HOLMI, 2014 (26. évfolyam, 1-12. szám)

6. szám - "Mindkettőtöknek csók, ölelés Zsoltitól" I. Jékely Zoltán levelei Pasteiner Évának és Takács Jenőnek (Közreadja Lőcsei Péter)

„Mindkettőtöknek csók, ölelés Zsolttól” (I) »705 , Bp., 1967. jan. 5. Drága Éva és Jenő! Megint öregedtünk egy esztendővel - de érzelgés nélkül kell tudomásul venni. S ha tudnám, hogy bár minden második évben találkozhatom Veletek, hátralévő „napjaim­ban”, s azt is, hogy mindig legalább olyan fiatalok maradnánk, amilyenek a Magdalénen erdejében voltunk gombaszedés közben: semmi panaszom se volna. (Mostanában sok­szor jut eszembe az a séta Jenővel, a napsávos, őszies alkonyodó erdőben, rothadó gombák és zsurlók illatában, öreg fickók vagy vén szarvasbikák, minden ünő vagy te­hénke közelsége nélkül!!!) [...] Hogy telt a karácsonyotok, más-más városban, az Újvilág szertartásosabb keretei közt?? Mit hozott az angyal? Én kenyérpirítót kaptam, tekintettel sűrű gyomorpana­szaimra. A karácsonyestét a kisded Gergő bölcsője körül töltöttük, sok-sok közeli s tá­voli atyafival - szegény gyermeknek fogalma se volt róla, mi ez a sokaság - talán újra megkeresztelik? - gondolhatta, ha tudna már gondolkodni. De még csak két hónapos és 4 napos. Weörest kétszer kerestem a leveled óta telefonon - nincsenek itthon, úgy látom. Maholnap azonban csak elkapom őket, s elmondom, mire kéred. [Előre is köszöni az IKEA-küldeményt. - LP] Flamand gyertyatartóim (réz) toporzékolva várják, hogy ellenérték fejében elvihes­­sétek őket siegendorfi kandallórok két szélére... IIi. A francia regényszörnyből kétszáz oldal van még hátra. Ha megérem, a befejezése napján óriási túrós puliszka lakomán látom vendégül összes, mindkét nembeli ismerő­sömet, s még az óbudai cigánygyerekek is puliszkában fognak tapicskolni... Ezek után: Happy new Year! És sok csók mindkettőtöknek Zsolttól 8 Bp. 1967. febr. 17. Drága Jenőm, betegeskedésed nem tetszik nekem; attól tartok, a sok munka ártott meg, főleg a kom­ponálással járó emóciók s a logikai munka stb. meríthetett ki, és viselhette meg a szíve­det. Onnan következtetek, hogy majdnem hasonló állapotba juttatott engem is a fran­cia regény fordításával járó szokatlan agytorna, azzal a különbséggel, hogy én egyelőre csak álmatlanságba estem, üres malomként őröl a fejem egész éjszaka, s néha azt hiszem, reggelre megzavarodom. Most Belford-kúrát kezdtem, vagyis szív- és elmecsillapítót szedek - a munkát azonban nem hagyhatom abba, legfeljebb a tempót lassíthatom, mert már csak 80 oldal van hátra.­­ Mindezt csak azért írtam magamról ilyen részlete­sen, hogy Neked azt tanácsolhassam, amit én magam nem fogadhatok meg: a kikap­csolódást, teljes csavargó-elmélkedő pihenést két-három hétre, vagyis olyanfajta élet­módot, amilyent a nyár végén folytattunk Siegendorfban és környékén. Tudom, hogy a katedra (majdnem katétert írtam, amitől az Úr mindenkit őrizzen!) téged legalább úgy gúzsba köt, mint engem mostanság az íróasztalom - de, azon kívül, amit az egye­temen végezned kell, semmit se csinálj átmenetileg, mert minden szellemi munka.

Next