Hölgyfutár, 1863. január-június (14. évfolyam, 1-77. szám)
1863-05-19 / 59. szám
állapotban van, Párisban átalánosan elterjed hir szerint. * Németország A bájos Benz Katinka kitörte a lábát. Marburgbelf. hó - ról írják, hogy a Godfroy cirkusban Benz Katinka ki, mint tudva van, a társulat igazgatójához Godfroy Lajoshoz ment férjhez — jutalomjátékát adta és kecsdus állásaival s táncaival lóháton az egész közönséget elragadta. Már több merész ugrás sikerült neki széles kendőkön keresztül, midőn egynél röviden ugrott és egy kiáltással: „Istenem, lábam kitört, örökre oda vagyok“ — lerogyott. Fájdalmas izgatások közt vitetett ki a cirkus fövényéről, s a közönség az erő és szépszég e rögtöni összezuzása által a legmélyebben meghatva hagyta el a színhelyet. Orvosi vizsgálaból kitűnt, hogy a bal láb csuklóján keresztül a csontszárak eltörtek és a gyógyítás igen súlyos és hoszszadalmas leend. * A lipcsei konservatóriumban a legutóbbi vizsga alkalmával az első díjt Langer Győző a Pesten tiszteletben álló Langer énektanító fia kapta. A koszorúzott munka egy nyitány Kisfaludy Károly :Irenek című szomorújátékához, melyről a lipcsei lapok nagy elismeréssel írnak, és az ifjúnak szép művészi jövőt jósolnak. * Bajorország: Bulyovszky Lilla aszszony Münchenben az udv. színházban vendégszerepel ápril vége óta. F. hó 10-kén lépett föl hatodszor, mely föllépése után még öt vendégjátékra szerződtetett. A „Münchener Journal“ a sikerre nézve azt mondja: Az udvari színház tömött nézőhelyei, hol máskor az előadások jövedelme a napi költségeket sem fedezi, eléggé bizonyítják e vendégjáték vonzerejét. „Donna Dianná-ban (úgymond e lap) telve volt szerepe finom, lélektanilag találó vonásokkal, és tömérdek hatásos részletekkel, de legfőkép mesterileg sikerült az utolsó tusa a büszkeség és szerelem közt, melyet mind szó, mind arc, mind játék tekintetében a legtökélyesebben fejezett ki. Nagy mértékben megérdemli tehát a rendkívül élénk tetszésnyilvánulásokat és a sokszori kihívást, melyben részesült. „Stuart Mária“ és Julia előadásai után üdvözlő küldeményekkel tiszteltetek meg. Ezenkívül azon legmagasb kitüntetésben is részesült a művésznő, hogy bajor király és királynő e felségeik által magán kihallgatáson fogadtatott, mely alkalommal a felségek sajátkezüleg nyujták át neki photograph képeiket. Bulyovszki Lilla asszony f. h. 9 Berlinbe s innen Drezdán át Pestre sóhol vendégszereplését a közönség nagy érdekeltséggel várja. * Poroszország: Berlinben e napokban fejeztetett be a „Kladderatsch“ elleni sajtóper, mely a „miniszerelnök rágalmaztatása“ miatt kezdetett. Indokot e vádra a „Kladderadtsch“ban megjelent kép szolgáltatott, melyen egy párka,Bismarkot előtüntetve, egy papírdarabba vág, melyrel szó volt irva: „alkotmány.“ Az államügyész azt állitá, hogy rágalom a ministerelnökre azt fogni, hogy megsemmisíteni akarja az alkotmányt. A védőügyvéd azt hozta fel, hogy itt nem „szétvágás“, hanem csak „bevágás“ ról van szó. A tszék a „Kladdera datsch“-ot a vád alól felmenté. Vegyesek. . . Egyszer Shakespeare saját darabjai egyikében a királyt játszá. Épen szolgáinak adott ki rendeleteket, midőn Erzsébet királynő meg akarván kisérteni, váljon megzavarodik-e Shakespeare ? a színpad előtti fűhelyéről zsebkendőjét a színpadra elejte. Shakespeare azonban nem zavarodott meg, hanem épen távozni akaró szolgáira ráparancsolt: „Minek előtte dolgotokra mennnétek, emeljétek föl testvérem kendőjét.“ — A királynő megtapsolá Shakespeare e rögtönzését. * Hasznos szer a szemek gyöngesége ellen. Egy csésze borszeszbe négy lat rozmarinlevél tétetvén, naponkint néhányszor összezavartatik, azután három-négy nap múlva tiszta ruhán átszüretik. Ezen folyadékból egy kávéskanálnyit összevegyítünk négyszer annyi melegvízzel, s esténkint megmosogatjuk vele a gyengült szemeket, úgy, hogy ezen mosdószerből valamicske a szempillák és szemalma közé is szivárogjon. Haladva a mosdással lassankint mindig kevesebb viz vegyittetik a rozmarinszesz közé, mig végre egyenlő mennyiségben vétetik. Ezen mosdószer hosszabb használata után megfrisülnek s felvidulnak az elgyöngült szemek. *A hölgyek ruházata. (Franciából) Az öltözködés mestersége, mint valamely művészet , különös tanulmányt igényel; bizonyos,megállapított szabályoknak van alávetve és mégsem lehet vele meghatározott szabályok szerint elbánni; lehet e tárgyban tanítást adni és tulajdonképen mégsem lehet valakit reá megtanítani, mert leginkább ízlés, önismeret , és tapasztaláson alapszik. A jó ízléssel megáldott nő főfigyelmet mindenek előtt a fej, kéz és lábra fog fordítani, jól tudván, hogy a fejdísz (coiffure), kéz és lábtyú (chanssure) a toilette fényességének főkellékei, mivel minden egyébnél leginkább vonzzák magukra a figyelő tekintetét, és a jelenségnek (comparition) bizonyos benyojmást (frappe) kölcsönöznek. Bármily lényegesek is ezen részletességek, ha a reájuk fordí tott gond által — sokat is, de eleget mégsem , tettünk. Divat származás és illem még sok más — a toilettehez tartozó — kelléknek figyelembe vételét igénylik, nevezetesen pedig óvatosttágot és meggondolást kívánnak a ruha megválasztatásánál. A tapasztalás bizonyítja, hogy gyakran létezik valami egyezés (analogie) a ruha és viselője között tehát ez is már elég ok arra, hogy a nő legnagyobb vigyázattal járjon el, miszerint ruhája színét, mintáját, kelméjét és szabását öszhangzatba hozza életkora, termete és állásával. A kedvenc színben gyakran fellelhetjük a jellem tükrét (reflet). Az élénk ingatag, délhoni nő előszeretettel van kirívó és elütő színek iránt. Észak hideg és komoly lakónője épen ellenkezőleg a színek pontosabb összeolvadását kedveli. Az erővel és erélylyel bírónő tarka öltözetet szokott választani; a világzajt szerető nő inkább a feltűnő rikító színek iránt bir hajlammal, szerény értelmes kedélynek ellenben mintegy ösztönszerűleg a sötét színekre van előszeretete. A komoly foglalkozás, szomorú érzés, korosság és lemondás (resignation) közös színe a fekete, barna, viola és szürke, míg ellenben az öröm, remény, ifjúság és szerencse a világos színeket, fehéret, zöldet kéket és rózsaszínt veszik igénybe. Néha mégis egy divatos szín minden különbséget eloszlat és a különféle osztályzatok ízlését egybe olvasztja. Vannak színek, melyek azon tulajdonsággal bírnak, hogy viselőjök általuk, kisebb és soványabbnak látszik, mások ellenben tömöttebb kinézést okoznak. Ezen szín eme arcszinnel (teint) egyezik meg és új kecset ad neki, míg más szín halványan, betegeskedőleg tünteti fel. Észrevehető ebből, hogy a ruha választásánál igen is sok függ a színtől. Nem kevésbé jelentékeny a ruhakelme rajza (dessin), ha csak nem — hódolva egyszerűség iránti előszerzetünknek — csupán egyszínű ruhákat viselünk. Tekintetbe kell itt vennünk, váljon nagy vagy apró virágok, egyes elszigetelt csoportozatú vagy összeolvadó láncolatú, csikós vagy kockázatú minták előnyösebbek-e az illető nő termetére nézve ? Nézetem szerint csak magasabb testalkatú hölgyeknek kellene a kockázatot (carreaux) és egyátalában a nagyobb dessineket választani, mert az ilyféle kelméknek csak náluk lehet szép foganatja (effet), míg ellenben a csíkos és apróbb virágú kelmék minden alaknak jól állnak. Az ipar e tekintetben is bámulatosan haladt előre; a szín és rajzban egyformán kitűnő kelméknek oly nagy bőségét hozza létre, hogy nem marad egyéb hátra, mint e gazdagságból a helyest és jól illőt kikeresnünk. Ahelyett, hogy a nő közönyösen cicomázza fel magát bármily kelmével, mely a „divatosság“ szabad jegyével ellátva a ruhatárakba és divatárusoknál találja nyílt beléptetését: az Ízlés hölgyének erre vonatkozólag is csak thémául szolgál a divat, melyet saját kénye és vélekedése szerint variálhatja. Oly alakok, melyek feltűnő testességgel (embonpoint) vannak megáldva, vagy inkább büntetve, igen bölcsen teszik, ha a tömöttebb szöveteket, mint a pekinget, bársonyt, damaszt kerülik s ellenben a cashemirt, baréget, creppet, taffetet, egy szóval azon szöveteket választják, melyek könnyedébbeknek tüntetik elénk. A soványak, kis termetűek és nem jól nőttek pedig igen észszerűen járnak el, ha a lágy és testhez simuló kelméket kerülik, és arra figyelnek, hogy alakuk szabálytalanságát tömöttebb és buzos szövetekbe burkolják. Szóljunk még egyet a ruha szabásáról. A hosszú ruha higgadt, tekintélyes külsőt okoz, és — előre bocsátva, hogy nem túloztatik — minden termetnek jól áll, míg a rövid ruha a gyermetegség és naivság jellemét kölcsönzi viselőjének, mi tulajdonképen csak igen kevés egyéniségnek illik. A magas ruha azonos a sötét színűvel: a komolyság és érettség viselete ; a kivágott szabás (taille) visszatükrözted az ékességet (elegance) ifjúságot és gyönyört. Természetesen itt is jelentékeny szava van a termet és magatartásnak (port noble.) Kétségbe vonhatlan tény, hogy a hölgy jelensége kellemes vagy kellemetlen benyomást hoz létre a mennyire t. i. öltözete tiszta, illendő, vagy pedig ezen tulajdonságokkal ellenkező. A jó módú nő, ki nem viseli saját ruháját vagy ha sajátja is, de összegyűrődött, rosszul illő, hiányos, a rendetenség restség vagy fukarság bizonyítványát állítja ki magának , azon nő ki felváltva az egyik túlzásból (extrémé) a másikba esve, majd rendkívül választott toiletteben, majd pedig hanyagon kezelt öltözetben jelenik meg, elárulja miként gondolkozási modorában silányan uralkodik a következetesség. Mi rövidlátó emberek, kik ama adománynyal nem vagyunk megáldva, mely szerint a szellem és a szív kincseit első pillanatra felismerhetnők : szemeinket mindenekelőtt a külsőre szoktuk irányozni és ennek folytán ítéletünket kimondani. Miután mint emberek, emberek között kell élnünk, úgy mindenkinek, különösen pedig a nőnek arra kellene ügyelnie, hogy külsejét a tehetségig tetszetőssé tegye, mert külsejéről — gyakran nem épen alaptalanul — az ember belsejére vonunk következtetést. Tulajdonos : Jhugy Itsmir. özvegye. 472 Nyílt posta. Ív. G. kisasszonynak. Sárkányban. Szives sorat kaptuk. A „Dalvirácokra előfizettünk, mely, mihelyt megjen — június folytán volt ígérve — azonnal megküldetik nagysádnak, hrgy vi le zongoráját, ékesíthesse. Csermelyinek. Várom !! ! Sz.erk. Kiadó Kmich Gusztáv magy. akad. nyomdáé«. PEST,1868. F.MICzl GUSZTÁV, MAGY. AKAD. NYOMDÁSZ, BARÁTOKTERE 7. SZ. A. Melléklet: Csermelyi S. arcképe.