HOLMI, 2008 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1. szám - Bolgár Dániel: Gazdasági mesék a Nyugatban
146 • Bolgár Dániel: Gazdasági mesék a Nyugatban s az életélvezetnek virága tiéd volt, mert olcsóbban vettél, mint ahogy eladtál, s ebből vagyonod gyűlt? Mert gabonáddal, melyet ősszel visszatartottál, s ezzel a megélhetést megdrágítottad, tavasszal jöttél csak piacra, mikor a szükség az árat még jobban felhajszolta, s okosnak tartottad magadat, s tartottak mások is? Tegnap még a fejek meghajoltak elismerésben, mert valamely nyersanyag lefoglalásával lehetetlenné tetted új vállalat létesítését, melyre mindenkinek szüksége volt, csupán neked nem ? S íme, ma hirtelen mindaz, mi tegnap szabad volt és kitűnő volt, amihez elismerés és tisztelt vagyonosodás fűződött, ma tilos és büntetendő és megvetett?” Kornfeld Móric: Állami beavatkozás... 22. Móricz Zsigmond: Kornfeld Zsigmond. Nyugat, 1931/17. 23. Hogy mennyire erőszakolt volt ilyen népmeséi klisékbe szorítani Kornfeld pályafutását, azt jól jelzi, hogy mielőtt ez a szegény és jelentéktelen fiatalember Pestre érkezett, bizony a Creditanstalt prágai fiókjának igazgatóhelyetteseként működött. Kövér György: Bankárok és bürokraták. A Magyar Általános Hitelbank IGAZGATÓSÁGI TANÁCSA ÉS IGAZGATÓSÁGA (1876-1905). Aetas, 2005/1-2. 98-99., 112. 24. Persze azért, amit Kornfeld Zsigmond jövedelmi viszonyairól tudunk, abból világos, hogy az igazgatót nem érdemes vagyontalannak képzelnünk. Halmos Károly: Kornfeld Zsigmond: Az EMANCIPÁLT „ÁLLAMBANKÁR”. In: SOKSZÍNŰ KAPITALIZMUS. Pályaképek a magyar tőkés fejlődés aranykorából. Sebők Marcell (szerk.): HVGKFKI Csoport, 2004. 159-161.; Kövér György: Bankárok és bürokraták... 99. 25. Ráadásul a terjeszkedés még azelőtt történt, hogy Kornfeld Budapestre érkezett. 26. Az azonban kétségtelen, hogy a századfordulóra a Kornfeld Zsigmond vezette menedzsment már egyre inkább a részvényesektől, tehát a tulajdonosoktól függetlenedve intézhette a Hitelbank ügyeit. Kövér György: Osztrák CREDIT — MAGYAR HITEL. Az OSZTRÁK CREDITANSTALT És a Magyar Általános Hitelbank kartellje (1871-1900). Századok, 2005/5. 1279. 27. A kutatások rendszerint a dualista korszakra vonatkoznak, és a bank-ipar kapcsolatokra korlátozódnak, így például a politikai befolyást nem vizsgálják. Például Tomka Béla: Érdek és ÉRDEKTELENSÉG. A BANK-IPAR VISZONY A SZÁZADFORDULÓ Magyarországán. 1892-1913. Multiplex Media-Debrecen U. P. 1999.; Kövér György: Bank és ipar Magyarországon 1914 előtt. In: Kövér György: A felhalmozás íve... 309-320. 28. Greiner Jenő: i. m. 29. Radó Sámuel: A bankokrácia. Nyugat, 1912/8. 30. Ő maga a jóval későbbi menedzseruralom kifejezést nem használja. 31. Mert a bankigazgató kétségtelenül ellenség, hiszen Radó démoninak nevezi hatalmát, majd a bankigazgatót és az ördögöt rendeli egymás mellé. 32. Móricz Zsigmond: i. m. 33. Például a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság esetében Tomka Béla úgy találja, hogy a vállalat igazgatói kezében összpontosult a hatalom, akik akaratukat még a vállalathoz helyezett banki képviselőkkel szemben is érvényesíteni tudták. Tomka Béla: Érdek és érdektelenség... 140-141. 34. Székely Ferenc: „Bankokrácia”. Levél Radó Sámuelhez. Nyugat, 1912/22. 35. Ignotus: Bankokrácia. Nyugat, 1912/19. 36. Szemben a nemesség reformkori nemzedékével, amely önként lemondott előjogairól. 37. Radó Sámuel: Ignotus: Jegyzetek a politika mögül. Népies politika. Nyugat, 1910/19. Radó Sámuel: Népies politika. Válasz Ignotusnak. Nyugat, 1910/20. 38. Radó Sámuel: Vita a bankokrácia körül. Nyugat, 1912/23. 39. Móricz Miklós: A bankhatalom határai. Nyugat, 1931/13. 40. Ankét a magyar iparpártolásról. Nyugat, 1932/8. 41. 1920 decembere és 1921 novembere közt Teleki Pál, majd Bethlen István kormányában. 42. Magyar országgyűlési almanach. Ötszáz magyar élet. 1931-1936. Lengyel László-Vidor Gyula (szerk.), Globus [1932]. 197-199. 43. Néhány hónappal korábban az idegenforgalom felvirágoztatásáról tartott konferenciát a Nyugat. Ha lehet, még az iparpártolásnál is felületesebben taglalták e tárgykört, de az imént ismertetett metadiskurzus ezen az ülésen is folyt, csak ekkor még a kölcsönös udvariasság jegyében. Újdonságként legfeljebb az regisztrálható, hogy nemcsak elvontan elmélkedtek az irodalom és a gazdaság kapcsolatáról, hanem konkrétan a Nyugat önképét fogalmazták újra ebben a diskurzusban, azaz nemzetgazdasági nézőpontból. Nagy Endre szerint a Nyugat mint szellemi termék az egész ország nívóját növeli, amivel pedig idegenforgalmi vonzerejét fokozza. Gellért Oszkár pedig az idegenforgalom mintaképéül ajánlja a