Hölgyfutár, 1864. január-június (15. évfolyam, 1-76. szám)
1864-04-16 / 45. szám
XV. ÉVI FOLYAM.*g- 360 '*HA TÁR G .A.: A Shakespeare-ünnepély programmja Angliában. (Shakespeare születésének 300-ik évfordulóját nagy nemzeti ünnepként fogják megülni Angliában. A főszertartás Stratfordban az Avon mellett fog megtartatni. Az intézkedéseket egy bizottmány vállalta el, mely az 1863-dik év tavaszán alakulva, időközben 171. tagra gyarapodott, s köztük igen sok főrangú egyéniség foglal holyét. Gróf Carlisle az elnök. A bizottmányi tagok ki- vétel nélkül alelnöki címet viselnek. A sok herceg, gróf, lord, báró, sar. közt egy irodalmi hangzású név is van: Lord-Dufferin. A papság szintén képviselve van, de úgy látszik, csak a főegyházi, katolikust vagy más vallásbelit nem mutat a névsor. Több város, de London nem, polgármestere által képviselteti magát, Lilénkén az írók és művészek gyér számmal szerepelnek. A költők közül legismeretesebb Tennyson. Dickens nevét hiába kerestük, nincs a névsorban. A bizottmány külföldi tagjai közül kettő érdemel említést: Hugo Y. és Mommsen. A bizottmány aktív tagjai nem csak a címet viselték, hanem istenigazában dolgoztak is. A programmá bevezető soraiban olyan panaszféle olvasható ki, ama tömérdek tanács, ajánlat terv miatt, melyek a világ minden zugából küldettek. A Stratfordban teendő építkezésekre nézve leggyorsabban kell határozni, hogy idején elkészüljenek. A központot itt egy díszcsarnok fogja képezni, karzatokkal, színpaddal zenekar-helyiséggel, s egy a lakoma és táncra szánt nagyszerű teremmel ellátva. Azt tömören építik Erzsébet királynő korabeli ízlés szerint. A pénznek, mi különféle módon befoly, kettős rendeltetése van.Egyik: a költőnek szülőhelyén emelendő emlék. Másik: a stratfordi iskolának,melyben a nagy költő tanult, kijavítása, s ösztöndíjak alapítása tehetséges ifjak részére. A stratfordi ünnepély ápr. 23-án délben veszi kezdetét, a bizottmányi tagok és egyéb, az ünnepélynél tevékeny egyének a városháznál gyűlnek össze; ha az emlék-felállítással foglalkozó bizottmány végmegállapodásra jut, azon helyre, hová az emlék elhelyezése terveztetik, ünnepélyes díszmenet fog vonulni és az alapkő letétetni. 3 órakor (ez a fődolog) lesz az ünnepélyes lakoma, gr. Carlysle fog elnökölni, körözve a felső-és alsóház tagjaitól, s a tudomány, művészet, irodalom nevesebb képviselőitől; a hölgyeket szívesen látják, de csak annyi meghívójegy fog kiosztatni, hogy a vendégek kényelmesen ehessenek és ihassanak. Estro Darby, a híres tűzjátékos fogja mutatványaival a vendégeket gyönyörködtetni. Vasárnap, ápril 21-én, a városi templomban reggel és délután prédikália, s mindkét isteni tisztelet végével azon karzatnak, mely alatt Shakespeare hamvai nyugszanak, kijavítására a jelenlevőktől adományok fogadtatnak el. Hétfőn a díszcsarnokban Kiándl nagyszerű oratóriumát, a „Messiást“ fogják előadni, az ének- és zenekar 500 tagból áll, a magánrészeket Tiotions kisasszony és Sainton Doldy, a farnak közül pedig Simprcores és Sant Ly éneklandik. Estve nagyszerű hangverseny, shakespearei szöveghez készült zeneművekből álló, karkiséret mellett; Parola, Sainton, Soldy és Goddal Arabella, továbbá Simpreeres, Sant Ly és Perron fognak énekelni. Kedden különféle kirándulás rendeztetik Charles cote és más helyeken, melyek S. élettörténetében játszanak. Estve a londoni királyi színház tagjai a nagy költő egy darabját fogják színre hozni. Aztán egy komikus felvonásos darabra kerül a sor. A következő napokon azután színre kerül Hamlet, melyben a címszerepet Teckter úr játszsza. Ezt fúvóhangszer-hangverseny követi, ezután következik a nagy teremben rendezett táncestély; a vendégek oly ruhákban készülnek megjelenni, mint aminőket Shakespeare idejében viseltek. Az árak következők: ünnepélyi ebéd 6 tallér. Karzati nézőhely 2 tallér sat. Az ünnepély csak pénteken, ápril 30-án fog befejeztetni. A többi érdekes részletekről még lesz alkalmunk szólani. Nevezetes festők életéből. Irta: 31. Xavér. Rosa Salvator. Az olaszok festészete nem csak művészi becs, maradandóság, szellemiségben tűnik ki, de egyúttal azon sajátszerű játékában is a sorsnak, hogy legtöbb jeles hősét, a művilág eme valódi gyémántjait gyakran sárból, szemétből emelte ki; gyakran a legellenkezőbb hivatás, állapot mellől szólt rá a művészet rögös pályájára, de ha tévé, ritkán hagyta babér nélkül. Tudjuk, hogy Giotto pásztorgyerek volt, mikor Cimabue benne óriás tehetségét felismerő. Mégis alapítója jön az olasz festészetnek. Metsys Quentin kovács, a híres Caracci Hannibál szabó, Hemling János katona, Eva Bartolomeo szerzetes, Caravaggio kőmivés, Rembrandt molnár, Philippe Lippi kanász, Biesole döntés, s hogy e sajátszerűségekhez a legcifrábbat tegyük hozzá: Salvator Ilosa — rabló Amit. Ritka embert áldott meg az isteni gondviselés oly rendkívüli szép tehetségekkel, de oly sajátszerű könnyelműséggel is, mely nemegyszer ellenkezett nagyra törő lelkével, mint Salvator Rosát. Oly idők voltak, midőn a szabadság eszméje mint egy általán óhajtott közüdv minden igaz olasz szivét lelkessté. Ab, de már akkor is megvolt a bűn, hogy ez óriás eszmének palástja alatt a társadalom korcs kinövései menhelyet kerestek, s a valódi szabadság már akkor is a bűn szabadságában állott. Az ifjú, hol'és Rosa részt vett korának minden bűnében, de erényeitől sem volt idegen. Eleget mondunk, ha megemlítjük, hogy Massame Ilonák kortársa volt. A politikai elvek kiviteléhez minden reactiónak fegyverhatalomra van szüksége. Rosa a párt embereit azon vad, elszánt, irgalmat nem ismerő útonállókban óhajta nagyítani, kik korában az utak s utasok rémei voltak. Így s ezért jön Rosa rabló. Az embert nem látott rengetegek, a festői tájak, a naponta Aáltozó láthatár nem hagyták a más térre hivatott ifjú kebelét ELSŐ FÉLÉV.