Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)
1850-08-02 / 29. szám
— Tábornok úr! kegyes volt ön engem egy haditörvényszék alakításával megbízni. — Igen őrnagy ur! — Méltassák az alól felmenteni. — Nem kívánom okait hallani miért? Őrnagy ur ! mert látja nincs időm, ön, — s arca egy kimondhatatlan kifejezést von fel — ön őrnagy ur! felejti, mik történnek Pozsonyban ? Ön vonakodik ? Az ifjú merően tekintett a tábornok szemébe, arca ridegen, mint a sír, úgy látszik e hangot megértette. — Nem tábornok úr. Mire visszatért — a nőket szállásán találta. — Nos? kérdé Irén, kinek legtöbb ereje volt megtörni a halotti csendet. — — Még semmi bizonyos. De Irén nem hitt e szavaknak; ő az őrnagy kisértetes arcán bizonyosat olvasott. Felegyenesedett ülőhelyéről, mint kinél a vész jelenléte visszaadd minden erejét, letörülte a könyv szemeiről, szilárd léptekkel ment kedveséhez — s érchangon kérdezé: — Mindszenty Arthur! hazád üdvösségére kérdezlek ! szólj nyíltan — mint te hiszed, hogy fog történni — Szandern Irén nyugton hallgat meg. — Irén! szólt Arthur, s szavai remegtek, csókot ten a leány kezére, s aztán visszaereszté, úgy tetszék előtte, mintha üdvét , boldogságát taszítaná el magától, nem volt ereje kimondani, mit óhajtott; még egyszer szemébe tekintett a hölgynek, azon szemekbe , mellyekből élet sugárzott számára, mellyek fénye követé őt éjjel, nappal, az ágyú mennydörgése közt, mint az álom szelíd képeiben — Irén — szólt végre, erőt vevén érzeményei felett — atyád meg fog halni! — — Úgy te vagy a biró! sikaltott a szerencsétlen gyermek. (Vége következik.) Kártyavetőnénél voltunk egy drámaíró ismerősünkkel, kinek azt olvasd ki kártyáiból a Sibilla, hogy gyermekei mind rövid életűek lesznek, s ollyan is volt már neki, ki halva jött a világra. Ismerősünk eleinte nevetett, mert nőtelen , de csakhamar elbusulta magát, mert eszébe juta, hogy színművei közöl egy kifütyöltetett, a többi pedig néhány ismétlés után csakugyan meghalt. Berlinben legközelebb szóról szóra illy furcsa hirdetmény jelent meg egy napilapban: „Egy öreg beteges apa szeretné erényes leányát mielőbb férjhez adni. A leány csinos, pénzecskéje is van, és kész papot, katonát, tanítót, gazdatisztet, ügyvédet, kézművest férjül elfogadni.“ Tehát csak épen költő, ha nem kell neki. Teli kár! Az apa egyébiránt alkalmasint rendkívül tiszteli és szereti a költőket és írókat, s épen azért egyet sem akar közölök szerencsétlenné tenni. Kemény Zsigmondrél e napokban jelent meg Heckenast költségin: „Forra„dalom után.“ Körünkhöz képest csak annyit jegyezhetünk meg e könyvről, miszerint egy politikai párt sem fogja azt föltétlenül magasztalni , s úgy hisszük, hogy épen ez a legnagyobb dicséret, mit róla mondhatunk, mert illy munkából ítélheti meg a higgadt gondolkozó legbiztosabban jelen helyzetünket. E könyv mindenesetre minden oldalról kitűnő figyelemre számolhat. Napjaink már huzamos idő óta többnyire borúsak, és a felhők gyakran ugyancsak kényeznek, de azért bizony még elég tiszta, derült nyári napjaink is lesznek, ne essenek tehát kétségbe szép olvasónőink, kik alig várhatják már, hogy valahára ismét tartósan a szabadban mulathassanak. Az aratásnak vége, s gazdáink igen panaszkodnak, hogy igen sok búzakalásznak üres volt a feje; furcsa, hogy a búzánál a fejnek ezen üressége káros, holott másutt épen ellenkezőt tapasztalhatni. Szenvey a „Pesti napló“ szerkesztéséről önkényt lemondott, utóda Récsy Emil. Frankenburg két luitetnyi eredeti beszélygyűjteményt készül sajtó alá bocsátani, szép olvasónőink bizonyára szíves részvéttel fogadandják e kellemes olvasmányt. Graefenbergben bizonyos rendkívül goromba úr most Prisnitz pokrócaiban izzad, s nem rég dörmögve jegyzé meg: bizony nem hittem volna, hogy illy kiállhatlan ez a pokrócos modor!" Pedig ő önkényt tűri, luft azoknak mikép eshetett az, kik kénytelenek valónak tőle illy bánásmódot eltűrni! Egy gazdag nő férjének munkáit összevásároltatja kéz alatt a könyvárusoknál, csakhogy folytonos írásra buzdítsa őt, s ez alatt aztán ő annál bátrabban mulathasson. Képzeljük, mint örül a szegény férj habárainak, s nem is gyanítja, hogy tulajdonkép mivel diszesítik homlokát. Vádolnak bennünket, hogy néha olly híreket is közlünk, mellyek soha nem történtek meg. Ez legnagyobb bók számunkra, mert különben bizony újságokban gyakran ollyanokat is olvashatni, mellyek nemcsak nem történtek meg, de meg sem történhettek volna. Bécsben rendesen minden hónapban legalább nyolc színdarab bukik meg, s e miatt sokan boszankodnak, pedig inkább örülniök kellene, mert ez tanúsítja, hogy legalább a művészetre nézve van már józan ítélete a nagyközönségnek. Zágrábban a legközelebbi nyilvános ünnepély alkalmával egy polgár két nemzeti s egy birodalmi lobogót tűzvén ablakába, türelmetlen polgártársai ablakait beverték. E tréfa néhány forintjába került ugyan, de azért érzelmeit nem változtatta meg. Új magyar múzeum című folyóiratot készül megindítani tizenkét tudós, a tizenharmadikat azért nem volt tanácsos befogadni , mert ez aztán egy év alatt meghalhatott volna; e szerint most a tizenharmadik — maga a tervezett tudományos folyóirat lehet. — © 115 Nemzeti színház ,Kirá lyi csak kétszeres érdekkel birt ma, mert hosszas távollét után először lépett föl ismét László, s zajos tapsokkal üdvözölteték a közönség által, mellyel föllépte mindenkor fölvidít. Latkóciné mindvégig minden tekintetben kedves jelenet vola, s nem hiszszük, hogy az eredeti Lolette vele szeretetreméltóságban vetélkedhetett volna, mert úgy XV-ik Lajos alkalmasint nem érendő be csupán egy csókkal, hanem-------kettőt kért volna. Lackóciné szinte igen jeles volt, mint dölyfös főúrnő, csak dobbantania nem kellett volna lábával Szentpéterire, mert ez nem illett rangkóros jelleméhez, s erre szükség sem volt, miután a szegény öreg úr egyetlen pillantására is egészen semmivé lenni iparkodott, s remek játéka által bizony őt is könyörre indíthatta volna. Telepi igen mulattatólag adá furcsa szerepét, és Szigeti is jó volt Farkassal együtt. Végre Szabónéról szólunk, aki harmadszor lépett föl ez alkalommal mint vendég. Mai szerepe ollyan vola, hogy legügyesb színésznő sem igen bírna belőle valami kitűnőt alkotni. Röviden: ítéletünk szerint Szabóné minden külső kellékkel föl van ruházva arra, hogy belőle idővel igen jó színésznő váljék. Az csak a kérdés tehát: van e benne ennek megfelelő belső hivatás? E kérdésre pedig három szerep után eldöntő választ adni bajos. Az igazgatóságnak alkalma lehet tehetségeit jobban kipuhatolni, és azután az intézet érdeke szerint cselekedni. Ezüst menyekző leendő hónapban színházunknál, legalább csöndesen mindenesetre meg fogjuk ünnepelni, azon buzgó óhajtással, bár annak idejében az arany menyekrőt is föntarthatnak. Huszonöt éve tudniillik e hónapban, hogy színházunknak egyik minden tekintetben legkitűnőbb tagja, először színpadra lépett. Hogy mellyik az ? még most nem merjük kimondani, mert............mert ..........bajos illyesmit............nőről elmondani. Majd valami szép költői bevezetést gondolunk ki előbb , s azután mondjuk ki a nevet, mellyhez nemzeti szinművészetünknek legszebb diadalai vannak kapcsolva; addig csak annyit mondunk, hogy igazán még valódi gyönge gyermek vola a tisztelt művésznő, midőn első szinipróbáját téve, melly azonban már akkor is sejteté szép jövendőjét. — o— ') Kérjük önt, legyen szives az illető művészeket mindig nevük bütürende szerint fölemlíteni, hogy az érdemrang történetes megsértése ki legyen kerülve , mi miatt már néhányszor kemény förgeteg zúdult fejünkre ! Szerk.