Hölgyfutár, 1864. január-június (15. évfolyam, 1-76. szám)

1864-04-16 / 45. szám

XV. ÉVI FOLYAM.­­*g- 360 '*HA­­ T­ÁR G .A.: A Shakespeare-ünnepély programmja Angliában. (Shakespeare születésének 300-ik évfordulóját nagy nemzeti ünnepként fogják megülni Angliában. A főszertartás Stratfordban az Avon mellett fog megtartatni. Az intézkedéseket egy bizott­mány vállalta el, mely az 1863-dik év tavaszán alakulva, időköz­ben 171. tagra gyarapodott, s köztük igen sok főrangú egyéniség­­ foglal hol­yét. Gróf Carlisle az elnök. A bizottmányi tagok ki-­­ vétel nélkül alelnöki címet viselnek. A sok herceg, gróf, lord, báró, sar. közt egy irodalmi hangzású név is van: Lord-Duffe­­rin. A papság szintén képviselve van, de úgy látszik, csak a fő­­egyházi, kat­­olikust vagy más vallásbelit nem mutat a névsor. Több város, de London nem, polgármestere által képviselteti magát, Lilénkén az írók­ és művészek gyér számmal szerepel­nek. A költők közül legismeretesebb Tennyson. Dickens nevét hiába ker­est­ük, nincs a névsorban. A bizottmány külföldi tagjai közül kettő érdemel említést: Hugo Y. és Mommsen. A bizottmány aktív tagjai nem csak a címet viselték, hanem istenigazában dolgoztak is. A programmá bevezető soraiban olyan panaszféle olvasható ki, ama tömérdek tanács, ajánlat terv miatt, melyek a világ minden zugából küldettek. A Stratfordban teendő építkezésekre nézve le­ggy­orsabban kell­ határozni, hogy idején el­készüljenek. A központot itt egy díszcsarnok fogja képezni, karza­tokkal, színpaddal zenekar-helyiséggel, s egy a lakoma és táncra szánt nagyszerű teremmel ellátva. Azt tömören építik Er­zsébet királynő korabeli ízlés szerint. A pénznek, mi különféle mó­don befoly, kettős rendeltetése van.Egyik: a költőnek szülőhe­lyén emelendő emlék. Másik: a stratfordi iskolának,melyben a nagy költő tanult, kijavítása, s ösztöndíjak alapítása tehetsé­ges ifjak részére. A stratfordi ünnepély ápr. 23-án délben veszi kezdetét, a bizottmányi tagok és egyéb, az ünnepélynél tevékeny egyének a városháznál gyűlnek össze; ha az emlék-felállítással foglal­kozó bizottmány végmegállapodásra jut, azon helyre, hová az emlék elhelyezése terveztetik, ünnepélyes díszmenet fog vonulni és az alapkő letétetni. 3 órakor (ez a fődolog) lesz az ünne­pélyes lakoma, gr. Carlysle fog elnökölni, körözve a felső-és alsóház tagjaitól, s a tudomány, művészet, irodalom nevesebb képviselőitől; a hölgyeket szívesen látják, de csak annyi meg­­hívójegy fog kiosztatni, hogy a vendégek kényelmesen ehesse­nek és ihassanak. Estro Darby, a híres tűzjátékos fogja mutat­ványaival a vendégeket gyönyörködtetni. Vasárnap, ápril 2­1-én, a városi templomban reggel és délután prédikália, s mindkét isteni tisztelet végével azon karzatnak, mely alatt Shakespeare hamvai nyugszanak, kijavítására a jelenlevőktől adományok fogadtatnak el. Hétfőn a díszcsarnokban Kián­dl nagyszerű ora­tóriumát, a „Messiást“ fogják előadni, az ének- és zenekar 500 tagból áll, a magánrészeket Tiotions kisasszony és Sainton Doldy, a farnak­ közül pedig Simprcores és Sant Ly éneklan­­dik. Estve nagyszerű hangverseny, shakespearei szöveghez ké­szült zeneművekből álló, kark­iséret mellett; Parola, Sainton, S­­ol­­dy és Goddal Arabella, továbbá Simpreeres, Sant Ly és Perron fog­­­nak énekelni. Kedden különféle kirándulás rendeztetik Charle­­s cote és más helyeken, melyek S. élettörténetében játszanak. Estve a londoni királyi színház tagjai a nagy költő egy darab­ját fogják színre hozni. Aztán egy komikus­­ felvonásos darabra kerül a sor. A következő napokon azután színre kerül Hamlet, mely­ben a címszerepet Teckter úr játszsza. Ezt fúvóhangszer-hangver­­seny követi, ezután következik a nagy teremben rendezett tánces­­tély; a vendégek oly ruhákban készülnek megjelenni, mint a­minőket Shakespeare idejében viseltek. Az árak következők: ünnepélyi ebéd 6 tallér. Karzati nézőhely 2 tallér sat. Az ünnepély csak pénteken, ápril 30-án fog befejeztetni. A többi érdekes részletekről még lesz alkalmunk szólani. Nevezetes festők életéből. Irta: 31. Xavér. Rosa Salvator. Az olaszok festészete nem csak művészi becs, maradandó­­ság, szellemiségben tűnik ki, de egyúttal azon sajátszerű játé­kában is a sorsnak, hogy legtöbb jeles hősét, a művilág eme valódi gyémántjait gyakran sárból, szemétből emelte ki; gyakran a legellenkezőbb hivatás, állapot mellől szólt rá a művészet rö­gös pályájára, de ha tévé, ritkán hagyta babér nélkül. Tudjuk, hogy Giotto pásztorgyerek volt, mikor Cimabue benne óriás tehetségét felismerő. Mégis alapítója jön az olasz festészetnek. Metsys Quentin kovács, a híres Caracci Hannibál szabó, Hemling János katona, Eva Bartolomeo szerzetes, Caravaggio kő­mi­vés, Rembrandt molnár, Philippe Lippi kanász, Biesole dö­ntés, s hogy e sajátszerűségekhez a legcifrábbat tegyük hozzá: Salvator Ilosa — rabló Amit. Ritka embert áldott meg az isteni gondviselés oly rendkí­vüli szép tehetségekkel, de oly sajátszerű könnyelműséggel is, mely nemegyszer ellenkezett nagyra törő lelkével, mint Salvator Rosát. Oly idők voltak, midőn a szabadság eszméje mint egy ál­talán óhajtott közüdv minden igaz olasz szivét lelkessté. Ab, de már akkor is meg­­volt a bűn, hogy ez óriás eszmének palástja alatt a társadalom korcs kinövései menhelyet kerestek, s a valódi szabadság már akkor is a bűn szabadságában állott. Az ifjú, hol'és Rosa részt vett korának minden bűnében, de erényeitől sem volt idegen. Eleget mondunk, ha megemlítjük, hogy Massam­e Ilonák kortársa v­olt. A politikai elvek kiviteléhez minden reactiónak fegyverha­talomra van szüksége. Rosa a párt embereit azon vad, elszánt, irgalmat nem ismerő útonállókban óhajta nagyítani, kik korában az utak s utasok rémei voltak. Így s ezért jön Rosa rabló. Az embert nem látott rengetegek, a festői tájak, a naponta A­áltozó láthatár nem hagyták a­ más térre hivatott ifjú kebelét ELSŐ FÉLÉV.

Next