Hölgyek Lapja, 1878 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1878-08-04 / 31. szám
A rózsaszín faille méterje 4 frt. s a csipkékkel gazdagon díszített öltözék ára 150 frt. Monaszterly és Kuzmik utódainak divattermében, váczi utcza 17. szám. 9. Hímzésminta czipőhöz (oldalrész) felsőrésze 13. szám alatt látható. A szürke alapra színes kelméből metszett arabeszk vastag selyem fonállal van levárva. Férficzipőhöz alkalmas. 10. Hímzésminta névjegytárczához szürke bőrre, barna vegyítékkel. Az alap világos szürke, a díszítek sötétebb szürke A középhímzés vegyes színű selyemből készült vastag sodrott selyemmel. A tárcza másik oldalára aranynyal hímzett monogramm betűk alkalmaztatnak. 11. Hímzett csipke. Az egész kis csipke hurkolt öltéssel készül és piczinyke karikákból áll, melyet egyes szálak tartanak össze. 12. Hímzett virágcsokor színes selyemből díszül tározókra, nyakkendőkre s egyéb apróságra 13. Hímzésminta czipőhöz (felső rész), hozzá tartozik a 9. szám alatt látható egyenes minta, mely a czipő oldalrészét képezi. A czipő felsőjéhez alkalmazott minta teljesebb rajzot mutat, világos alapra sötétebb kelméből készül és vastag selyem fonállal szegélyezendő. E kiviteli rátát munkának nevezik s készülhet posztóra, bársonyra, selyemből, mohóból, vagy más finomabb kelméből. Falusi levelek. — — falu. Augusztus hó 1870. Asszonyom! Midőn ama kedves, sötét bérczektől árnyalt városkát elhagyom, ön följogosított s én engedelmet kértem rá, hogy néha tudósíthassam magamról s íme most, midőn első levelemet vagyok megírandó, érzem, hogy írni, nehéz föladat lesz az. Tudja Isten ! oly eszmeszegénynek, oly üresnek érzem e pillanatban magamat, és annyira nem méltónak arra, hogy a kusza, össze vissza hányt sorok az ön szellemdús lelkének ítélőszéke elé kerüljenek. Nincs is valami ostobább, mint az, hogy az ember Írjon! Írjon annak, kit szive, lelke összes hevével szeret, finom papírra, egyenletes sorokban, illedelmes Knigge és a társadalom minden szabályával megegyező udvariasságokat, haszontalan üres bókokat, vagy pláne divatról, a nagy világban történő eseményekről, időjárásokról s más hasonló fadesseről. A mint igy ülök íróasztalom előtt s vetek betűt betű után, néha kitekintve az ablakom alatt susogó akáczfákra, elgondolom, mennyivel jobb volna a levél helyett ott lenni az ön kis, piros bútoros szobájában, hallgatni Chopin mélázó keringőit, rohamos polonaise-eit, amint azok utánozhatlan bájjal fölhangzanak finom ujjai alatt s a zongorára támaszkodva, elnézni s az ön annyi ábrándot, annyi csábot rejtő selymes s pilláktól árnyalt fekete szemeit, vagy ülni a pamlagon s beszélni ezer bohókás apróságot, olvasni a hallhatatlan költők dalait és figyelni a lombsusogásra, amint azok behajolva az ablakra, tündérmeséket be- sszélnek egy általunk nem ismert csoda világról, a virágok és fák világáról, melyet én már gyermekkoromban oly szépnek álmodtam, hogy képes voltam napokig elbarangolni az erdőkben. Hasztalan óhajtás! itt ülök magányos pipafüstös szobámba, író asztalom előtt és írok, — írok szakadatlanul, — írok önnek asszonyom ! Mióta elváltam öntől, hidje el, a mosolygást is elfeledtem, ha látna, olyan vagyok, mint egy karthauzi, ki Schoppenhauert reggelizik és Hegelt ebédel; — úgy van , elhagyott falusi magányomból újra elővettem a porlepte philosophiai könyveket, s elkeseredett vénával s utólérhetlen türelemmel rágom keresztül magam a német philosophusok művein, melyeknek végére jutva, rendesen épen úgy nem tudom, mit akarnak voltaképen, mint nem tudtam tizenöt esztendős koromban, s mint — alapos gyanúm van ezt hinni, — a szerző maga sem tudta, midőn megírta. Ilyenkor türelmem vesztve csapom be a könyvet, lóra ülök, végig vágtatok a beláthatlan sik zónán s aztán hazajövök s újra olvasom a philosophiát.— „Madame ! es ist immer das alte Stück. — —“ kiáltanék fel önnek, ha ezt a szép phrázist már előttem jóval Heine nem használta volna föl. Azonban legyen türelemmel, jövőben szebb, költőibb hangulatú leveleket veeni tőlem, most lehetetlen , az ég szürke, kint ömlik az eső és ez rám nézve mindig rendkívül elbusító hatással van. Nem tudom, mit akarhat az úristen, vagy Büchner és Moleschott szerint az őserő hogy mindig esik talán egy modern özönvizet szándékozik scenirozni ? A világnak azt hiszem antig elegendő bűne van, hogy ezt megérdemelnék, — sőt mai napság talán jobban is, mint Noé idejében? Mit gondol ön asszonyom ? — — Sándor. 7. Salom ’törék égszínkék failleból. 8. Rózsaszín failleruha blonde csipkékkel. HÖLGYEK LAPJA 363