Hölgyek Lapja, 1877 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1877-10-04 / 3. szám

­hogy Montenegró beszünteti a további offenz­sívát és szigorúan a megszállót terület meg­védésére fog szorítkozni. — Szerbia belépése a háborúba még nem biztos. A békehíreket legjobban megc­áfolja a Gorcsakoff herczeg­­nek eme mondása: „Most a hadsereg beszél , és csak azután kerül majd a sor a diplomá­­cziára.“ Komikusan jellemzi az orosz tábor­nokok élhetetlenségét azon furcsa hír, mintha a török hadvezénylet megparancsolta volna ■katonáinak, hogy az orosz tábornokokra ne jöjjenek, nehogy ezek elesvén, ügyesebbek jöjjenek helyeikre. — Ezek szegények oly jámborok, hogy a légynek sem vétenek. — Konstantinápolyból pedig az a hír, hogy a nagyvezérségben legközelebb változás fog történni. — Vajha Midhát pasa jönne vissza ! Az orosz erősítések már majdnem mind át­keltek a Dunán, és egy hét leforgása alatt rendeltetési helyükhöz érnek, a Jantrához vagy Plevna elé. Minden jel arra mutat, hogy a czarevics hadserege újból teljes erővel megragadja az offensivát. Sefket pasa újabb 18.000 emberrel, és élelmi-, va­lamint lőszerkészletekkel útban van Plevna felé. Ázsiában legutóbb Karsnál Ani táján nagy csata volt; az oroszok teljesen meg­ve­rettek, óriási veszteségeket szenvedtek. Mi­hály nagyherczeg személyesen vezényelt; két orosz tábornok és számos tiszt elesett. Londonban 1875. nov. 12-én csaknem­­100.000 frt. értékű értékpapírokat loptak el. E lopás Európaszerte méltó feltűnést­­kel­tett, s a continens minden városában falra­gaszok hirdették azt. A tettest közelebb fog­ták el Londonban a budapesti rendőrség közbenjárásával. Engelbach Károly buda­pesti rendőrkapitányé a siker érdeme. A ka­pitány úr Németországban utazó tolvajoktól „bizalmas úton“ arról értesült, hogy a tolvaj valószínűleg a hírhedt Kar, kinek London­ban tizenkét háza van. Engelbach ez érte­sítést négy héttel ezelőtt vette, s arról rög­tön értesítette a londoni rendőrséget, az ot­tani osztrák-magyar nagykövetség közvetí­tésével. A londoni rendőrség eleinte képte­lenségnek tekintette a budapestiek gyanúját, de utóbb jobban megondolta a dolgot s Kar­hoz egyik ügynökét küldte, ki magát ban­kárnak adta ki, s hosszabb érintkezés után vele bizalmas barátságra lépett. Egysze­re Ivar új barátjának értékpapírokat kínált, me­lyekben ez az 1875-ben ellopott papírokat ismerte fel. Ily ügyes módon kerítették há­lóba a körmönfont tolvajt. A nemzeti színházban múlt vasárnap a színház tanítványa és szerződött tagja, Jány Gyula úz új téren mutatta be m­agát,mint Rissler „Ifjú Fromont és idősb Rissler“ hatásos drámában. Bí­rálat helyett legjobb­ lesz, ha egy óra mű­höz hasonlítjuk. Igazán óramű volt, mely pontos egyformasággal végig játszotta a tánczot, amint azt otthon Pauloy úr fel­­­ húzta.­­ Pénteken új darabra készülnek a­­ nemzeti szính­áznál, Barriére „A l­e­g­­újabb botrány“ czímű színművére. Szombaton a nemzeti színház tagjai tartottak előadást a török sebesültek ja­vára a budai várszínházban. Előadták Mo­reau „Hadi­fogoly“ czímű egy felvo­­násos vígjátékát Lendvayné, Helvey Laura Halmi, Szigeti Imre, Vizvári és Benedek L. élénk játéka mellett. A vígjáték, mely­ben a Kaukázusban egy franczia ifjú Al­­koff ezredes foglyául esik, igen élénk. Az ez­redes neje és a nő kedves nővére, Olga, kik az erődben szörnyen unatkoznak, magukhoz kérik a foglyot, hogy mulattassa őket. A mulatatás eredménye­ül az ifjú bele szeret Olgába, midőn szabadságát visszanyeri,nem is gondol távozásra, most a szív tartja ra­bul és Olga férje lesz. — Gróf Eredre is­mert „Egyetlen leány“ egy felvoná­­sos vigjátéka is nagy tetszést nyert. —Vé­gül allegóriás kép­­egy török harczos zász­lóval kezében s fölötte repülő géniusz ba­bérkoszorút tart,) mellett szavalta Peleky gyengélkedő neje helyett viharos tapsok mellett Jókaynak ez alkalomra irt követ­kező költői szép apotheozisát: „Népaltató éj, csöndes és sötét Boronga Ozmán honján szerteszét; Bagoly huhog, a denevér sipog : „Beteg a hon, reggelre halni fog.“ Vérszomjú vad kibúvik berkiből S üvölt: „enyém lesz teste, ha kidől!“ „Lelkét meg én viszem“­­— szól a lidércz . S számolgatják : élsz még ? és meddig élsz ? Kisértetek undok csoportja kél, Tánczolva bolygó tüzek fényinél, Sírások várják már az üreget, S lélekharang halálhírt emleget. „Ejd, én meguntam várni, rajta most! Ordít a daemon, rohanj rá, taposd. Fel ördög ! kinek neve Légió ! Ölj, pusztíts ! s mondd, hogy ez Religió ! Lólábadat takarja szent palást, Magad után ne­ hagyj vigasztalást, Menj gyújtogatni várost, falvakat, És mondd rá, hogy ez oltár-áldozat! Irtasd ki a fajt, kezdd az asszonyán, S végezd a gyermekén, — hiszen pogány ! S hirdesse vesztét, ha elhulla mind, Holttesthalom, emberfő piramid !“ Dicső hadjárat, hol asszonysírás S gyermekjajszó veri az „ébredőt!“ Csak rózsaszín vér ! — Hát nincs senki más, Ki homlokon üsse a kérkedőt ? Hah, a beteg fölébred álmiból! S segélyt kiállt: — ki hallaná meg azt ? Ki kérdezné, hogy kebliben mi dúl ? Ki hozna neki oltalmat, vigaszt? A szánalom csak könyekkel fizet, Az ígéret meg örökké adós . A lázbetegtől fél a környezet, Hogy a betegség talán ragadós. De még sem úgy! Van egy nagy hatalom, Kinek segítsége mindenható, Ki nélkül fenn nem áll birodalom S kinek hadereje iszontató. Sergének száma csillagsormság: Soha ni nem fogy, újra megterem. Eldől a harcz, hová ez oda vág, S zászlójának neve:„a győzelem..“ • ‘­­ Ez tart meg és ez dönt meg trónokat, \ Nép éltinek ez ad évezredet, _.­­ S sírból kihoz félig megholtakat, E hatalom neve „honszeretet.“ S nem kell segítség ,a kit ő segít: \ Vele van isten és együtt csatár ; Annak a seb édes, nem égeti, •És a halál annak föltámadás. Isten csodái járnak ő vele, Lángoszlop a vezér, mint írva vólt. S elönti Mózes veres tengere — Saját hadának vére — Fáraót. Népfelvirasztó hajnal hogy derűl! A mélyen alvó fölkelt emberül. Prédaleső szörny térj odúdba már, Elmúlt az éj, megjött a napsugár! Térj önmagáéiba s nyalogasd sebed, S a leczkét, a mit kaptál, jól bevedd. Egy Isten él, k­i minden nép imád, S ha jól imádja, annak éltet ád. Ez Istent másutt is jól ismerik A Kárpátoktól le a tengerig.— Ez Isten, ki megtörte fegyvered, Nálunk is Isten , — a honszeretet.“ • Az operaház folyvást épül, de csiga módra. Eddig közel egy fél milliót adtak ki rá, s még kell reá több, mint másfél mil­lió. 1880-ra megnyitni reményük. —Hát a sugárúttal mi lesz ? A bécsi Laube-színház számára Dau­det Alfonz egy másodmagával írt új drá­máját , „Új szerelem“ czíműt, küldte meg, melyet tán már Deczemberben színre hoz­nak ; a főszerepet, a bonyodalmat vezető provence-i pórnőt, Schrat k. a. játsza, kivel Daudet Parisban ismerkedett meg. — Franczia irodalmi felolvasások. Saissy Amedée franczia tanár, kinek kellemes előadási modorát minden hallgatója azonnal megkedvelli, a jövő hó harmadik vasárnapján ismét megkezdi franczia irodalmi felolvasá­sait. Mindig vasárnap lesznek ezek, féltizen­­kettőkor, az „akadémiai kör“ helyiségében. „A török hon dicső megvédői“ czím­­mel jól sikerült műlap jelent meg. Rajzolta Elischer Lajos, nyomtatták a Keller Ernő kőnyomdájában. Négy medallion arcz­kép: Mehetned Ali, Osman, Sulejman és Muktár pasák arczképei ezek, harczi jelvények közt, csillagok sugárkoszorúja fölött, igen jó rajz­ban és nyomásban. Méltó, hogy kaszinók és körök is megrendeljék a fal korszerű ékesí­­tésére. Ára egy forint. A jövedelem fele a török sebesülteké lesz. Komócsy József kedvelt költőnk „A B al­b­á­n tündéréhez“ czímű gyönyörű költeményt írt a Szatmáron rendezett műked­velői hangversenyre, melyet Nagy Terézia k. a. szavalt el csinosan. Iglot­t­­Á P .1 al .............................. ........................................................_ jjp

Next