Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-01-26 / 22. szám
Budapest, 1850. Előfizethetni Budapesten november 15-étől jövő március végéig 4 V* hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig félévre 6 for. Postán küldve november 16étól jövő junius végéig 7 V? hónapra 9 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Vazul nagykereskedésében a nagyhid utcai 671 sz. Takácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett mindennemű hirdetések is elfogadtatnak , miktől Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác. Szombat, jan. 26. egy háromszor hasábozott sorért négy ezüstkrajcár fizettetik. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a díjt bérmentesítés nélkül küldi föl, ha a levél borítékán megjegyeztetik, hogy,,h i rap előfizetési díjt“ tartalmaz. ! ! ! Egyesszámok ára egy ezüstgaras. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivevén mindennap délután. Szerkesztőségi szállás: hatvaniutcai Horváth-ház , 3-ikemeletben.) S3. fiataghoz. Szerény sajkád sziklákba ötle hát, És elborult fölötted a remény , Mellyben bízván , az élettengerén Eveztél, nem sejditve zátonyát? Int ki enyhet s gyógyító balzsamot Öntél sok szív sebére , tenmagad A fájdalom s vérző ínség alatt Várod mostan megváltó angyalod. Oh hon, karod ne vonjad tőle el, Ne hadd lehunyni a hó életet, Ne nyomjad el részvétkönyüidet, Hol azoknak záporként hullni kell. Derülj ki férfi sorsod éjjeléből, Folytasd a pályát, mellyre hiva vagy ; Lelkünk beteg, lelkünk borúja nagy , Hozz egy sugárt borús arcunkra föl. Emelkedjél fellengző szárnyadon, Szedjed fel a szebb lét virágait És hintsd be éltünk pusztaságait; Vigasztaló szavadra vár a hon , Kebeleink dal után epednek; Nyújts hát italt szomjas nemzetednek. Levelek Saroltához. III. Január 16-dikán. Vígat, mulattatót akarok írni, minden keserűséget elfojtani s mindent, még az ostromállapotot is, rózsaszínben látni. Szivemből megbocsátok ellenimnek, kik durva kezekkel nyúltak keblem szentjébe, s elolták abban utolsó szikráját a bizalomnak, mellyet embertársaim iránt tápláltam , s megzavarák örökre azon édes harmóniát, melly benső kedélyvilágom s a külélet közt létezett.-------És mit nyertek ők e szentségtörésért ? bizonyosan kevesebbet, mint a mit én vesztettem.... S. A. S mi lehet vigabb , mint a farsang, melly megjelent tarka seregével s bekopogtat paloták és kunyhók ajtajánál s bebocsáttatást kér a meleg termekbe , a vigadni szerető szivekbe. Nemde , visszatetszik önnek, hogy illy komoly idők az embereket vigságra tudják hangolni... miért nem ? voltak népek, kik kedves boltjaikat az által tisztelék , hogy sírjaikon táncoltak.------Ki a falragasztványok hosszú sorát belyzgeti, a kések s vigságok régi kábelében, az eszemiszomák restaurált limbusában képzeli magát ismét feltalálni, pedig ámítás az egész ! Ne higyjen ön az újságoknak, mellyek rászeretnék hazudni e népre, hogy a közelmúltat szerencsésen elfelejté , a jelent gond nélkül tölti, s a jövendövül istent és a bástyafalak garnitúráját hagyja gondoskodni... megfizetett kürtölés, hiú csevegés , csábító sürénhangok, mik kihangzanak e szellemi saharjába, hogy pár eltévedt lelket foghassanak e vagy ama szabadalmazott kéjfertő számára ! Csak a külvárosi csapszékek emlékeztetnek néha a bécsi nép előbbi típusára , de az idő annyira meghalványította ezen ,mementom színeit, hogy ügyes szem képes csak itt ott a régi vonásokra ismerni. — Oh, boldogságos Sedlnicky, mit vétett e nép, hogy hátat fordítottál neki!! Még az eizum, a bécsi mennyország par excellence, is elveszté vonzó erejét. Megfordul ugyan benne néhány jámbor lélek, de mindjárt meglátszik rajtok, hogy — árnyékok. Mondhatom, messze jutottunk, ha már a döblingi szappanos legénybül improvisált török basa mosókád és sütőtöknyök mellől verbuvált háreme sem édesgeti többé parfümirözott körébe e népet, ha nem mulattatja et a kötölnyi hosszúságú vasút, mellyen, alig mond egy ,hopp‘-ot, már Amerikában van a Misisippi partjain pingált oroszlánok s kitömött vadmacskák társaságában, s egy másik ,hopp‘-ra kedves élete párjával s féltucat istenáldásával ismét egy felső-austriai csapszékben találja föl magát — terített asztalnál seres kancsók s tormás kolbászkák közt, ha nincs kedve az úgynevezett táncteremben majom- és medve-maszkokkal viaskodni, velők a porban henteregni, s szemérmes kedvesét azon kéréssel ostromolni: csináljon kedvéért a padló közepén egy bukfencet. — — Oh , még egyszer boldogságos Sedlnicky.