Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-03-26 / 70. szám
MM 7 mm, HÖLGYFUTÁR Budapest, 1850. Előfizethetni Budapesten november 15-étöl jövö március végéig 4 Yj hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig félévre 6 for. Postán küldve november 15- étöl jövö junius végéig 7 Yj hónapra 9 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Vazul nagykereskedésében a nagyhid utcai 671 sz. Takácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett mindennemű hirdetések is elfogadtatnak , miktől Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác. Kedd, mart. 26. egy háromszor hasábozott sorért négy ezüst krajcár fizettetik. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a díjt bérmentesítés nélkül küldi föl, ha a levél borítékán megjegyeztetik,hogy,,hirlap előfizetési díjt“ tartalmaz. ! ! ! Egyesszámok ára egy ezüstgaras. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivévén mindennap délután. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth-ház, 3-ik emeletben.) 70. Nem úgy most, mint... Nem úgy most, mint hajdanában . Nem úgy van most Kanaanban. — A tej és mézfolyók helyett Könypatakok csörgedeznek. Merre szem néz, merre szem lát, Puszta a völgy és a hegyhát, S ha az ember végig nézi, Szivét egy néma kin vérzi. A természet, — mint volt régen, Nem nyílik most ollyan szépen , Mintha idegenek volnánk, Minden ollyan hideg hozzánk. De meg változott a világ , — Nem ollyan szép most a virág, Az a rózsa, a mi nyilik, Most csak koporsóra illik. Mért nem olly szép az ibolya , A kert halvány lilioma , S a madarak mért hallgatnak ? Máskor olly szépen danoltak... Nincs a jácintnak illatja, S a kis pacsirtának hangja , Most a pacsirta szólása A halálharang kongása, S hol vannak a gólyák s darvak , Hirdetői a tavasznak, Gólya, daru messze járnak , Talán szebb időkre várnak.... Őszé, avagy kikelet ez ? — Azt beszélik , hogy tavasz lesz , S a tavaszi nap sugára Virágot hoz majd egy fára . Csak az a fa volna a szép , Ha még egyszer virágoznék , — Lenne levél s gyümölcs rajta , Kipihenhetnénk alatta. Ámde ollyan kihalt minden, A tavasznak színe sincsen, Kopár a sík és a halom, Istenáldás nincsen azon, A nap ollyan mint az éjel, Siri csend van szerte széjjel, — A csalogány nem dalolhat, Reá az éj igen hallgat... Susogva jár az esti szél, Zúgolódni tán az is fél ?... S nem száll a sas a magasba, — Megbotránkoznának rajta... Még a nap is csak félve kel, — Őt a hajnal árulja el.... Úgy jön ez a tavasz , mint ki Börtönéből vánszorog ki.... Minden csendes... minden alszik. .. — Csak olly rémes csörgés hadik.------Vértesi Soma: Párisi levelek. XVIII. Mart. 8. Édes Róza! Cselekedeteink fele-számának indokolása ráfogáson, praetextuson alapul, így vagyunk például ingadozásunkkal is. Gyászt hordunk, de csak hamar észrevesszük, hogy a szegények éheznek, s a csárdást és quadrillet, mellyet eljárni bűnnek, vagy legalább illemellenesnek tartottunk, lelkimardosás nélkül táncoljuk, mert ezt tenni a felebaráti szeretet, és jótékonyságban a legellenemondhatatlanabb .... praetextust találtunk. — Feltesszük magunkban, hogy több szerelmi levélkét nem írunk, és másnap a legforróbb esküket küldjük jelképes (például a nélkülözhetetlen két csókolódzó galambot mutató) pecsét alatt két felé is, mert hiszen a kapott levelekre csak.... felelni kell, s fogadásunk a válaszolási kényszerűség kifogásának pihe párnájára hajtja fáradt fejét, s álmodik álhatatosságrul, szilárdságrul s ezer e féle kábaságrul. S mi könnyebb mint praetextust találni, mire még azon huszár találékonyságával sem kell bírni, ki bort nem ivási föltéte utáni két héttel elrikkantá,hogy ,,Korcsmárosné, bort ide a kupába,“ s amúgy katonásan felöntött a garatra, mert ki-