Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-03-28 / 72. szám
Csütörtök, mart. 28. Budapest, 1850. Előfizethetni Budapesten november 15-étől jövö március végéig 4 1/2 hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig félévre 6 for. Postán küldve november 15- étöl jövö junius végéig 7 V 1 hónapra 9 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Vazul nagykereskedésében a nagyhid utcai 671 sz. Takácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett mindennemű hirdetések is elfogadtatnak , miktől Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác, egy háromszor hasábozott sorért négy ezüst krajcár fizettetik. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a díjt bérmentesítés nélkül küldi föl, ha a levél borítékán megjegyeztetik, hogy „hírlap előfizetési díjt“ tartalmaz. ! * ! Egyesszámok ára egy ezüstgaras. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivévén mindennap délután. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth-ház, 3-ik emeletben.) Andalgás: Ha ollykor csendes éjen át Az égen függ szemem, Hol annyi fénytest tündököl, Kéj rezgi át szivem. A csillagtábor ezrein Merengek édesen; Oszol bám és egy varázsvilág Szövődik lelkemen. Hazám jobbsorsú csillagát Tűnődve kémlelem, És benne egy szebb pályakert, S jövőt sejt bús szemem. Jövőt, mellyben még föl virul E sorsüldözte hon, Hol vérfoltok sötétlenek Völgyön, lapályokon; A honfiaknak nemzetüdv Ég szivoltárukon; Keblük közérdekért buzog, Egy hang lesz ajkukon. S mig igy az édes gondolat Lelkemben átvonul: A hon vélt tünde csillaga, Mint csábfény elborul. Könyüm megárad, A gyászború Leng halvány arcomon: De a reményem nem hagy el, Hogy fölvirul e hon. Hogy fölvirul ez árva hon, A hosszan szenvedett, Hol annyi hős sírján viraszt A hi emlékezet! S hol most a kinkeserv alatt A honfi sirba dől: A nép üdv , ott sarjad fel a Hősök szent vériből. Kalmár Endre: A honvéd Magyarország! Mesés környezetű bölcsője gyermekségemnek ! Ifjúságom reggeli lúgása! Emlékeim bájkertje ! Anyám sirjának szent földe ! Első gondolatim s érzelmeim zöld frigysátora, — fájdalommal üdvözöllek ! Magyarország! Csodagyermeke az országoknak! Képeskönyve az alkotó természetnek ! Ősök tereme az elhunyt hősi századoknak! Dicsteljes múltnak fejdelmi cinterme! Ki nem játszott, be nem fejezett Shakspears szomorújátéka a világtörténetnek, — fájdalommal üdvözöllek ! Magyarország ! Gyermekhitű aggastyán ! Nagyszerű , mint Homer, panaszteljes mint Jeremiás, történetdús, mint Odysseus, dallamos mint Salamon, egyszerű és igaz mint a könyvek könyve, vendégszerető mint a természet, gyümölcsöző mint a tavasz kebele, meseteljes mint Sheherazade és bátor mint Debora éneke — Magyarország, fájdalommal üdvözöllek ! Magyarország! Szép, igéző, regényes erdőkirálynő! Karcsú, erőteljes, leigázhatlan úrnője a pusztáknak, szomorgó özvegye vagy most a múltnak, panaszos viszhangja az elnémult diadaléneknek, elhangzó jajrezgése az összezúzott lantnak ! Mennyit tévedés, vétkezés, mit tevél semmivé, mit Tombolál össze, mit tevél önkényt, s mit a csábítás bűvös hangjára, mennyi vad szóvirágot tekintél lázrohamodban életfa és ismeret - gyümölcs gyanánt, hány álprófétát tekintél valódi szent látnokul, miképp vezetél le a sors , vagy gondviselés által, — nem tudom, nem akarom tudni. Az ég ítélt, a sors kihirdeté az ítéletet, a föld végrehajtá azt! Ámde a fájdalmas könyörületnek joga van a kegyelmezésre ; a fájdalmas részvét megoszthatja a fogoly börtönét, s a szeretet könyezve borulhat az elitéltre, és emlékét szive legmélyebb rejtekébe temetheti. És ezért, Magyarország, fájdalommal üdvözöllek! *) Saphir M. G. után , a bécsi Humoristból. Szerk.