Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)

1850-06-03 / 125. szám

535 — szerencsénknek tartanák , ha kedvük volna önöknek, azt a miénkkel fölcserélni. — Köszönjük — fuvolázott vissza a szőke hölgy társ­­néja a kávésibrikek közöl; félünk, hogy igen hosszadalmas lenne , míg itt mindent letakartunk. — Oh, azon mindjárt segítünk! mond Ödön, s két perc múlva Gyula segítségével az asztalt, hol a hölgyek ültek, tö­kéletesen leterítette , s tányért, findzsát, kávésedényt a két hölgyel együtt szerencsésen az árnyas fa alá h­angirozta. Annál könnyebben ment, mert egyik sem kérette magát! Volt aztán mulatság! Azon ing és hangos mulatság, melly Bécsben kiválólag hölgyek társaságában szokott diva­tozni , s mellyet csendes nyári estéken nem ritkán egy órai távolságra is el lehet hallani. Különös ellentéte ez a férfiak szokott nyilvános mulat­ságainak. Ha a magyar ember történetesen valami bécsi ven­déglőbe , vagy egyéb közhelyre téved, azt gondolja sokszor, hogy süketnéma-intézetbe lépett, olly csendesen és temeté­­szerüleg megy itt minden; ez pedig attól van , mert a bécsi mindig többet szokott enni és inni, mint beszélni, s legújabb időben még jobban megtanult idétlen lárma helyett — sut­togni! Annál vigabbak a kávés délutánok hölgyek társaságá­ban! Örökös csevegés, nevetés és dévajkodás minden oldalá­ról. Nekik minden tetszik, mindenben gyönyört találnak, min­denre tudnak jóízűen nevetni. Száz között alig lelsz egypár ér­zelgős libácskát, de az érzelgős férfit sem szeretik ám: meg­hallgatják ugyan darab ideig bohóságait, utóbb megunják és­­ kinevetik a holdkóros óbégatót. Megjárja , ki titkos sóhajok , s szemmeregetések és toggenburgféle eszelőségek által véli­­ meghódíthatni, a bécsi nők sziveit: bizonyos lehet, hogy­­ minden nap hátrább megy, mint az alkotmányos szabadság — Japoniában, vagy hol? és kitűzött célját soha el nem éri. A bécsi nők a való, a friss életet szeretik , s szánalom­­raméltó bolondnak tartják, ki sápadt légalakok után kapkod , midőn a pirosvérű eleven testet szoríthatja magához.------­A két barát azonnal otthonosnak érze magát a hölgyek társaságában. Nehéz volt a választás ezek között. A másik barna volt, kissé idősebb, mint a szőke angyal, de szinte olly vonzó és szeretetreméltó mint emez. Szép istenáldás volt mind a kettő: a szőkét Em­m­ának, a barnát L­ó­r­inak hitták. Már Ödön a szőkével tartott. Olly kedvesen is csevegett, s olly természetes naivsággal ömlöttek ki a szavak picinke szájából, hogy akár minden betűt egyenként lehetett volna róla lecsókolni. Hiába, a­mi természetes, az vonzó, a­mi szen­de , az szeretetreméltó is. Gyula szivéről is lepattogtaták lassanként Lóri tüzes pil­lantásai a kérget. Egypár szép asszonyi szemnek csudatevő hatása van. — Az első csésze kávé után a két barát azt talál­ta , miszerint bizony nem volna olly rettenetes dolog, ha Ma­gyarország tökéletesen összeolvadna­k Austriával. Két három óra nyilsebességgel repült el, s még egy percig sem unták magokat. A nap már áldozóban volt s még csak egyes vékony sugarak aranyozák meg a vadaskert s ka­­rimbachi hegyek erdős csúcsait, de senki sem gondolt a ha­zamenésre. A schönbrunni dicsőkő fölött rózsaszínű felhők közöl a holdnak halvány arca bukott ki. A vendégek lassanként elosz­lottak a kertből. Az esti szellő látogatását kezdé tenni a berek lakóinál, s szinte hallani lehetett az édes titkosan suttogó conversátiót a fák leveleivel. A körülfekvő helységek estha­rangjai egymás után megkondultak, a kocsik robaja mindig távolabbra vonult, mig végre tompa dörgés gyanánt tökélete­sen elnémult. Szóval, bekövetkezett azon ingerteljes, kényel­mes lelki és testi állapot, mellyet az olaszok ,siesták-nak ne­veznek, s mellyben az ember leginkább hajlandó a merengés­re , vagy­­ ásitozásra. A mi kicsiny, de válogatott társaságunknak azonban sem merengésre, sem ásitozásra nem volt kedve, mert az el­ső csak nehézkes észnek segédeszköze, a másik rész­emész­tésnek következménye szokott lenni. — A kávét megitták, s Ödön sokkal jobban ismerte azon stádiumot, melly egy lágymeleg tavaszi alkonyatkor a tüzes Mocca szörpülése után a bécsi nők foglalkozás nélküli kedé­lyüket meglepni szokta, hogysem elmulasztotta volna , ezen tudomását önjavára fordítani. Ha valaha , illy esték legalkal­­masabbak felkelteni azon elevenebb érzelmeket, miknek kie­légítése annyi érdekes körülményektől kisértetik. És azért, ha nem valónak érthetők is azon édesen sut­togó szavak, miket Ödön és Emma a lombos fa alatt egymás­sal váltottak, s Lóri lesütött szemeiből kiolvasni nem lehetett, váljon nem neheztel a Gyula mézes igéktől kisért ingerkedé­sei miatt ? annyi mégis bizonyos volt, hogy sem az egyik, sem a másik galambpár ájtatos zsoltárokat nem énekelt. Elég az hozzá: egyszerre csak egészen beesteledett. Evvel még kevesebbet gondoltak volna mint a világos nappal, de Gyulának a takaródóra otthon kellett lenni a gumpendorfi laktanyában. Becsületszava kötötte őt, s ez szent a magyar előtt még azok irányában is, kik azt megszegni szokták. — Az igaz, hogy nehezen váltak meg a kedves helytől, de mit volt tenni ? Visszaindultak tehát Hitzingbe , azon kis különbséggel, hogy ketten jöttek , négyen mentek. Frankenburg Adolf. (Vége köv.) H­irharang. Petersburg villanytelegraf által fog mielőbb össze­köttetni Bécs, Varsó, Berlin és London városokkal, és így rövid idő múlva egész Európa egyetlen hirszobává fog válni. Külföldről számos nevezetes tanítót szándékozik az egyetemekhez megilni a kormány. A pünkösdi zápor Bécs egyik külvárosában tetemes károkat okozott, több ház egészen lakhatlanná vált. Csehországban egy földművelő tehenet lopott, s tette napfényre lővén, a falu lakosi lábánál fogva fölakaszták a szerencsétlent. A túri­ni érsek egy hónapi fogságra ítéltetett az es­­küttszék által. A dalszínház Bécsben nem fog légszesszel világi­tatni , mivel, a Lloyd szerint, az olaj sárgás világa mindent szebb fényben mutat, mint a légszesz tiszta fehér világa. Budán már fris hamburgi heringeket hirdetnek, ho­lott még nem is ment véghez a heringhalászat. És mégis mondják, hogy Buda mindenben elmarad.

Next