Hölgyfutár, 1878 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-15 / 33. szám

III. évfolyam Kolozsvárit. 33-ik szám Csütörtök, augustus 15. 1878. HÖLGYFUTÁR ag------—■—^ MEGJELEKÉSt I WINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. ^ ELŐFIZETÉSI ÁRA : $ SZÉPIRODALMI HETILAP. -—-0“%£10*-— 1 Egész évre . . 6 frt — str. j j Félévre .... 3 „ — „ 3 Évnegyedre . j frt 50 ki.. | ------------^ FELELŐS SZERKESZTŐ K. PAPP MIKLÓS. m.i SS SZERKESZTŐSEG! IRODA : líceumi nyomda. Nem használható kéziratok nem küldetnek vissza. : ----------M KÖZEL A CZELHOZ___ Közel a czélhoz, hol te vársz reám, Szivem fájó sebét kötözgetem; Vívtam, csatáztam érted vész s vihar közt, De végre is enyém a győzelem. Mit sors s szeszély utamba gördített, Tövis, göröngyén átküzdöm magam; S bár vérezem, szivem megenyhül attól, Hogy el nem estem a hosszú harczban. Nehéz, csábos, merész harcz az élet, Zeg-zugos út viszen a czél felé ; Sokat megejt, sok elhull félutjában, S ki czélhoz ért, várj’ mind üdvét felé ?! . Czélom közel, enyém a pályabér, Küzdelmeim díja, jutalma nagy; Imádkozom, s hálát adok az égnek: Hogy életem koronája Te vagy ! Csak várj reám a czélnál, édesem ! Keress füvet, készíts gyógyírt nekem, Hadd éljünk együtt, üdv és boldogságban, Ha majd tehozzád, czélhoz érkezem. Turul. A GYÁM-URALOM MEGSZÜNTETÉSE. Történeti elbeszélés. Braunfels Eduárdtól. XIII. Lajos, Francziaország fiatal királya, 1616-dik év egy júniusi napján kedvetlenül járt-kelt elfogadó termében, amely a Louvre Seine felé fekvő szárnyában feküdött. Mióta 1614-ben a gyámság alóli fölmentetése kihirdettetek, most először érezte, hogy tulajdonképen ő Francziaország királya. Eddigi legjelentéktelenebb kísérletei, hogy saját akaratát érvényesíthesse az államügyekben, anyja, Medici Mária, özvegy-királyné, uralomvágyán hajótörést szenvedett; e körülmény már eddig is a legkellemetlenebb súrlódásokra szolgáltatott alkalmat, de az anya a kormány gyeplőjét, amelyet fia kiskorúsága idejére bíztak volt reá, egy pillanatra sem bocsátotta ki erőteljes kezei közül, mivel jól tudta, hogy mihelyt megszűnt kormányzónő lenni, gazdag segédforrásai is kiapadnak, amelyek fényűző és pazar életmódjához nélkülözhetlenek valának. XIII. Lajos osztrák Annával összekelése ideje óta, amely Bordeauxban 1615 november 25-kén jön megtartva, anyja ezen eljárását még nyugodtan elnézte, most azonban jogainak ezen megnyirbálását nyomasztónak találta, s büszkesége fellázadott a nyomorult szerep ellen, amelyre ítélve volt. Ez azonban még mit sem változtatott a helyzeten. Medici Mária Spanyolországgal való szövetkezése által Francziaország érdekeivel össze nem egyeztethető politikát űzött, mit minden mélyebb belátásu franczia államférfi elitélt, fényűző pazarlása által pedig az ország jóllétét aláásván, az egész nép gyűlöletét a király fejére halmozta. Ideje volt tehát, hogy a fiatal király férfiasan lépjen fel, s az őt jogszerűleg megillető hatalmat kezébe vegye. Ez azonban még akkor is igen nehéz feladat volt, ha nem rettent vissza attól, hogy anyját ellenségévé teszi, miután ezen minden cselszövényben jártas nőnek oly tanácsadó állott oldalán, kinek ravaszsága és furfangossága páratlan volt egész Parisban, s ki minden bizonynyal az erőszakos bűntől sem fogott volna visszarettenni. Ezen Medici Mária által nélkülözhetlennek tartott férfi az olasz származású Carlo Concini volt, kit ő Leonora asszonysággal egütt IV. Henrikkel összekelése alkalmával Florenczből hozott volt Francziaországba. Leonora ezután a királyné udvarhölgyévé lett, míg Carlo Concini a cselszövő nő által megbizatva számos titkosszolgálatokat végezett. Mária ezekből honfitársa használhatóságát kiismerte, sőt egymásután több befolyásos hivatallal jutalmazta. A ravasz olasz, ki saját érdekeit soha sem tévesztette szemei elől, nagy vagyont gyűjtött össze, s Mária által Ancre marquisvá és udvarnagygyá lön kinevezve. Ezen előléptetés valóságos elkeseredést szült az ország nagyjai között. Condé Henrik herczeg, a királyi család közeli rokona, nyilvánosan tiltakozott ezen előléptetés ellen, de sikertelenül Erre a herczeg a király szemei előtt nyomatékos szavakban feltárta, hogy mily végzetes meredélyre jutott, az ország jólléte miként lesz folytonosan ziláltabbá, s hogy a nép s a nemesség elégületlensége növekedvén, a király tekintélye, habár eleinte nagy reményeket helyeztek a szeretett és tisztelt IV. Henrik fiába, lassan kint hanyatlik és véglegesen elenyészhetik. Ezen jóakaró figyelmeztetés azonban a fiatal királyt nem sértette meg, sőt Lajos feltárta szívét nagybátyja előtt, elmondta, hogy mennyire szomorítja őt anyjának rosz gazdálkodása, de egyszersmind kijelentette, hogy nem érzi magát eléggé biztosítottnak, hogy erélyesebben fellépjen, s végre kérte őt, hogy tartaléktalan tanácsával őt segítse. A herczeget meglepte a király őszintesége, örömest csapott az eléje tartott kézbe, mely kézszorítással baráti szövetségre léptek, s ez önbizalmat és bátorságot öntött Lajos szivébe. Ennek lehet tulajdonítani, hogy most először mert tevékenyen fellépni. Ezen első önálló lépte jelentéktelen volt ugyan, minthogy csak egy bretagnei küldöttséget fogadott el, mely azért jött az udvarhoz, hogy a jégeső és vizár által sújtott eme vidék nyomorát elbeszélje, s egyszersmind ezen kerület egy évi adójának elengedését kérelmezze. Ha Mária Parisban lett volna, a követség minden késedelem nélkül ő hozzá fordul, azonban a szünet nélkül mulatozni vágyó nő és akkor fényes bált rendezett Saint-Germain-en Layeben. Lajos megragadta ezen kedvező alkalmat, s kéz alatt értesítette a bretagneiakat, hogy őket elfogadni hajlandó. Ezután kegyteljesen fogadta a küldöttség tagjait, s megígérte, hogy a csapások által sújtott vidék fel leend mentve az adótól, sőt a bretagnei adóhivatal által eddig beszolgáltatott összeget is visszaküldeti, hogy a legégetőbb szükség enyhítésére fordíttathassék. A fejedelem jósága által meghatott bretagneiak ezután kényezve köszönték meg kegyességét, s biztosították, hogy minden bretagnei a jó király nevét imájába foglalja. A bretagneiak már rég szállásaikra tértek, de Lajos még mindig hallani vélte a meghatott férfiak hálaszavait. Magasztos érzelem szállotta őt meg azon gondolatra, hogy ő segítő és áldástárasztó fejedelem lehetne. Annál visszataszítóbbnak tűnt fel előtte anyja eljárása; elhatározta, hogy bármibe kerüljön nem tűri többé, hogy Francziaországot elnyomja és sanyargassa. Hogy ezutáni teendői felől tisztába jöhessen, elhatározta, hogy Henrik nagybátyja tanácsát veendi igénybe. Becsengetvén tehát szolgáját, kocsiját előrendeltette, s a következő negyedórában már a Condé palota felé kocsizott. / * / * * Mialatt a király Henrik herczeggel a Condé palotában az alkalmazandó eszközről tanakodott, a melylyel anyja kezéből az uralmat kicsikarhatná, azalatt a Louvre palotában is értekezlet tartatott, a melyben résztvevő egyének nem kevésbbé komolyan tanakodtak, habár itt nem az állam és nép java forgott szőnyegen. Egy fiatal katonatiszt s egy fiatal leány voltak ezen tanakodók, kik egy igen ízletesen butorzott kis szegletszobában ültek egymás mellett. A leány szép arczán élénk felindulás nyomai voltak láthatók. MT MELLÉKLET A „MAGYAR POLGÁR" 187-ik SZÁMÁHOZ.