Hölgyfutár, 1858. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1858-01-02 / 1. szám
Vidék, Szeged, dec. 1857. Az életben igen sok ellentét van. — Nálunk a szöregi vaspályatöltés sokkal nagyobb aggodalmat csinál mint a krinolin; másutt panaszkodnak a nagy szárazság ellen, mi pedig félünk a nagy víztől; — vannak emberek, kik a világosságtól irtóznak, mi pedig a sötétségtől félünk, mert az utcai lámpák némely helyen oly szomorúan égnek, mintha azt a pénzt siratnák, amit a város az olajért fizet. Hány együgyű ember létezik, kinek valóban nevetséges szerencséje van, még ellenben találkozik elég okos ember, kinek az új évi ünnepekre malacsültje sem lesz. Hány szegény ember van, aki keserűen szerzett fillérjét a haza oltárára szenteli, még a dúsgazdag anyira rabja pénzének,hogy a hírlapot is szegényebb embertársától kölcsönözi, csakhogy előfizetnie ne kelljen. — De mindezeknek még is az a jó oldala van , hogy a dúsgazdag itt hagyja pénzét,a szegény ember nyomorúságát, a piperés hölgy krinolinját,sat. Azért hát búsuljon , akinek elég nagy feje van hozzá , mi pedig tartsunk szemlét a világ haladása fölött, ha csakugyan igaz, hogy a világ halad. Az előkészületek színkörünknek téli színházzá alakításához már megkezdettek ; ha az idő kedvezni fog , jövő májusig el is készülend. Köszönet a vállalkozó lelkes Heszler és Hoffer építész uraknak, kik csupa hazafiúi érzelemtől vezéreltetve áldozzák tehetségüket a nemzetiség oltárára. A közelgő farsang nálunk is mozgásba hozza már a táncvigalmi tervezeteket. A nőegylet miként halljuk—elhatározó, alaptőkéje növesztése tekintetéből, táncvigalmakat adni. Óhajtandó, hogy e bálokban ne legyenek mellőzve a mi derék barna zenészeink ; hoztak már nekünk egy vigalomra pesti zenészeket is, de hiába, csak a mi Nácink tudja igazán szegediesen, a mi talpunk alá húzni, s már az nagyon termszetes valami, hogy bálban nem anyira hallani, mint táncolni akarunk. Meg kell dicsérnem szeged lelkes hölgyeit azon kitűnő részvétért, melylyel nemzeti irodalmunk iránt viseltetnek.Nem hiszem szerkesztő úr, hogy az ön lapjának a haza bármely vidékéből több előfizetője lenne. *) Kemény. Vegyesek. A Por nélküli por. A Hradschin melletti kapucinus zárda régi képei között. — Prágában, — melyek mind ez ideig kevésre becsültettek — múlt évben bizonyos Kandier nevű festész egyiket, a híres Leonardo da Vinci művének ismerte föl. Titkát azonban nem közölte senkivel, mert reménytette, miszerint nyomába jöhetene annak is, miként jutott e zárda, e megbecsülhetetlen kép birtokába. A kép a megváltót ábrázolja, tüske koronával fején, és kereszttel vállán. Miután azonban a zárda levéltárában sehol annak nyomára nem jöhetett,hogy e kép miként került ide , Hellich festészt, és Mikovecz szerkesztőt a képhez vezette, s velük fölfedezését közölte. Az ekként fölfedezett remekmű bámu *) Valóban azon nagy részvétel, melyet Szeged lelkes közönsége lapunk iránt tanúsít, lehesen újra hazafiúilag meg nem köszönnünk, miután szegedi előfizetőink száma közel 70-re megy ! Szerk. PEST, 1858. EMICSI GUSZTÁV Tulajdonos : Nagy Ignác özvegye. KÖNYVNYOMDÁJA, EGYETEM-UTCA. TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ. 4 fatára nem sokára tömérdek nép Bereglett egybe. A nikingiek , kiknek épen egy hasonló képük van , ezen fölfedezést hallva , határozottan állítják , miszerint e prágai kép , az ő „Leonardo da Vinci“ eredeti festményüknek csupán másolata. Ez a művész világban nagy vélemény pert idézett elő, mig végre Kandier határozottan a prágai eredetisége mellett nyilatkozott , még pedig két okból: — először, mert a prágai sokkal szebb festmény , — másodszor , mert a prágai tölgyfa deszkára van festve, mint a minőre Leonardo da Vinci, képeit festeni szokta, a mig ellenben a nürinbergi csupán vászon. E képnek eredetét Nik Rudolf idejére teszik, kinek udvarában sok olasz tartózkodott, s ki a kapucinusokat sokszor megajándékozta. Gelértet, a német meseírók legnagyobbikát, remek művei után a legalsóbb osztály is jól ismerte, sőt ismerni és tisztelni tökéletesen egy volt. Mikor halála híre hatotta át Németországot, alig mondott fölötte valaki szebb emlékbeszédet, mint egy egyszerű pár, aki így kiáltott föl: — Istenem, bárcsak mese volna Gellért halála! Nemzeti színház. Dec. 31-én: „Vicomte Letorieres“ — Bayard és Dumanoir vígjátéka. A szomorú Szilveszter-estét színházunkban ez igen vig francia színművel kívánták földeríteni. V. Letorieres valóban ép oly mulatságos, mint amilyen gyönge darab. Akik írták, azok a mulattatás szempontját bizonyosan többre becsülték, a költészet céljainál. A címszerepben Bulyovszkiné sok művészettel játszik. Egész meglepő regényességében állítja elénk a szép kis vicomteot, ki mindenkit meghódít esze és beszéde, és mindenkit kijátszik leleményessége és bátorsága által. A hízelgés legfőbb fegyvere és ez helyesen van így, miután Székely József költőnk szavai szerint, valóban „az oroszlánt a tőr, majmot a tükör, az embert a hízelgés ejti meg.“ De a kis vicomre néha oly kirívólag hizelg, hogy az ember bámul e rococo öltözékű és hajporos síkrta előkelők bárgyúsága fölött. Bulyovszkiné, a menyire lehetett, e tursaságokat is valószínűvé téve. Különösen sikerült a hercegnőnek tett szerelmi vallomása, amelyet egész férfi szenvedélylyel szavalt. Szathmárinénak Grevin asszony egyik legjobb szerepe, s Fáncsy Ilka is kedves szép színpadi alak volt. Január 1-én : „Hunyadi László.“ Ha már zenével akarták megnyitni, kétségkívül helyesen tevék, hogy Erkel e jeles nemzeti dalművével nyiták meg az újévi előadások sorát. A színház ünnepélyesen ki volt világítva, s már a nyitány előtt anyira megtelt, hogy igen sokan kénytelenek valának visszatérni. A „Hunyadi László“ kétszeres vonzerővel bírt most, miután már hónapok óta nem adatott. Jelenleg is Kaiser Ernstné asszony buzgalma folytán került színre, ki Szilágyi Erzsébet nehéz tragikai szerepét elvállalni szíveskedett. És ha bár e szerephez egy Schódelné és Lagrange fényes emléke van kötve, mégis elég sikerrel éneklő. Hollósy L. Kornélia eszményi Gara Mária, kinek minden csattogó trilláját a szerelem heve eleveníti meg. Énekében mindenütt kifejezés, szellem és költészet volt. A férfi szereplőket és karokat szinte megilleti a dicséret, csakhogy ezúttal is némileg szégyenkedve néztünk azon elavult jelmezekre, melyeket a magyar főurak viseltek. Nyílt posta, Borosjenőre. Az könyen megtörténthetik, hogy 300 szám közül egy kettő eltéved, s az sem lehetetlen, hogy 40 műmelléklet közül egy, útközben valakinek megtessék. S ezért valamint önöket, úgy átalában mindent, előfizetőnket figyelmeztetjük, hogy amint egy szántjuk, vagy műmellékletük valahol eltéved, szíveskedjenek nekünk azt nyílt levélben — melyért nem jár postád is — azonnal megírni. Mi minden fölszólalást rögtön teljesítünk. Enyi amit tehetünk , itt Pesten lapjaink pontosan föladatnak, de az útközben eső tévedéseket nincs hatalmunkban megakadályozni. Sopronba. Az ígért leveleket szívesen vesszük. A talányt csak úgy használhatnák, ha a megfejtést is szíveskednék beküldeni, mert mi a világon a legroszabb talányfejtők közé tartozunk. M. ur hangjegyei a jövő héten szétküldetnek. Huszár M. urnak Csongrád. B. F. kisasszonyt egész évi előfizetőink közé írtuk át, önt pedig kérjük, hogy a B. k. a.-nak küldött műlapok egyikét a tudva lévő hiány fejében szíveskedjék megtartani. „B a r la n g tü n d é r“ „Fájdalom“ sat nem adhatók. „Nem kell nekem.“ Nekünk se.B. S. Moon. Csak egy kis türelem; műlapunkból már 400-nál többet adtunk postára, s a példányok folytonosan küldetnek. Lapunk új betűkkel való nyomtatását csak második számunkkal kezdhetjük meg. Teljes számú példányokkal szolgálhatunk. „Petőfi Debrecenben“ című újévi műlapunkat folytatólag következő beérkezett t. c. előfizetőinknek küldtük el: Gróf Battyányi Emma; Giczy Kálmánná; Schöpf N.; Halász József; Ladányi Gergely; Kiss Karolin; J. N. Steiger N; Somogyi Ottilia; Szalay Juliánna; Zrínyi kávéház ; dr Bókái; két huszár kávéház ; Juhász György ; Kenessey Lina; Báró Bánffy Pál; Aranysas kávéház; Karomon kávéház; Török császár kávéház ; Privorszky ; Bartháné ; Meiseis V.; Karácsonyi Guidó; Róth Berta; Munkácsi Flóra ; Frankner Ida ; gróf Zay Károly ; Két török kávéház Kecskeméten ; Újhelyi Sándor,egri casinó; Végh József; Szijártó Tibolth Mária; Fridmann Lipótné; Csontos Ágostonné ; Brezovay Bernáth Judit; Szentiványi Miklós ; Fejér Lajos ; Makay Imréné ; Benyicky Koricsánszky Paulin ; Hámos Antalné ; győri olvasó egylet; Szücs Emma; Mihályovits Róza; az ev. ref. kollégium olvasó egylete Kolosvárt; polgári társalkodó ugyanott; Mara Miklósné; Török Antalné; gróf Bethlen Olivér. *) (Folytatása következik.) *) Miután műlapunk fára gyöngyölve, s a szekérpostán megy szét, e rovatban minden előfizetőnk értesülni fog, hogy mülapja mikor tétetett föl. A mint 1015 előfizető érkezik a mülapok rögtön postára adatnak. MA ADATIK: Jókainé javára először: Antiius és Cleopatra. Szomorujáték 5 felvonásban. Irta Shakespeare.