Hölgyek Lapja, 1880 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1880-05-30 / 22. szám
IFJÚSÁGOD.I fjuságod tündérkertjét Járod még ma gondtalan, Hajh de alig tekintesz szét, A varázskert oda van. Fehér hajjal, sötét szívvel Állsz a hideg sir előtt S hova eddig csak virágért Jártál, mostan nyugalmáért óhajtod a temetőt. Éltél-e már ? szerettél-e ? Az idő nem kérdi meg. Akárhogyan fukarkodtál, Elrabolja kincsedet. Mondhatod, hogy a jövőre Bíztad boldogságodat, Az idő jár sebes szárnyon S míg kesergsz az eltűnt álmon, Már fölötted elhaladt. Mit bajlódol hát a múlttal? Mit tűnődél a jövőn ? Élj vígan a pillanatnak, Mit sorsod nyújt kedvezőn. S ha majd, bús hajótörött, ülsz A kietlen partokon, Édes emlék bűvös szárnya Visszavisz a tündér tájra, A hol bolygtál egykoron. Inczédy László. VIHAR UTÁN. ELBESZÉLÉS. IRTA: ReNGEI MyLANDZA. I . (Folytatás.)omhegyi itt ismerkedett meg a fiatal Szondyval és pár napi együttlét után szorosabb barátságba léptek, mint az afféle fürdői felületes ismeretségek szoktak lenni. Fiatal emberek közt ez a leghamarabb megtörténik. Nem életbevágó összeköttetés, — gondolja az egyik-másik — és egy pohár bordeaux, vagy felsővidéki magyarországi termés szentesíti ezt. Az öreg Szondiné itt tartózkodik a nyáron át egyetlen leányával, Ilonnal s Gida fia — nem lévén épen fontosabb dolga, — elkísérte őket ide. Ő mutatta be Romhegyit családjának, melynek szilárd jelleme és finom társalgása miatt hamar megtetszett. Épen befordultak egy sűrü fasornál, midőn Gida éles szeme megpillantá anyját, kit a társalgónő kis kerekes kocsin tolt. Ilonka követte őket. — Anyám, mégis kijöttél, — mondá Gida és a közelgők elébe sietett. — Nem fog ártani a levegő ? — Ugyan mit gondolsz, — válaszolt anyja helyett Ilonka,— e szép est balzsamos levegőjével kinek árthatna. Ellenkezőleg , felvidítja ez a kedélyt s meggyógyítja a betegeket. Nemde mamácska. Ad jó estét Romhegyi úr! Nem vettem önt észre. Mondja minden pártoskodás nélkül, nem üdítő ezen balzsamos estiség ? — Romhegyi úr — mondá az öreg nő szelíden, — úgyis tudod, hogy a te pártodon áll. A fiataloknak, — téve hozzá mintegy magyarázatul, — nem árt a levegő, tehát csak kellemes oldalról ismerik azt. Nemde? — Igen, — szólt Romhegyi ismeretes, komoly hangján. — De miért teszi ki magát nagyság a veszélynek? Hon kisasszony miért fogadja el ezen áldozatot ? — Nem áldozat, — mondá Szondiné, — ha az ő kivonatát teljesítem. Hisz még nincs ez által kifejezve, hogy ezen séta nekem ártani fog. Gida a társalkodónő helyét foglalta el a kocsi mellett. Romhegyi és Ilo előre mentek. — Örülök, hogy kijött а к isassz _ с у — mondá Romhegyi a beszélgetést megkezdve. — És épen most kérdezte, hogy miért jöttem ki, — válaszolt Ilon ingerülten. — Nem ezt akartam azzal kifejezni s ha nem hisz szavaimnak, meggyőződhetik igazságukról; kérdezze meg Gidát, hogy mily nehezen vártam jöttét. Hogy édesanyjának áldozatról beszéltem, azzal csak azt akartam kifejezni, hogy Dániné is lekisérhette volna önt. Ön engem mindjárt félreért Ilon kisasszony. A fiatal nő hallgatott. — Ön ad okot erre, — mondá később vontatva. — Miért olyan komoly ? 1880. Május 30. IV. évfolyam, 22. szám. Jelen számunk ötödik már e hóban s így ez programmunk szerint képek nélkül ugyen, de kettős tartalommal jelent meg; a jövő s a többi számok ismét mind párisi képekkel fognak megjelenni s emellett jövő számunk még igen fényes párisi divatképet is hozand mellékletül s a jövő hóban párisi színes munkarajzot is adunk külön mellékletül.