Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-06-03 / 125. szám
535 — szerencsénknek tartanák , ha kedvük volna önöknek, azt a miénkkel fölcserélni. — Köszönjük — fuvolázott vissza a szőke hölgy társnéja a kávésibrikek közöl; félünk, hogy igen hosszadalmas lenne , míg itt mindent letakartunk. — Oh, azon mindjárt segítünk! mond Ödön, s két perc múlva Gyula segítségével az asztalt, hol a hölgyek ültek, tökéletesen leterítette , s tányért, findzsát, kávésedényt a két hölgyel együtt szerencsésen az árnyas fa alá hangirozta. Annál könnyebben ment, mert egyik sem kérette magát! Volt aztán mulatság! Azon ing és hangos mulatság, melly Bécsben kiválólag hölgyek társaságában szokott divatozni , s mellyet csendes nyári estéken nem ritkán egy órai távolságra is el lehet hallani. Különös ellentéte ez a férfiak szokott nyilvános mulatságainak. Ha a magyar ember történetesen valami bécsi vendéglőbe , vagy egyéb közhelyre téved, azt gondolja sokszor, hogy süketnéma-intézetbe lépett, olly csendesen és temetészerüleg megy itt minden; ez pedig attól van , mert a bécsi mindig többet szokott enni és inni, mint beszélni, s legújabb időben még jobban megtanult idétlen lárma helyett — suttogni! Annál vigabbak a kávés délutánok hölgyek társaságában! Örökös csevegés, nevetés és dévajkodás minden oldaláról. Nekik minden tetszik, mindenben gyönyört találnak, mindenre tudnak jóízűen nevetni. Száz között alig lelsz egypár érzelgős libácskát, de az érzelgős férfit sem szeretik ám: meghallgatják ugyan darab ideig bohóságait, utóbb megunják és kinevetik a holdkóros óbégatót. Megjárja , ki titkos sóhajok , s szemmeregetések és toggenburgféle eszelőségek által véli meghódíthatni, a bécsi nők sziveit: bizonyos lehet, hogy minden nap hátrább megy, mint az alkotmányos szabadság — Japoniában, vagy hol? és kitűzött célját soha el nem éri. A bécsi nők a való, a friss életet szeretik , s szánalomraméltó bolondnak tartják, ki sápadt légalakok után kapkod , midőn a pirosvérű eleven testet szoríthatja magához.------A két barát azonnal otthonosnak érze magát a hölgyek társaságában. Nehéz volt a választás ezek között. A másik barna volt, kissé idősebb, mint a szőke angyal, de szinte olly vonzó és szeretetreméltó mint emez. Szép istenáldás volt mind a kettő: a szőkét Emmának, a barnát Lórinak hitták. Már Ödön a szőkével tartott. Olly kedvesen is csevegett, s olly természetes naivsággal ömlöttek ki a szavak picinke szájából, hogy akár minden betűt egyenként lehetett volna róla lecsókolni. Hiába, ami természetes, az vonzó, ami szende , az szeretetreméltó is. Gyula szivéről is lepattogtaták lassanként Lóri tüzes pillantásai a kérget. Egypár szép asszonyi szemnek csudatevő hatása van. — Az első csésze kávé után a két barát azt találta , miszerint bizony nem volna olly rettenetes dolog, ha Magyarország tökéletesen összeolvadnak Austriával. Két három óra nyilsebességgel repült el, s még egy percig sem unták magokat. A nap már áldozóban volt s még csak egyes vékony sugarak aranyozák meg a vadaskert s karimbachi hegyek erdős csúcsait, de senki sem gondolt a hazamenésre. A schönbrunni dicsőkő fölött rózsaszínű felhők közöl a holdnak halvány arca bukott ki. A vendégek lassanként eloszlottak a kertből. Az esti szellő látogatását kezdé tenni a berek lakóinál, s szinte hallani lehetett az édes titkosan suttogó conversátiót a fák leveleivel. A körülfekvő helységek estharangjai egymás után megkondultak, a kocsik robaja mindig távolabbra vonult, mig végre tompa dörgés gyanánt tökéletesen elnémult. Szóval, bekövetkezett azon ingerteljes, kényelmes lelki és testi állapot, mellyet az olaszok ,siesták-nak neveznek, s mellyben az ember leginkább hajlandó a merengésre , vagy ásitozásra. A mi kicsiny, de válogatott társaságunknak azonban sem merengésre, sem ásitozásra nem volt kedve, mert az első csak nehézkes észnek segédeszköze, a másik részemésztésnek következménye szokott lenni. — A kávét megitták, s Ödön sokkal jobban ismerte azon stádiumot, melly egy lágymeleg tavaszi alkonyatkor a tüzes Mocca szörpülése után a bécsi nők foglalkozás nélküli kedélyüket meglepni szokta, hogysem elmulasztotta volna , ezen tudomását önjavára fordítani. Ha valaha , illy esték legalkalmasabbak felkelteni azon elevenebb érzelmeket, miknek kielégítése annyi érdekes körülményektől kisértetik. És azért, ha nem valónak érthetők is azon édesen suttogó szavak, miket Ödön és Emma a lombos fa alatt egymással váltottak, s Lóri lesütött szemeiből kiolvasni nem lehetett, váljon nem neheztel a Gyula mézes igéktől kisért ingerkedései miatt ? annyi mégis bizonyos volt, hogy sem az egyik, sem a másik galambpár ájtatos zsoltárokat nem énekelt. Elég az hozzá: egyszerre csak egészen beesteledett. Evvel még kevesebbet gondoltak volna mint a világos nappal, de Gyulának a takaródóra otthon kellett lenni a gumpendorfi laktanyában. Becsületszava kötötte őt, s ez szent a magyar előtt még azok irányában is, kik azt megszegni szokták. — Az igaz, hogy nehezen váltak meg a kedves helytől, de mit volt tenni ? Visszaindultak tehát Hitzingbe , azon kis különbséggel, hogy ketten jöttek , négyen mentek. Frankenburg Adolf. (Vége köv.) Hirharang. Petersburg villanytelegraf által fog mielőbb összeköttetni Bécs, Varsó, Berlin és London városokkal, és így rövid idő múlva egész Európa egyetlen hirszobává fog válni. Külföldről számos nevezetes tanítót szándékozik az egyetemekhez megilni a kormány. A pünkösdi zápor Bécs egyik külvárosában tetemes károkat okozott, több ház egészen lakhatlanná vált. Csehországban egy földművelő tehenet lopott, s tette napfényre lővén, a falu lakosi lábánál fogva fölakaszták a szerencsétlent. A túrini érsek egy hónapi fogságra ítéltetett az esküttszék által. A dalszínház Bécsben nem fog légszesszel világitatni , mivel, a Lloyd szerint, az olaj sárgás világa mindent szebb fényben mutat, mint a légszesz tiszta fehér világa. Budán már fris hamburgi heringeket hirdetnek, holott még nem is ment véghez a heringhalászat. És mégis mondják, hogy Buda mindenben elmarad.