Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)
1850-10-23 / 95. szám
387 fel, s ugyanazon pillantatban egy tizenkéttizenhárom éves kis lazzaroni, kinek kellemes arcvonalai, vidám mosolya s csaknem női alakja teljes ellentétben valának a hadastyán durva és zordon arculatával, néhány ugrással előtte termett és futásban kifáradt agárként Simula hozzá. — Nos! ? Szála az öreg kemény hangon. — — Nem találtam meg őt, de találkoztam szeretőjével, a szép mosónővel, ki tegnap este látta őt. Lorenzo jókedvű s vidám volt mint egyébkor, s azt hiszem, sokat kellet dolgoznia reggel, mivel — A gyermek félénken félbe szakasztá szavát. — Mivel — vága közbe az öreg vad hangon. — Mivel új sapkát ígért ma venni nekem, miután az egész város népe kicsinosítja magát a mai ünnepélyre. — Semmirekellő naplopó! a szegény fiú mindig csak éretted öli magát munkával. — Édesapám — — — Hallgass, lomha, lusta, korhely gyerek! — Hát tehetek én arról, hogy nem bírom megkeresni mindennapi kenyeremet ? Hiszen senki sem szólit sem evezésre, sem gyaloghúzásra. A legerősebb emberek sem kapnak munkát, szolgálatot, s az utca kövezeten sintenek vagy a csatában öldöklik egymást. S aztán, ha elhagynálak, ki gyámolitná lépteidet , ki védelmezne a garázdák ellen, kik gúnyt űznek belőled ? Csattanó s átalános kacaj követé a gyermek utolsó mentségét. Az öreg ajkai elpirulának, tántorogva kelt föl a padról szégyenérzete és boszúsága miatt, és fenyegeté a kacagókat, kik azonban semmibe sem vevők dühöngését. (Folytatása köv.) Napóleon éste most jelent meg a nagy francia forradalom történetével együtt két kötetben, Heckenast költségén. A munka igen terjedelmes, a legjobb kútfők után van fordítva, s kiállítása olly díszes, hogy négy forintnyi árát igen jutányosnak mondhatni. Téli kabátokra most olly kelmét használnak, mellynek egyik oldala karnyas, durva, a másik ellenben sima, s az illy kabátok mindkét oldalon viselhetők. A gorom- i bábán aztán adósaival, a simában pedig hitelezőivel beszélhet az ember. Lévainak „Emlékdalok“La Grange asszonynak című költemény-füzérét az illetői hatóság lefoglaltatta. Tűzlárma volt múlt éjjel ismét, de a lángok csak hamar elaltottak. Mondják, hogy valami kis házikó égett a város szélén. A fris heringek már megérkeztek, nagyon veszik az emberek, mert igen szeretik a csípős eledelt, s hallottuk, hogy leginkább becsülik a kis fejű és nagy hasú heringeket. Helyes, hiszen az emberek közt is többnyire nagy tekintélye van a nagy hasnak. Egy lovagművésznő ismét leesett a lóról, s erősen vérzett, egy atyafi azonban hidegen jegyző meg, hogy ez is csak olly szemfényvesztés, mint a többi. Besztercebányán egy rongyos fiú háromszáz forintot talált az utcán, s még rongyosabb anyjának vivé, ki tüstént átadó tulajdonosának a pénzt, s kapott tőle jutalmul két pengő forintot. Angliában a botbüntetés teljes megszüntetése terveztetik, s a tolvajok már igen félnek, hogy ezentúl súlyos és szokatlan büntetésben kell majd részesülniük. Varsóban Hollósi Kornéliát a cárnő előadás közben a páholyába hivatá, megdicsérte, és Petersburgba menetelve buzditá; a derék művésznő azonban tagadólag válaszolt. — Malmot talált föl három erőművész, mellyen minden ember saját szobájában őrölheti meg búzáját, épen mint a kávét. Ha e találmány elterjed, úgy a molnároknak elfogy vizek és szőlek Bécsben az udvari színházban Schiller „Haramiák“ című szomorujátékát e napokban adák először. Szerencsére azonban Schiller már ez előtt is nagy ember volt. Tom Ponce még mindig sok embert csődít a német színházba, ámbár környezete olly silány ballet-egyénekből áll, hogy előadásikat végig nézni valóságos kínszenvedés. Hanem a kis törpe igen furcsa alak, egy valamire való női karmantyúban tökéletesen eltűnik. Parányi látogatójegyeit a páholyokban rendre osztogatja. Mondják, hogy szerelmi viszonya is akadt már, melly alkalmasint párviadalt fog előidézni. Turinban a drámaírók egyesületet terveznek, mellynek célja, azt eszközleni, hogy csupán drámaírás után becsületesen megélhessenek. Mért is nem, hiszen a mezei liliomok is megélnek. Brünnben a lakosság a légszesz világítást meg akarja szüntetni. Talán éjjeli sétálgatásra csábítja az embereket a nagy világosság. Würtembergben egy esküttszéki ítélet ellen az elítélt vádlott ügyvéde azon kifogást téve, hogy az egyik eskütt az egész tárgyalás alatt alatt. A fellebbviteli törvényszék azonban elutasítá a folyamodót, mivel a törvény világosan épen csak azt kívánja, hogy az eskütt ott legyen. Alszik ő aztán, vagy figyelmez, az már az ő dolga. A .Localblatt£ szerint török földről egy őrült s egy vak hazánkfia érkezett nem rég haza, kik egymást vezették a hosszú uton. — Be ne orvostanár e napokban ünneple orvosi működésének ötvenedik évnapját, a kedélyes ünnepélyen számos tisztelője volt jelen. A káposzta ez évben aránylag olly olcsó a tormával együtt, hogy minden szegényebb háziasszony is jól tarthatja férjét savanyúsággal és keserűséggel, s ezenkül orrát is boszanthatja, és meg is ríkathatja, mert hagymában sincs hiány. Vasutunkon egy málhaszekér kiszökkent a kerékvágásból, de azért baj nem történt. Budán magyar protestáns iskolát terveznek , hogy gyermekeiket Pestre ne kényszerüljenek átjáratni, mi a hídpénz miatt is alkalmatlan. Ferenciné Hamburgban hangversenyt adott, mellyre igen nagyszámú közönség gyűlt össze. Lembergben s vidékén már nagy havazások voltak, s a szánat olly jó, mint a tél közepén. Damaskusban egy török urfi egy szép zsidó leányhoz csúszott éjjel, s mivel az zajt ütött, elvádolá őt, hogy meg akará őt gyilkolni, mire a török pórnép a szép leányt atyjával együtt megölte. Parisban legközelebb egy öreg utcakoldus halt meg, kinek szobájában félmillió forintot találtak ezüstben és aranyban. A változékony rósz időt némelly udvariatlan férfiak rosz asszonyokhoz szokták hasonlítani, pedig nagyon csalatkoznak, mert a rósz idő otthon tartja a férfiakat, a rosz asszony elől pedig elfutnak hazulról. A csendőrök réz sípokkal láttatnak el, jeladás végett. Illy elővigyázat néha színházakban is igen használható. — © Nemzeti színház. , Ar mány és szerelem a nagyszámú közönséget gyüjte, melly mind végig élénk részt ven a jeles előadásban. Az egész személyzet igen jól játszott. Kívánni sem lehetne jobbat ezen előadásnál. Egressi Gábor mielőbbi felléptét alig várja a közönség, s meg vagyunk győződve, hogy ez hova hamarább meg is fog történni, miután maga a főigazgató úr, ki olly igen buzgón szívén viseli nemzeti intézetünk javát, tökéletesen ismeri kötelességét, s mindent elkövet az illető helyeken, hogy Egressi Gábort ismét visszaadhassa nemzeti intézetünknek, s buzgó fáradozásit bizonyára óhajtott siker fogja követni. Igen természetes egyébiránt az is, hogy addig is, míg ez megtörténhetnék, gondoskodni fog az igazgatóság erejéhez képest, hogy e jeles művészünk anyagi szükséget szenvedni ne kényszerüljön. —o—