Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)

1850-10-19 / 92. szám

Gyászlombok. I. Halvány halál halotti ágyadon , Halvány , miként a hervadt liliom , — Reményem mindig illy halvány vala Most veled az is végkép elhala. — Nyugodni mentél szép menyasszonyom, Bucsu-csókod sem hagytad ajkimon Itt hagytál engem — ha szerelmesed — Most a halál lett néma jegyesed. Megnézem ollykor hűs fekhelyedet A tél tesz rá hamvas szemfödelet, Ott könyem árja dúsan megfakad , S megmosom velek a fájdalmakat. — II. Álltam szélvészes, mély tenger felett, Hol a hullámok bérccé nőtlenek , Rajtok süvöltve nyargalt a vihar , Halált lehelve dúlt a zivatar , Hajót s vitorlát szerte téptenek. — Voltam hegyormok fenyves homlokán Villámos éjben mennydörgés között. Alattam a föld félve remegett, Felettem villám gyujtá az eget, Körültem a fényű ketté törött. — Nyugodtan álltam s néztem a csatát , Mellyet magával küzdött az elem , De lány ! — ha sírodhoz közel megyek , Lelkem , s testemben mélyen reszketek És nem tudom , mi történik velem. — III. Megnézem egyszer még A temetőt. — A kis kereszt fölébe zöld­en nőtt, Gondot viselt reá az ég. — Az árva fűznek ágain Sóhajjaim remegnek , — Köztük hattyúdalt énekelnek Fájdalmaim!........... Letérdelek a sír fölébe , Lantom kezemben van s én reszketek , — Hol kezdjek szivem énekébe ? . . . Betűt — egy hangot nem lelhetek.----------­Reád borulok néma sirhalom S földed------megcsókolom. Mezei József. Tom Pouce csakugyan föllépett a né­met színpadon, s annyira tetszett, hogy sok hölgy szeretné őt papagáj helyett bírni. Hogy vidéki nyájas olvasónőinknek is fogalmuk le­hessen e rendkívüli férfi parányiságáról, elég legyen annyit mondanunk, hogy egy jóérzel­­mű kürtös kalapban tökéletesen megférne. Vidékről számos pénzes család ér­kezett fővárosunkba, a telet itt tölteni akar­ván, mivel falun féltik pénzöket. Agályok helyes lehet ugyan, de meg lehetnek győződ­ve, hogy itt még hamarább túladhatnak pén­­zekön. Tanodánkban francia nyelvleckék is fognak tartatni, havonként két pengő fo­rintért. Egy vendéglőstől nyolcezer fo­rintot loptak, a vendégek már most valami­vel kisebb adagokra, és annál nagyobb ár­jegyzékekre számolhatnak. Strauss karnagy Bécsből Berlinbe utazik zenekarával, mert a magyar zenészek működése óta népszerűsége nagyon leolvadt. A brünni vendéglős, kiről nemrég említettük, hogy nejét s gyermekeit megölte, most a börtönben elhatározta , hogy éhhalál­lal öli meg magát, s már több nap óta semmi eledelt nem fogadott el. Kár is őt e szép szán­dékában korlátozni. Frick Ida német írónő „Semmi po­litika“ című új regényt bocsáta közre, s ez­zel is bebizonyítá, hogy csakugyan semmi politikai tapintattal nem bír. A belga királynő, Lajos Fülöp legidősb leánya, október tizenegyedikén el­hunyt. Hamburgban egy csizmatisztító kétségbeesésből egy nagy vízhordóba ugrott és csakugyan bele­halt. Illy fekete gondolatot csak a sok ,, sübiksz “ szülhetett boldogtalan agyában. Hölgyürmöst hirdet az „arany e­­lefánt“, megszelítettük, és csakugyan igen helyesnek találjuk ez elnevezést, mert ele­inte , ivás közben, igen édes ezen ürmös, ha­nem utóize aztán bezzeg ugyancsak dereka­san keserű. Szegeden egy zsidóorvos neveztetett ki városi főorvossá. Mindinkább oszlanak te­hát az előítéletek nálunk is. Konstantinápolyban hír szerint magyar folyóirat készül létesülni. Amerikában elhatározta a kor­mány, hogy ezentúl orvostanári oklevelet hölgyek is kaphatnak. Úgy kell, ha a férfiak bábák lehetnek, mert ne lehetnének a nők orvosokká. Az élelmiszerek negyven év óta épen kétszeres árra emelkedtek, a jövedelem ellenben ugyan­annyival általánosan csök­kent. Ha ez így halad, úgy végre minden é­­lelmi cikk megfizethetlenné fog válni. Való­ban szinte csodálatos, hogy mind e mellett is olly igen sok kövér embert láthatni. Szegszárdon a szürettel igen meg vannak elégedve, a bor sok is, jó is. Mainzban Guttenberg szobrának lá­baira és kezeire valaki éjjel láncokat rakott, reggel a rendőrség tüstént eltávolitá a bot­rányt. — A­datának. Igen jeles volt Lackóciné is a par­veni bárónő szerepében. ,Sevillai borbély" olasz nyelven nagy szorgalommal adatott. La Grangene Ro­­sina szerepében ismét legnagyobb lelkesülés­­re buzdítá a nagyszámú közönséget. Az egész személyzet jelesül működött mellette. Parisban a nagy színház igazgató­sága változott, minél fogva La Grangene no­vember végéig hosszabbíthatja meg távollé­tét , és így némi reményünk lehet remek elő­adásiban még két hétig gyönyörködhetni. Az igazgatóság legalább mindent kész elfogadni a művésznő részéről, hogy ez élvezetet a kö­zönség számára biztosíthassa. Bizonyost a­­zonban még nem mondhatunk. Szigligetitől „Vid“ című dráma már műsorozatban van, s ezt egymásután fogják követni az elfogadott eredeti színmű­vek , e tekintetben sem lesz tehát panaszra ok. A lóci zenészek e hónap végén, vagy legkésőbb november első napjaiban meg fogják előadásaikat nemzeti színpadunkon kezdeni. —p — 375 Nemzeti színház­ ,Richelieu első párbaja­ Lat­­kóciné legjobb szerepeinek egyike, s ő ez al­kalommal is igen kellemesen felelt meg róla- I A Losonci Phönix ügyében. Miután többen tudakozódnak tőlem, mi­után módon küldjék be hozzám az előfizetési pénzt, egyszerű válaszom az, hogy a ki ma­gánalkalommal vagy kereskedői utalvány ál­tal nem küldheti, tegye azt postára, s főleg téritvény mellett s illy felírással: a loson­ciak gyámolitására, s a legbiztosab­ban juttathatja azt kezeimbe, s erre viszont az előfizetők neveinek kinyomatása részemről a legjobb nyugtatvány leend. Hogy a nyomatandó példányok száma iránt jó eleve intézkedhessen­, s az emlék­könyv már december elején megjelenhessék, az ivtartó urak és hölgyek újólag kéretnek gyűjteményeiket legfölebb a közelgő pesti novemberi vásárra beküldeni. Örömmel értesítem a t. közönséget, hogy több nemeskeblű honfi és honleány, méltányolva vállalatom jótékony és nemzeti célját, önként ajánló fel­buzgó részvétét az előfizetés gyűjtésében, s még folyvást kér­nek tőlem aláírási íveket. Valamint azt sem mulaszthatom el elő­­legesen tudatni, miszerint íróink részéről már­is kitűnő jelességű dolgozatok adattak a Lo­sonci Phönixbe,s a többi közt Arany, Er­délyi János, Garay, Gyulai, Ku­­t­h­y, Lévai, Nagy Ignác, O­b­e­r­n­y­i­k, Sajó, Tompa, Vakot Sándor, Vas Gereben, Vörösmarti s még több jó nevű író műveivel is találkozni fog abban az olvasó, sőt szerencsém lesz Petőfi és Vas­­v­ári Pál hátrahagyott munkáiból is igen érdekes dolgokat közölhetni, úgy hogy válla­latom pártolói a legélvezetesebb olvasmányra bizton számolhatnak. Minél fogva remélem, hogy olvasó közönségünk emberbaráti és ha­­zafias részvéte egyenlő leend az írók buzgal­mával , kik a közjó oltárára áldozatot hozni, minden idő- és helyzetben legszentebb köte­­lességöknek tartják. Vakot Imre:

Next