Hölgyek Lapja, 1880 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1880-08-01 / 31. szám

IV. évfolyam 31. számához. •• E M L E K­­ udom, elhervad ifjúságunk, Tudom, a szív lassan kiég. Tudom, az asszony gyönge jószág S egész éltünk csak álom, semmiség ; Tudom, hogy a mi nagy szerelmünk Immár örökre véget ért S egymásért még egyszer hevülni Nem engedné nekünk a büszkeség; S tudom, bár elváltunk örökre És hozzád többé nincs jogom : Ki nem szakítalak szivemből S emléked áldom és nem átkozom. Kedves halottam vagy te nékem; Szívembe zártam képedet; Sírodva könyekből, dalokból S ábrándokból font koszorút teszek. Reviczky Gyula: AZ ELŐÍTÉLET. ELBESZÉLÉS. VÉRTESI ARNOLDTÓL. III. (Folytatás.V­alami nagyon vidám ebéd nem v°lt az másnap. Tárnokyn meg­látszott, hogy szorongatja va­lami s erőltetett udvariassága szerfölött különbözött a régi szíves hangtól, mely Nápolyban uralkodott köztük. Nejét csak egyszer hozta elő beszéd­közben, mindjárt beléptekor, mintegy mentegetőzve, hogy nincs a fővárosban. — Tudom, — szakította félbe men­tegetőzését a fiatal nő. S azt a szót oly keserű hangon ejtette ki és oly gúnyos pillantással kisérte, hogy Tárnokynak torkán akadt minden további nyájaskodás és mentege­tőzés. Világos lett előtte egyszerre, hogy ez a nő tudja felesége ittlétét s minden Udvarias hazugság hiábavaló. Gondolhatni, hogy ettől a percztől fogva mintha csak tűkön ült volna, olyan kényelmetlenül érezte magát Tárnoky. E gúnyos, büszke, haragos szemek pillan­tása minduntalan megzavarta a finom gavallért, ki ma rendkívül ügyetlennek tűnt volna föl, ha valaki figyelemmel kiséri. De nem ért rá senki figyelemmel kisérni őt. Csongrády Géza maga is nagyon elfogultnak és zavartnak látszott Olykor olykor sajátságos gyanakodó pil­lantást vetett Gabi barátunkra, ki a maga részéről viszont nem csekély izgatottság­gal leste a házi úr és házi­asszony ked­vetlen arczvonásait s különös magavise­­letüket. — Világos, hogy ez a Berta nem szereti a férjét, — biztatta magát Gabi barátunk. De a férj jelenlétében, annak reá függesztett gyanakodó szemei ellőtt csak nem udvarolhat az asszonynak ? Furcsa helyzet volt ez s Gabi ba­rátunknak minden eszét össze kellett szedni, a­miből pedig bizony nem nagyon sokkal rendelkezhetett az aranyos úrfi. Ennélfogva nem is lehet csodálni, ha e rendkívüli helyzetben többet foglalko­zott szőke barkója simogatásával, mint a beszéddel. Mindegyre világosabbá vált előtte, hogy ez az egész csak kelepcze. Nem egyébért hívta őt Géza ebédre, csak azért, hogy kikémlelje. — Na de hiszen várj, majd megtré­fállak én még ezért téged,— határozta el magában Gabi barátunk. Különben is elég oka volt hara­gudni Csongrády Gézára, mert ha ez a Géza be nem vágja az útját azzal az ostoba házassággal, hát Gabi meg van győződve, hogy a kis czukrászleány ki nem siklott volna az ő (Gabi úrfi) kezei közül. Gabi úrfi jártas volt már az effélék­ben. Valahány masamód kisasszonynyal kezdett eddig, azt mind meghódította. Igaz, hogy csak olyanokkal kezdett, a­kikkel könnyű volt boldogulni, de hát az a kis czukrászleány miért lett volna az különb, mint a többi ? Hanem most már persze úri hölgy lett belőle, gazdag asszony, egy pár karperec­csel és fülbe­valóval, vagy egy szoba bútorral nem lehet a szívét meglágyítni; na de mind­­egy, Gönczöl Gabi kész rá szánni a fejét, akármilyen hosszú udvarlásba kerül is. Mert a­mint most újra látja ezt a bájos kis nőt, úgy rémlik neki, mint ez ha most még százszor szebb volna. Teringet­­tét! nem lehet csodálni, hogy az a Csong­rády Géza még azt a bololondságot is elkövette értte! Gabi úrfinak, mennél tovább nézi ezt a szép asszonykát, annál jobban kez­denek káprázni a szemei. Csak az a Géza ne állna ott lesben ! A két régi vetélytárs sajátságos pillantásokat vet egymásra. Tárnoky­nak pompás mulatsága telhetnék benne. A­mire tegnap számított, mikor Gönczöl Gabit meghivatta Csongrády által, nagy­szerűen sikerült. Felséges tréfa, hogy néz az a két ember farkasszemet. — Csak nem félted tőle a felesége­det? — mondta Tárnoky Gézának, mikor látta, hogy ez vonakodik meghívni Gabit. — Azt nem . . . hanem tudod, mégis . . . Restelte elmondani,hogy miért nem akarja meghívni. De Tárnoky annál jobban sürgette. — Biz isten, azt hiszem, hogy nem mered őt a feleségednek bemutatni. Mit tehetett szegény Géza ? Meg kellett hívnia azt az embert. És most pokolbeli kínokat áll ki: zöldül, kékül, nem bír enni s dühében rettenetesen iszik. — Na ez méltó büntetésed, a miért Olaszországban rászedtél bennünket s azzal kompromittáltad a feleségemet, hogy barátságába becsempészted ezt a személyt, — gondolja magában Tár­noky. De a tréfának nem tud úgy örülni, mint a­hogy tegnap készült rá. Azok a kevélyen, gúnyosan villogó szép szemek folyvást háborgatják. Ez az asszony olyan lenézőn bánik vele, hogy a derék gavallér szörnyen szeretne már szaba­dulni innen. Szívesen itt hagyná az egész mulatságot és a mit tegnap olyan nagysze­rűnek vélt s a minek felesége is előre oly jóízűn nevetett. Szívesen itt hagyná, de nem lehet. Az ebédet végig kell várni, ebéd után meg a salonba kell menni, le kell ülnie Csongrádyné mellé, látnia kell fenye­getőn villogó szemeit. Végre távozni készül. — Várjon csak, kérem, — szól a szép asszony kevélyen, fagyosan, — még valamit át kell önnek adnom kedves neje számára. S föláll és oda hozza a gyöngyház­­keretű kis arczképet. — Emlékszik még ? Ezzel Olaszor­szágban tisztelt meg kedves neje. Tárnoky zavartan hajlong. Az ifjú nő élesen, hangosan beszél, úgy, hogy Csongrády és Gönczöl Gabi is megütődve tekintenek oda. Ép akkor szakítja ki az arczképet keretéből, hevesen széttépi és lábaival tapos rá. — Most már haza viheti nejének, — fordul megvetőleg az elámult Tár­­nokyhoz. A finom gavallér elsápadt, de nem szól semmit, csak némán meghajtja magát és távozik. — Berta! — kiált nejére ingerült­en Csongrády Géza. Gönczöl Gabi is úgy látja, hogy jó lesz fölszedni a sátorfát; családi vihar van itt kitörőben. Gabi urfi eltávozása után ki is tör. A különben is boszús férj nem bírja

Next