Hölgyfutár, 1863. július-december (14. évfolyam, 1-78. szám)

1863-07-02 / 1. szám

Életész. Jönnek már a hosszú esték, Az idő is hidegebb, A régi tűz alvófélben, Minden, minden csendesebb. Köd borul el a vidéken, Szűkebb lesz a láthatár, A messze utat tett vándor Békés nyugalomra vár. De mielőtt elnyugodnék, Visszagondol, visszanéz •— Csak feledni tudna mindent, Nem von’ a válás nehéz. De a múltnak tükörében ott ragyog az ifjúság : A tavasz , a hold, csillagok , Erdő , dal, mező , virág. Lauka Gusztáv: Egy menyegző. C. Lastya, január 1853. Édes barátom! Felkértél, írnék neked bővebben Anettáról, nem hallgatva el azon apróbb körülményeket se, melyek ezen, előtted érdekes alak s a vele megtörtént jelenet átérzésére elkerülhetlenül szükségesek. Méltánylom kivánatodat. Ki egy bizonyos mennyiséget számokban akar kifejezni, az egynél nem állapodhatik meg. Közelebbi levelemben megemlítve Anettát és esetét, •A szárazon, a tények egyszerű szavaival, mindenesetre okot szolgáltattam arra, hogy a nálatok teljesen ismeretlen, sőt meglepő népszokások eme nyilatkozványát ne csak színezett rajzban, de a felvilágosító magyarázatokkal is ellátva kivánjad tőlem. És én ez óhajtásodnak nem csak megfelelek, de tehetségem szerint szívesen felelek meg. Helyzetemben, viszonyaim közt egészen magamra és gondolataimra utasítva, szinte jól esik, ha — bár egypár száz mértföldnél nagyobb távolság fekszik is köztünk, — veled és veletek foglalkozhatom, e néma betűk segélyével gondolatot cserélhetek, s elérem, hogy ennyivel is többször fordul meg emlékedben barátod, ki saját mostoha életének tett szegény mai szakáról naplót nem vezethetvén, szórakozásból jegyezgeti tárcájába azt, mi körülötte másokkal történik, szép vagy rút, nemes vagy aljas, utánzásra vagy megvetésre méltó. A mivelt világ népeit nyelve és zenéje, öltözéke és szokásaiban te nem csak szélesre terjedő olvasmányaidból, de ■— mint gyakran és sokat utazott ember — tapasztalataidból is ismered. Anglia és Franciaország fénye és dicsősége sok remekírónak szerzett már babérokat; tudománya és művészete kincsein sok szemlélő gyönyörködött; a haladás terén buzdító példájának utánzására tömegek vállalkoztak, népek indultak meg. Olaszország regényes vidékeit aki életben nem, szemlélheti élethű rajzokban; városainak történelme, harci eseményei világrázkódtató nagy változatai már a gyermekkornál tanulmányi tárgyat képeznek. Több kevesebb eltéréssel így látjuk ezt civilizált világrészünk többi tartományaiban is, hol a gőz ereje vizen, és vas sineken gondolatsebességgel szállítja az utast keletről nyugatra, éjszakról délre, s a drótsodronyok villámgyors segélyével eszmét és szavakat cserél Pecking és London, Tobolsk és Lisbona. Hol a közlekedést a kényelem és gyorsaság ily eszközei könnyítik, ott a legjelentéktelenebb falu is lassanként elveszti névtelenségének régi homályát, s a legegyszerűbb házikó is a távolról érkező előtt mohos teteje, szögletes ablakai, vagy csavargós folyosója által mint meglepő szépség tűnik fel, habár közelebbi megtekintéssel azt sem berendezés, sem kényelem, sem gazdasági felosztás nem ajánlanál^ ^^Rként van ez itt édes barátom! ^Totalra szerettél ábrándozni; képzelő erőd nem ritkán szárnyald túl a költő Gondolatkörét, kinek maige épen lelkesített, vagy lehangolt. Emlékszem, midőn Dugonics Etelkája fájdalmát három napig könnyeződ, s Hector hős halálát egy egész hónapig gyászolád. Korunk bekövetkezett anyagi iránya ily eskületre tán nem lehete oly hatással, hogy miben hajdan a szellem kiváló gyönyörét kérése, hol a szív magasztosult, ott na pusztaság legyen! Ne neheztelj kérlek az ide felejtett tán szóért, melyet csalódások támogatnak, de mely rád semmi vonatkozással sincs. Csupán azért kockáztatom e futó mmegegyzést, hogy hivatkozva hajdani képzelőrödre, mit a kor tanulmányai és tapaszalatai finomíthattak, de el nem tompulhatának, — téged felkérjelek, néhány pillanatra ide átszállni, eme szerény levélzetű hajfa gyér árnyában mellettem helyet fogaim, széthordozni szemeidet a lábaink közt elterjedő nagy tengeren, kisérni az egymást kergető, a pihenés nélkül küzdő hullámok csatáit, hallgatni a szél üyvöltését, rettegni a vészszel ölelkező tenebron szerencséjéért, — vagy elmerengni a del- phinek táncán, a halsovár sirályok zsákmányolásán, s egyszer másszor látni a természet legnagyszerűbb kedvtöltését, midőn az ég felhői aláhajolnak, s a tenger tölcséralakú csoportokban felfelé emelkedik, mig végre néhány lábnyi magasban találkozva, csókot vált az ég a tengerrel, s mintha ez ölelkezés a kibékülés vagy az eljegyzés ünnepe volna, ijesztő robajjal és zúgással rejtik el a márkatáncot azon irányban, melyet az ilyenkor keletkező fergeteg választ; ha most a távolban árbocok vitorláit fedezed fel, vagy épen egy halászsajkát látsz a vizszinen tévedezni, — hunyd be szemed kérlek, mert e látvány az iszonyé, itt az élet országa végződni és a halálé kezdődni szokott. A hajós, ki épületét e vízroham árjába látja sodorva, nem küzd többé, behúzza vitorláit, félreteszi lapátját, letérdel és imádkozik, ... midőn a vizoszlopok közé ér, a szilaj mozgás alatt elkábul és — meghal; — és ha történetesen kiállta a hajó a bajt, s az ember háta megött látja a vészt, felkel, keresztet vet magára, s mint ujjászülött fennhangon ad hálát Istennek, ki mindenütt jelen van, de legközelebb a tengeren. Vagy ha e látványt ezernyi változataiban unnád, ám tekintsünk végig a parton, nézzük annak növény- és bokor-szegélyzetét, az óriás kaktuszokat, melyeknek törpe ivadékát ti cserepekben, mesterséges meleggel ápoljátok, de itt erős szálaikból kötelet és hálókat fonnak; vagy keressük fel a gránát-almát, s ha izzadsz, mi itt napi rend, hütsd le magvának fanyar nedvével belső heved; vagy szedjük fel a tengervirág kihányt bokrocskáit, a szárazra kergetett s legkülönfélébb alakzatu kagylókat s állatokat, s hidd el, oly gyűjteményt rögtönözhetsz, mi legalább is megéri a félórai fáradozást. És végül, ha a végtelen víztányér csilláma, a habok egyhangú s folytonos zúgása idegeidre kellemetlen hatnának, ám forduljunk arra be, édes hazánk határa felé s nézzük a szerte kanyarodó kopár hegyláncot, melyen felhők laknak s villámok születnek, hallgassuk ott a mennydörgés százszoros visszhangját, gyönyörködjünk a sziklák magasan derengő napfényen, mig a hegy oldalain zivatar és fergeteg tomból, s alant a lábnál mélységes csend takarja az élők temetőjét! line barátom! egyszerű tájképe a hely- Mutatványszám. (I Szerkesztői szállás 1^ 1 (hova a kéziratok bérment- M re küldendők) V zöldfa-utca 11. sz. Kiadó-hivatal: (hova az előfizetési és hirdetési dijak küldendők) K Kertész József könyv- É nyomdájában, K feldmasor 13. sz. J. HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet te divat köréből. Megjelenik minden kedden, csütörtökön és szombaton egy nagy negyedrét ivén. Évenként két nagy műlap- és számigmamelléklettel. II. szám. XIV. évi folyam. II. félév. Csütörtök, julius 2. 1863. Előfizetési dij: (vidékre vagy helyben egyaránt) Egész évre . . . 17 frt Félévre .... 9 frt rt Évnegyedre . . 5 frt Hirdetések gyorsan és jutányosan közöltétnek.