és szénhegyek között, mindannyiunk örökségét, amit egyre görcsösebben, egyre keserűbben szorítunk magunkhoz, testünk első és utolsó táplálékát, reményünket és menedékünket - a földet. Gömöri György „GLORIA VICTIS 1956” - A MAGYAR FORRADALOM ÉS A VILÁG KÖLTŐI 1966-ban különös antológia látott napvilágot Münchenben. A gyűjtemény kemény kötésben, élénkpiros fedőlappal és több illusztrációval, köztük Kokoschka-rajzokkal jelent meg, 422 oldalon és a magyar mellett 26 nyelven. Kiadóként egy müncheni magyar újság, a Nemzetőr szerepelt, a kötet szerkesztője is ennek az akkor havonta megjelenő lapnak a főszerkesztője, Tollas (Kecskési) Tibor volt. Akit a fedőlapon olvasható cím (Glória Victis 1956) nem informált eléggé a kötet tartalmáról, az a címlapról már pontosan értesülhetett arról, milyen gyűjtemény ez, mivel az alcím így hangzott: Az 1956-os magyar szabadságharc költői visszhangja a nagyvilágban. Az ötvenhatos forradalmat főleg Amerikában írták „fight for freedom”-nak, vagyis szabadságharcnak, más