Hölgyek Lapja, 1880 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1880-08-01 / 31. szám
IV. évfolyam 31. számához. •• E M L E K udom, elhervad ifjúságunk, Tudom, a szív lassan kiég. Tudom, az asszony gyönge jószág S egész éltünk csak álom, semmiség ; Tudom, hogy a mi nagy szerelmünk Immár örökre véget ért S egymásért még egyszer hevülni Nem engedné nekünk a büszkeség; S tudom, bár elváltunk örökre És hozzád többé nincs jogom : Ki nem szakítalak szivemből S emléked áldom és nem átkozom. Kedves halottam vagy te nékem; Szívembe zártam képedet; Sírodva könyekből, dalokból S ábrándokból font koszorút teszek. Reviczky Gyula: AZ ELŐÍTÉLET. ELBESZÉLÉS. VÉRTESI ARNOLDTÓL. III. (Folytatás.Valami nagyon vidám ebéd nem v°lt az másnap. Tárnokyn meglátszott, hogy szorongatja valami s erőltetett udvariassága szerfölött különbözött a régi szíves hangtól, mely Nápolyban uralkodott köztük. Nejét csak egyszer hozta elő beszédközben, mindjárt beléptekor, mintegy mentegetőzve, hogy nincs a fővárosban. — Tudom, — szakította félbe mentegetőzését a fiatal nő. S azt a szót oly keserű hangon ejtette ki és oly gúnyos pillantással kisérte, hogy Tárnokynak torkán akadt minden további nyájaskodás és mentegetőzés. Világos lett előtte egyszerre, hogy ez a nő tudja felesége ittlétét s minden Udvarias hazugság hiábavaló. Gondolhatni, hogy ettől a percztől fogva mintha csak tűkön ült volna, olyan kényelmetlenül érezte magát Tárnoky. E gúnyos, büszke, haragos szemek pillantása minduntalan megzavarta a finom gavallért, ki ma rendkívül ügyetlennek tűnt volna föl, ha valaki figyelemmel kiséri. De nem ért rá senki figyelemmel kisérni őt. Csongrády Géza maga is nagyon elfogultnak és zavartnak látszott Olykor olykor sajátságos gyanakodó pillantást vetett Gabi barátunkra, ki a maga részéről viszont nem csekély izgatottsággal leste a házi úr és háziasszony kedvetlen arczvonásait s különös magaviseletüket. — Világos, hogy ez a Berta nem szereti a férjét, — biztatta magát Gabi barátunk. De a férj jelenlétében, annak reá függesztett gyanakodó szemei ellőtt csak nem udvarolhat az asszonynak ? Furcsa helyzet volt ez s Gabi barátunknak minden eszét össze kellett szedni, amiből pedig bizony nem nagyon sokkal rendelkezhetett az aranyos úrfi. Ennélfogva nem is lehet csodálni, ha e rendkívüli helyzetben többet foglalkozott szőke barkója simogatásával, mint a beszéddel. Mindegyre világosabbá vált előtte, hogy ez az egész csak kelepcze. Nem egyébért hívta őt Géza ebédre, csak azért, hogy kikémlelje. — Na de hiszen várj, majd megtréfállak én még ezért téged,— határozta el magában Gabi barátunk. Különben is elég oka volt haragudni Csongrády Gézára, mert ha ez a Géza be nem vágja az útját azzal az ostoba házassággal, hát Gabi meg van győződve, hogy a kis czukrászleány ki nem siklott volna az ő (Gabi úrfi) kezei közül. Gabi úrfi jártas volt már az effélékben. Valahány masamód kisasszonynyal kezdett eddig, azt mind meghódította. Igaz, hogy csak olyanokkal kezdett, akikkel könnyű volt boldogulni, de hát az a kis czukrászleány miért lett volna az különb, mint a többi ? Hanem most már persze úri hölgy lett belőle, gazdag asszony, egy pár karpereccsel és fülbevalóval, vagy egy szoba bútorral nem lehet a szívét meglágyítni; na de mindegy, Gönczöl Gabi kész rá szánni a fejét, akármilyen hosszú udvarlásba kerül is. Mert amint most újra látja ezt a bájos kis nőt, úgy rémlik neki, mint ez ha most még százszor szebb volna. Teringettét! nem lehet csodálni, hogy az a Csongrády Géza még azt a bololondságot is elkövette értte! Gabi úrfinak, mennél tovább nézi ezt a szép asszonykát, annál jobban kezdenek káprázni a szemei. Csak az a Géza ne állna ott lesben ! A két régi vetélytárs sajátságos pillantásokat vet egymásra. Tárnokynak pompás mulatsága telhetnék benne. Amire tegnap számított, mikor Gönczöl Gabit meghivatta Csongrády által, nagyszerűen sikerült. Felséges tréfa, hogy néz az a két ember farkasszemet. — Csak nem félted tőle a feleségedet? — mondta Tárnoky Gézának, mikor látta, hogy ez vonakodik meghívni Gabit. — Azt nem . . . hanem tudod, mégis . . . Restelte elmondani,hogy miért nem akarja meghívni. De Tárnoky annál jobban sürgette. — Biz isten, azt hiszem, hogy nem mered őt a feleségednek bemutatni. Mit tehetett szegény Géza ? Meg kellett hívnia azt az embert. És most pokolbeli kínokat áll ki: zöldül, kékül, nem bír enni s dühében rettenetesen iszik. — Na ez méltó büntetésed, a miért Olaszországban rászedtél bennünket s azzal kompromittáltad a feleségemet, hogy barátságába becsempészted ezt a személyt, — gondolja magában Tárnoky. De a tréfának nem tud úgy örülni, mint ahogy tegnap készült rá. Azok a kevélyen, gúnyosan villogó szép szemek folyvást háborgatják. Ez az asszony olyan lenézőn bánik vele, hogy a derék gavallér szörnyen szeretne már szabadulni innen. Szívesen itt hagyná az egész mulatságot és a mit tegnap olyan nagyszerűnek vélt s a minek felesége is előre oly jóízűn nevetett. Szívesen itt hagyná, de nem lehet. Az ebédet végig kell várni, ebéd után meg a salonba kell menni, le kell ülnie Csongrádyné mellé, látnia kell fenyegetőn villogó szemeit. Végre távozni készül. — Várjon csak, kérem, — szól a szép asszony kevélyen, fagyosan, — még valamit át kell önnek adnom kedves neje számára. S föláll és oda hozza a gyöngyházkeretű kis arczképet. — Emlékszik még ? Ezzel Olaszországban tisztelt meg kedves neje. Tárnoky zavartan hajlong. Az ifjú nő élesen, hangosan beszél, úgy, hogy Csongrády és Gönczöl Gabi is megütődve tekintenek oda. Ép akkor szakítja ki az arczképet keretéből, hevesen széttépi és lábaival tapos rá. — Most már haza viheti nejének, — fordul megvetőleg az elámult Tárnokyhoz. A finom gavallér elsápadt, de nem szól semmit, csak némán meghajtja magát és távozik. — Berta! — kiált nejére ingerülten Csongrády Géza. Gönczöl Gabi is úgy látja, hogy jó lesz fölszedni a sátorfát; családi vihar van itt kitörőben. Gabi urfi eltávozása után ki is tör. A különben is boszús férj nem bírja