Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)

1850-09-17 / 64. szám

255 kúpos boltozatát élénk színezetű freskók ékesiték; oldalfalairól mogorva ős alakok bámultak alá; az egész kiállítás szeszélyesnek, s mindenek előtt keresettnek tetszett. A leányka zsellyeszékben ült, gömbölyű jobbjára hajtva fejecskéjét, mellynek dús fürtözetei kibomolva hulltak alá keblére s pongyola öltönyére. Lábainál egy nagy, téglaszin vörös kutya feküdt, melly kékes lángban égő szemeit, a lehetőségig hizelgőn s értelmesen nyugtatta bájos, szeretetre méltó úrnőjén. Cyrus egykedvűen, legkisebb meglepetés nélkül közeledett, és tettetett fáradtan egy székbe, szemközt a leánykával, vetette magát, s úgy kezdett cselekedni, mintha kimondhatlanul álmos volna. Végre, mintegy eszmélve, kezeit összedörzsölgetvén, s hosszúkás körmeit megcsodálgatván, hadarva, ásítások között, ezt mormogta: — .... Róza, kegyednek atyja elutazott , azért addig mig visszaérkezik: én fogom mulattatni, mi rám minden esetre, terhes egy dolog. Ezután ismét elhallgatott, s úgy látszott csupa mulatságból lábai lógázása mellett, mintegy nem akarva, kedvenc pogánydalából egyegy változatot fütyölt. Némileg megrettenve állt fel Róza, kinek magas alakja csak most látszott kimondhatlan gyönyörűnek. Hamuszin pongyola öltönyt viselt, melly derekán fényes, csaknem széles övvel volt átszoritva, mi által termetének könnyűsége, de leginkább karcsúsága nevezetesen kiemeltetett. Úgy nézett ki, mintha tündér lenne, vagy inkább egyike azoknak, kik csak azért látszanak teremtve lenni, hogy mások boldogságát elősegítsék. Bámészan tekintett Cyrus a szép leánykára , s észre lehetett rajta venni, hogy önuralkodását kezdi elveszteni, mert álmodozó arca, némileg megzavarodva egyenesült fel, s szemeit őgyelgen függesztette a remegni kezdő leánykára; aztán homlokára ütött, s Szinte félig meddig őrülten felkacagott. Aztán ezt mondotta: — A szerelem hamar jön, s későn szokott elmenni, s csak akkor hal el örökre , ha kielégitetik, mert réteges alkotó elemei a vágyak s remények. Légy igaz ellenemben, s mondd meg tudnál é szeretni valakit? . . . — Tudnék. — Megálmodtad é, hogy annak, kinek oda ajándékoznád gazdag szivedet, kezedet, miilyennek kell lennie ? — Megálmodtam. — Hasonlít ő hozzám ? — Nem. Az ifjú hátra tántorgott, de csak egy pillanatra, mert csakhamar kevélyen fonta egybe karjait, s borzas fejét ingerülten emelte fel, aztán dörgő komolyan kiáltá : — A szerelem s a boszu között nincsen nagy különbség. Én szeretlek, birni akarlak, az enyim leszesz. Lásd, most is hatalmamban vagy; ki akadályoztathatná meg, hogy háló teremedben meg ne látogassalak. Lásd senki sem védelmezne; kiáltásaidat, imádat legfeljebb a falak viszhangoznak, azok is gúnyosan s hahotával. De én azt akarom, hogy menyasszonyom légy, s önakaratodból legyen hatalmam fölötted. Nem bánom olvass, gondolkozz, remélj; engem se meg nem csalsz, se meg nem téríthetsz. Most pedig isten virasszon veled; én alulni megyek. És menni készült; még egyszer tekintett bámészan, vágyón, őrületesen a sápadt lánykára, s akaratlanul ajkába harapott. Most azonban előbbi közönyösségét rögtön visszanyerte ; léhán , egykedvűen rángatta újra vállait, kedvtelve fütyörészett, s zsebeiben keresgélt. — Nevetséges egy tréfát vittem véghez, — mondotta később, — mellyet minden esetre jobb feledni, mint valónak venni. Ezen pogány dal különösen szép; holnap kegyedet Róza erre megtanítom. Most jó éjt. Nagy bolond vagyok én, vagy inkább kedélybeteg; imádkozhatnék érttem,mit magam is megtennék, ha értenék hozzá. ... A zongorán kiváló gyönyörűn fog hangzani; szép egy dal, azt nem lehet tagadni. Az egész tréfa , egy lázroham volt, egyéb semmi, egyéb semmi. Hallgassa, ezen trilla, fenséges egy dolog . . . Száva . . . Száva te igen engedelmes egy oroszlán vagy... gyere utánam, be foglak csukni régi helyedre. .. . Ott jó dolgod lesz . . . sok kincs között alszol . . . gyere no ... no ... no. .. . És eltávozott. A kutya is utána sompolygott. (Folytatása köv.) Teffenberg Adolf, tudományos egyetemünknél az olasz nyelv és irodalom tanára, hetenként háromszor a József ipartanodában is oktatást adandó nyelvben, miben olly egyének is részesülhetnek igen mérsékelt díj mellett, kik egyébiránt az intézetnek nem rendes tanítványai. A kereskedői kart különösen figyelmeztetjük e kedvező alkalomra, az olasz nyelvet megtanulhatni. Sajtó alatt van s azt jövő October 15ikeig el is hagyandja „Fekete könyv.“ Előfizetési ára egy ezüst forint, bolti ára 1 fr. 30 kr. Előfizethetni Kozma Vazul nyomdájában. Holnap valami német művész hangversenyt ad a tigris vendéglőben, mellyben német lapok szerint többi közt Farkas Károly dalművészünk is részt veend, ki különben azt szokta mondani, hogy nemzeti színpadunkon három nap alatt kétszer nem énekelhet, és nem is tartozik énekelni, hanem a Tigrisben — már az más. A lóci zenészek már megérkeztek, s legközelebb útra indulandnak Petersburg felé. — C i n i s e 11 nagy lóversenyben is szándékozik társaságát kitüntetni. A testgyakorló intézet nyilvános próbatéte vasárnap délután nagyszámú nézők előtt ment véghez, s általánosan kielégített. Falukon a gyermekek tanulás nélkül is tudják ugyan az effélét, de azért mégis hasznos ott tanulni, hol puszta gyakorlat nem segít. Nagy szállás sok van most hirdetve fővárosunkban, mert mindenki összehúzni törekszik magát, s ebből aztán az következik, hogy a kisebb szállások ára annál magasbra emelkedik. Bács megye erdős részeiben több rablás történt, most erősen nyomozzák a rablókat. Az építés körül mindig újításokat szemlélhetni, csak a méhek építnek most is úgy, mint sok ezer év előtt. Az új szobák is olly szűkek most, hogy hasonlítni kezdnek a méhek régi építési modorához. Prechtler német költőnek egy új szomorújátéka most megbukott, és ő pénzért védelmezi a gáncsoló bírálatok ellen. Boldog ember, hogy még illyesmire is van pénze. Zágrábban történettudományi egylet alakult magán-aláírások utján, melly működését már meg is kezdette. Toldy János Bécsben még most is roppant számú nézőtömegek előtt folytatja birkózásit, s rendesen győztes marad. Legközelebb nagy jutalmat hirdet annak, ki őt földhöz sújtja. Mások ingyen is részesülnek illy szép kitüntetésben. Keresztségi ünnepély volt e napokban , melly említésre méltó, mert egy öt éves leányka részesült abban, kinek szülei most is csak nagy nehezen szánták el magukat e kötelesség teljesítésére. Parisban Grisi hires táncosnőre figyelmeztetők az indiai követet bizonyos nagy társaságban, s az indus álmélkodva szóla: „Bizony nem ismertem volna meg, mert hiszen most föl van öltözve!“ A színpadi öltözetet tehát meztelenségnek tartotta az indiai herceg. Napóleon Lajosról mint nevezetességet említik, hogy a zenét nem szereti, de a táncosnőket igen örömest látja. — A Nemzeti színház , Z ri nyi a szokottnál nagyobb közönséget gyűjtött színházunkba, s az előadás kielégítő volt, csak a kemény versek szavalása viselte meg kissé a szereplők egy részét. Bulyovszkiné és Jókainé nagy szorgalommal adák szerencsétlen szerepeiket. Taps volt elég, de valami nagy lelkesülést nem igen lehete tapasztalni, ami épen nem csoda, mert ezen Zrínyit Irakban is el lehetne játszani. Magyar toll is fölvehetné valahára e tárgyat, megérdemlené a fáradtságot. Lászlóné Budapestről elutazott, hirtelen történt eltávozását sokan sajnálják, kik gyönyörködtek énekében. —0—.