Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-01-02 / 1. szám
3 Láttam e pharostól eltűnni a hullámokat. Láttam kitisztulni azt lassanként, mint csendesülnek a habok, ha csendesül az oceán keble. Tavaszként látom föltűnni az uj évet a remény fecskéivel , melly messze útról fáradtan tér honába. Istené a dicsőség! A küzdelem miénk vala s mirád következményei is minket sajtolnak vagy emelnek ! Ismeritek az ifjú kebel sejtelmeit, vágyait ? Ismeritek azt az elért remény mámorában a megcsalt remény fájdalmiban ? Kiszenvedé azt a nagy nemzet, s adja isten, hogy megérje ezt! Mint ködfátyol képeket látom azt az emléktábláin föltűnni , s ezt a sejtelmekén! Legyen a haza szentelt oltárkép, mellyhez a fáradt utas hő ragaszkodással fordul. S tisztelettel hajol meg előtte , ki javait élvezi. Imádja őt még az is, kinek szeretetéért fájdalmat ad. S az anya, ki először öleli ez évben gyermekét, a hölgy, ki először ad kedvesének mátka csókot, e csókban , ez öle-lésben súgja imádottja fülébe : szeresd hazádat! S az ifjúnak, ki az élet utára kilépett első, az aggnak , ki az élettől megválni készül, utolsó szava legyen: az elsőnek örökös devise , az utolsónak véghagyománya gyanánt: szeresd hazádat. Azon kétségbeesett szerelemmel, mellyel olly tárgyhoz ragaszkodunk , minek megtartásáért küzködünk , ragaszkodjunk hozzá! ki neki ellene, legyen nekünk is az ,ki azt imádja, imádjuk mi is őt ! Legyünk palladiner — áldozzunk mindent érttémig bírjuk őt, a nyomor is üdv —ki elveszté, a tavasz annak csak töviseket terem ! Irgalom istene, áld meg a hazát s a honnak fiait! Amen! Szilágyi S. Éjfélt ütött az óra nnár.. Éjfélt ütött az óra már Silvester éjszakán, A siri csendbe hang vegyül, A szél üvölt talán ? Nem szél, az a mi illy keservesen sivít, Az évek anyja sirja a Vajúdás kínjait. A lények milliói közt Csupán csak egy vigaszt, A cinteremben áll ez egy , Tán ott keres vigaszt; Kinteljes érzet ül sötét tekintetén, Meredten áll mikint szobor , Ki vagy te éji rém ? „Vigyázva szólj merész fiú; Nem rém az én nevem , Nem nevet, saját honod Édes hazám nekem; S ha benned ifjú tiszta honfisziv dobog, Vegyed le fél keservemet, Vagy összeroskadok. E honi öröm könyük között Látám virágzani, Művész kezek között dicsőn Feseltek ékei; A nagy világ irigyszemet vetett reá , Imádtam et a szép anyát, Szerelmem ő vala. De mást határozott az ég Édes hazánk felett, S virágozása hajnalán Csatával verte meg. A harc ez ifjú szép anyának ékeit Letépte, és megingatá Dicső reményeit. A nagy beteg gyógyulni kezd , De jó emlékezet! Újjá szülöd te régi bám Naponta; sírt neked. Ez éjszakán téged temetni jöttelek , S kapám a földbe vágva , itt Testvéreket lelek!------Szivem reped fiú , hacsak Veled nem osztozom, öreg vagyok, s a holtakat Siratni én fogom ; Te ifjú vagy, virassz beteg hazád felett, Mély sebje bár bekötve már, De még be nem hegedt.“ Éjfélt ütött az óra rég Silvester éjszakán, A siri csendbe hang vegyül, A szél üvölt talán ? Nem szél, az a mi illy keservesen sivít, A honfi sírta el beteg Hazája kínjait. Juraszek József: Ilirharang. Fischamendben, a bécsi Lloyd szerint, nagy urbarialis vadászat volt, mellyen összesen lötek : 55 nyulat, 1 foglyot, 4 hajtó parasztot, egy papot, egy vadászt, és egy vadászkutyát. Gyönyörű mulatság! Debrecenben van már magyar színész társaság, hanem közönség nincs, ellenben Szabadkán magyar közönség van, de a magyar színészeket nem bocsátják oda. A debreceni cíviseket a vajdaságba kellene kissé küldeni, hogy — megmagyarosodjanak. Parisban jelenleg legtöbb dolguk van a hangszercsinálóknak, különösen zongorákat és dobokat alig bír.