Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)

1850-10-23 / 95. szám

387 fel, s ugyanazon pillantatban egy tizenkét­­tizenhárom éves kis lazzaroni, kinek kelle­mes arcvonalai, vidám mosolya s csaknem női alakja teljes ellentétben valának a had­­astyán durva és zordon arculatával, néhány ugrással előtte termett és futásban kifáradt agárként Simula hozzá. — Nos! ? Szála az öreg kemény han­gon. — — Nem találtam meg őt, de találkoz­tam szeretőjével, a szép mosónővel, ki teg­nap este látta őt. Lorenzo jókedvű s vi­dám volt mint egyébkor, s azt hiszem, sokat kellet dolgoznia reggel, mivel — A gyermek félénken félbe szakasztá szavát. — Mivel — vága közbe az öreg vad hangon. — Mivel új sapkát ígért ma venni nekem, miután az egész város népe kicsinosítja ma­gát a mai ünnepélyre. — Semmirekellő naplopó! a szegény fiú mindig csak éretted öli magát munkával. — Édes­apám — — — Hallgass, lomha, lusta, korhely gyerek! — Hát tehetek én arról, hogy nem bírom megkeresni mindennapi kenyeremet ? Hiszen senki sem szólit sem evezésre, sem gyalog­­húzásra. A legerősebb emberek sem kapnak munkát, szolgálatot, s az utca kövezeten sin­­tenek vagy a csatában öldöklik egymást. S aztán, ha elhagynálak, ki gyámolitná léptei­det , ki védelmezne a garázdák ellen, kik gúnyt űznek belőled ? Csattanó s átalános kacaj követé a gyermek utolsó mentségét. Az öreg ajkai el­­pirulának, tántorogva kelt föl a padról szé­gyenérzete és boszúsága miatt, és fenyegeté a kacagókat, kik azonban semmibe sem ve­vők dühöngését. (­Folytatása köv.) Napóleon éste most jelent meg a nagy francia forradalom történetével együtt két kötetben, Heckenast költségén. A munka igen terjedelmes, a legjobb kútfők után van fordítva, s kiállítása olly díszes, hogy négy forintnyi árát igen jutányosnak mondhatni. Téli kabátokra most olly kelmét használnak, mellynek egyik oldala karnyas, durva, a másik ellenben sima, s az illy ka­bátok mindkét oldalon viselhetők. A gorom- i bábán aztán adósaival, a simában pedig hite­lezőivel beszélhet az ember. Lévainak „Emlékdalok“La Grange asszonynak című költemény-füzérét az illetői hatóság lefoglaltatta. Tűzlárma volt múlt éjjel ismét, de a lángok csak hamar elaltottak. Mondják, hogy valami kis házikó égett a város szélén. A fris heringek már megérkeztek, nagyon veszik az emberek, mert igen szere­tik a csípős eledelt, s hallottuk, hogy legin­kább becsülik a kis fejű és nagy hasú herin­­geket. Helyes, hiszen az emberek közt is több­nyire nagy tekintélye van a nagy hasnak. Egy lovagművésznő ismét lee­sett a lóról, s erősen vérzett, egy atyafi azon­ban hidegen jegyző meg, hogy ez is csak olly szemfényvesztés, mint a többi. Besztercebányán egy rongyos fiú háromszáz forintot talált az utcán, s még ron­gyosabb anyjának vivé, ki tüstént átadó tu­lajdonosának a pénzt, s kapott tőle jutalmul két pengő forintot. Angliában a botbüntetés teljes meg­szüntetése terveztetik, s a tolvajok már igen félnek, hogy ezentúl súlyos­ és szokatlan bün­tetésben kell majd részesülniük. Varsóban Hollósi Kornéliát a cár­nő előadás közben a páholyába hivatá, meg­dicsérte, és Petersburgba menetelve buzditá; a derék művésznő azonban tagadólag vála­szolt. — Malmot talált föl három erőművész, mellyen minden ember saját szobájában őröl­heti meg búzáját, épen mint a kávét. Ha e találmány elterjed, úgy a molnároknak el­fogy vizek és szőlek Bécsben az udvari színházban Schil­ler „Haramiák“ című szomorujátékát e na­pokban adák először. Szerencsére azonban Schiller már ez előtt is nagy ember volt. Tom Ponce még mindig sok embert csődít a német színházba, ámbár környezete olly silány ballet-egyénekből áll, hogy előa­­dásikat végig nézni valóságos kínszenvedés. Hanem a kis törpe igen furcsa alak, egy va­lamire való női karmantyúban tökéletesen el­tűnik. Parányi látogatójegyeit a páholyokban rendre osztogatja. Mondják, hogy szerelmi vi­szonya is akadt már, melly alkalmasint pár­viadalt fog előidézni. Turinban a drámaírók egyesületet terveznek, mellynek célja, azt eszközleni, hogy csupán drámaírás után becsületesen megélhessenek. Mért is nem, hiszen a mezei liliomok is megélnek. Brünnben a lakosság a légszesz vi­lágítást meg akarja szüntetni. Talán éjjeli sétálgatásra csábítja az embereket a nagy világosság. Würtembergben egy esküttszéki ítélet ellen az elítélt vádlott ügyvéde azon kifogást téve, hogy az egyik eskütt az egész tárgyalás alatt alatt. A fellebbviteli törvény­szék azonban elutasítá a folyamodót, mivel a törvény világosan épen csak azt kívánja, hogy az eskütt ott legyen. Alszik ő aztán, vagy figyelmez, az már az ő dolga. A .Localblatt£ szerint török föld­ről egy őrült s egy vak hazánkfia érkezett nem rég haza, kik egymást vezették a hosszú uton. — B­e n­e orvostanár e napokban ünneple orvosi működésének ötvenedik évnapját, a kedélyes ünnepélyen számos tisztelője volt jelen. A káposzta ez évben aránylag olly olcsó a tormával együtt, hogy minden szegé­nyebb háziasszony is jól tarthatja férjét sava­nyúsággal és keserűséggel, s ezenkül orrát is boszanthatja, és meg is ríkathatja, mert hagymában sincs hiány. Vasutunkon egy málhaszekér ki­szökkent a kerékvágásból, de azért baj nem történt. Budán magyar protestáns iskolát ter­veznek , hogy gyermekeiket Pestre ne kény­szerüljenek átjáratni, mi a hídpénz miatt is alkalmatlan. Ferenciné Hamburgban hangver­senyt adott, mellyre igen nagyszámú közön­ség gyűlt össze. Lembergben s vidékén már nagy havazások voltak, s a szánat olly jó, mint a tél közepén. D­a­m­a­s­k­u­s­b­a­n egy török urfi egy szép zsidó leányhoz csúszott éjjel, s mivel az zajt ütött, elvádolá őt, hogy meg akará őt gyilkolni, mire a török pórnép a szép le­ányt atyjával együtt megölte. Parisban legközelebb egy öreg ut­cakoldus halt meg, kinek szobájában félmil­lió forintot találtak ezüstben és aranyban. A változékony rósz időt né­­melly udvariatlan férfiak rosz asszonyokhoz szokták hasonlítani, pedig nagyon csalatkoz­nak, mert a rósz idő otthon tartja a férfiakat, a rosz asszony elől pedig elfutnak hazulról. A csendőrök réz sípokkal láttatnak el, jeladás végett. Illy elővigyázat néha szín­házakban is igen használható. — © Nemzeti színház. , A­r m­á­n­y és szerelem a nagyszá­mú közönséget gyüjte, melly mind végig é­­lénk részt ven a jeles előadásban. Az egész személyzet igen jól játszott. Kívánni sem le­hetne jobbat ezen előadásnál. Egressi Gábor mielőbbi felléptét alig várja a közönség, s meg vagyunk győ­ződve, hogy ez hova hamarább meg is fog történni, miután maga a főigazgató úr, ki olly igen buzgón szívén viseli nemzeti inté­zetünk javát, tökéletesen ismeri kötelességét, s mindent elkövet az illető helyeken, hogy Egressi Gábort ismét visszaadhassa nemzeti intézetünknek, s buzgó fáradozásit bizonyára óhajtott siker fogja követni. Igen természetes egyébiránt az is, hogy addig is, míg ez meg­történhetnék, gondoskodni fog az igazgatóság erejéhez képest, hogy e jeles művészünk a­­nyagi szükséget szenvedni ne kényszerüljön. —o—

Next