Hölgyfutár, 1858. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1858-01-02 / 1. szám

Vidék, Szeged, dec. 1857. Az életben igen sok ellentét van. — Ná­lunk a szöregi vaspályatöltés sokkal nagyobb aggodalmat csinál mint a krinolin; másutt panaszkodnak a nagy szárazság ellen, mi pedig félünk a nagy víztől; — vannak em­berek, kik a világosságtól irtóznak, mi pedig a sötétségtől félünk, mert az utcai lámpák némely helyen oly szomorúan égnek, mintha azt a pénzt siratnák, a­mit a város az olajért fizet. Hány együgyű ember létezik, kinek valóban nevetséges szerencséje van, még ellen­ben találkozik elég okos ember, kinek az új évi ünnepekre malac­sültje sem lesz. Hány szegény ember van, a­ki keserűen szerzett fil­lérjét a haza oltárára szenteli, még a dús­gazdag anyira rabja pénzének,hogy a hírlapot is szegényebb embertársától kölcsönözi, csak­hogy előfizetnie ne kelljen. —­ De mindezek­nek még is az a jó oldala van , hogy a dús­gazdag itt hagyja pénzét,­­a szegény ember nyomorúságát, a piperés hölgy krinolinját,sat. Azért hát búsuljon , a­kinek elég nagy feje van hozzá , mi pedig tartsunk szemlét a világ haladása fölött, ha csakugyan igaz, hogy a világ halad. Az előkészületek színkörünknek téli szín­házzá alakításához már megkezdettek ; ha az idő kedvezni fog , jövő májusig el is készü­­lend. Köszönet a vállalkozó lelkes Heszler és H­o­f­f­e­r építész uraknak, kik csupa haza­fiúi érzelemtől vezéreltetve áldozzák tehet­ségüket a nemzetiség oltárára. A közelgő farsang nálunk is mozgásba hozza már a táncvigalmi tervezeteket. A nő­egylet miként halljuk—elhatározó, a­l­a­p­­tőkéje növesztése tekintetéből, tánc­vigalmakat adni. Óhajtandó, hogy e bálokban ne legyenek mellőzve a mi derék barna zené­szeink ; hoztak már nekünk egy vigalomra pesti zenészeket is, de hiába, csak a mi Nácink tudja igazán szegediesen, a mi tal­punk alá húzni, s már az nagyon termszetes valami, hogy bálban nem anyira hallani, mint táncolni akarunk. Meg kell dicsérnem szeged lelkes höl­gyeit azon kitűnő részvétért, melylyel nemzeti irodalmunk iránt viseltetnek.Nem hiszem szer­kesztő úr, hogy az ön lapjának a haza bár­mely vidékéből több előfizetője lenne. *) Ke­m­é­n­­y. Vegyesek. A Por nélküli por. A Hradschin melletti kapucinus zárda régi képei között. — Prágában, — melyek mind ez ideig kevés­re becsültettek — múlt évben bizonyos Kand­ier nevű festész egyiket, a híres Leonardo da Vinci művének ismerte föl. Titkát azonban nem közölte senkivel, mert reménytette, miszerint nyomába jöhe­­tene annak is, miként jutott e zárda, e meg­becsülhetetlen kép birtokába. A kép a megváltót ábrázolja, tüske ko­ronával fején, és kereszttel vállán. Miután azonban a zárda levéltárában se­­hol annak nyomára nem jöhetett,hogy e kép mi­ként került ide , Hellich festészt, és Mikovecz szerkesztőt a képhez vezette, s velük fölfe­dezését közölte. Az ekként fölfedezett remekmű bámu­ *) Valóban azon nagy részvétel, melyet Szeged lelkes közönsége lapunk iránt tanúsít, lehe­sen újra hazafiúilag meg nem köszönnünk, miután szegedi előfizetőink száma közel 70-re megy ! S­z­e­r­k. PEST, 1858. EMICSI GUSZTÁV Tulajdonos : Nagy Ignác özvegye. KÖNYVNYOMDÁJA, EGYETEM-UTCA. TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ. 4 fatára nem sokára tömérdek nép Bereglett egybe. A nik­ingiek , kiknek épen egy hasonló képük van , ezen fölfedezést hallva , határo­zottan állítják , miszerint e prágai kép , az ő „Leonardo da Vinci“ eredeti festményüknek csupán másolata. Ez a művész világban nagy vélemény pert idézett elő, mig végre Kandier határo­zottan a prágai eredetisége mellett nyilat­kozott , még pedig két okból: — először, mert a prágai sokkal szebb festmény , — másod­szor , mert a prágai tölgyfa deszkára van festve, mint a minőre Leonardo da Vinci, képeit festeni szokta, a mig ellenben a nürin­­bergi csupán vászon. E képnek eredetét N­­ik Rudolf idejére teszik, kinek udvarában sok olasz tartóz­kodott, s ki a kapucinusokat sokszor meg­ajándékozta.­­ Gel­értet, a német meseírók leg­nagyobbikát, remek művei után a legalsóbb osztály is jól ismerte, s­őt ismerni és tisztelni tökéletesen egy volt. Mikor halála híre hatotta át Németor­szágot, alig mondott fölötte valaki szebb em­lékbeszédet, mint egy egyszerű pár, a­ki így kiáltott föl: — Istenem, bárcsak mese volna Gel­lért halála! Nemzeti színház.­ ­ D­e­c. 31-én: „Vicomte Letorieres“ — Bayard és Dumanoir vígjátéka. A szomorú Szilveszter-estét színházunk­ban ez igen vig francia színművel kívánták földeríteni. V. Letorieres valóban ép oly mulatságos, mint a­milyen gyönge darab. A­kik írták, azok a mulattatás szempontját bizonyosan többre becsülték, a költészet céljainál. A címszerepben Bulyovszkiné sok művé­szettel játszik. Egész meglepő regényességében állítja elénk a szép kis vicomteot, ki mindenkit meghódít esze és beszéde, és mindenkit ki­játszik leleményessége és bátorsága által. A hízelgés legfőbb fegyvere és ez helye­sen van így, miután Székely József költőnk szavai szerint, valóban „az oroszlánt a tőr, majmot a tükör, az embert a hízelgés ejti meg.“ De a kis vicomre néha oly kirívólag hizelg, hogy az ember bámul e rococo öltözékű és hajporos síkrta előkelők bárgyúsága fölött. Bulyovszkiné, a menyire lehetett, e tursaságo­­kat is valószínűvé téve. Különösen sikerült a hercegnőnek tett szerelmi vallomása, a­me­lyet egész férfi szenvedélylyel szavalt. Szathmárinénak Grevin asszony egyik legjobb szerepe, s Fáncsy Ilka is kedves szép színpadi alak volt.­­ Január 1-én : „Hunyadi László.“ Ha már zenével akarták megnyitni, két­ségkívül helyesen tevék, hogy Erkel e jeles nemzeti dalművével nyiták meg az újévi elő­adások sorát. A színház ünnepélyesen ki volt világítva, s már a nyitány előtt anyira megtelt, hogy igen sokan kénytelenek valának visszatérni. A „Hunyadi László“ kétszeres vonzerő­vel bírt most, miután már hónapok óta nem adatott. Jelenleg is Kaiser Ernstné asszony buzgalma folytán került színre, ki Szilágyi Erzsébet nehéz tragikai szerepét elvállalni szíveskedett. És ha bár e szerephez egy Schó­­delné és Lagrange fényes emléke van kötve, még­is elég sikerrel éneklő. Hollósy L. Kornélia eszményi Gara Má­ria, kinek minden csattogó trilláját a szere­lem heve eleveníti meg. Énekében mindenütt kifejezés, szellem és költészet volt. A férfi szereplőket és karokat szinte meg­illeti a dicséret, csakhogy ezúttal is némileg szégyenkedve néztünk azon elavult jelmezek­re, melyeket a magyar főurak viseltek. Nyílt posta, Boros­jenőr­e. Az könyen megtörténthe­­tik, hogy 300 szám közül egy kettő eltéved, s az sem lehetetlen, hogy 40 műmelléklet közül egy, útközben valakinek megtessék. S ezért valamint önöket, úgy átalában minden­t, előfizetőnket fi­gyelmeztetjük, hogy amint egy szánt­juk, vagy műmelléklet­ük valahol eltéved, szíveskedjenek nekünk azt nyílt levélben — melyért nem jár postád is — azonnal megírni. Mi minden fölszólalást rögtön teljesítünk. Enyi a­mit tehetünk , itt Pesten lapjaink pontosan föl­adatnak, de az útközben eső tévedéseket nincs hatalmunkban megakadályozni. Sopronba. Az ígért leveleket szívesen vesszük. A talányt csak úgy használhatnák, ha a megfejtést is szíveskednék beküldeni, mert mi a világon a legroszabb talányfejtők közé tartozunk. M. ur hangjegyei a jövő héten szétküldetnek. Huszár M. urnak Csongrád. B. F. kisasszonyt egész évi előfizetőink közé írtuk át, önt pedig kérjük, hogy a B. k. a.-nak küldött műla­­pok egyikét a tudva lévő hiány fejében szíves­kedjék megtartani. „B a r l­a n g t­ü n d é r“ „Fájdalom“ sat nem adhatók. „Nem kell nekem.“ Nekünk se.­­B. S. Moon. Csak egy kis türelem; műla­punkból már 400-nál többet adtunk postára, s a példányok folytonosan küldetnek. Lapunk új betűkkel való nyom­tatását csak második számunkkal kezdhetjük meg. Teljes számú példányokkal szol­gálhatunk. „Petőfi Debrecenben“ című újévi műlapun­­kat folytatólag következő beérkezett t. c. elő­fizetőinknek küldtük el: Gróf Battyányi Emma; Giczy Kálmán­ná; Schöpf N.; Halász József; Ladányi Ger­gely; Kiss Karolin; J. N. Steiger N; Somogyi Ottilia; Szalay Juliánna; Zrínyi kávéház ; dr Bókái; két huszár kávéház ; Juhász György ; Kenessey Lina; Báró Bánffy Pál; Aranysas kávéház; Karomon kávéház; Török császár kávéház ; Privorszky ; Bartháné ; Meiseis V.; Karácsonyi Guidó; Róth Berta; Munkácsi Flóra ; Frankner Ida ; gróf Zay Károly ; Két török kávéház Kecskeméten ; Újhelyi Sándor,­­egri casinó; Végh József; Szijártó Tibolth Mária; Fridmann Lipótné; Csontos Ágoston­­né ; Brezovay Bernáth Judit; Szentiványi Mik­lós ; Fejér Lajos ; Makay Imréné ; Benyicky Koricsánszky Paulin ; Hámos Antalné ; győri olvasó egylet; Szücs Emma; Mihályovits Róza;­­ az ev. ref. kollégium olvasó egylete Kolosvárt; polgári társalkodó ugyanott; Mara Miklósné; Török Antalné; gróf Bethlen Olivér. *) (Folytatása következik.) *) Miután műlapunk fára gyöngyölve, s a sze­kérpostán megy szét, e rovatban minden elő­fizetőnk értesülni fog, hogy mülapja mikor tétetett föl. A mint 10­15 előfizető érke­zik a mül­apok rögtön postára adatnak. MA ADATIK: J­ó­kainé javára először: An­tiius és Cleopatra. Szomorujáték 5 felvonásban. Irta Shakespeare.

Next