Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)
1850-07-10 / 9. szám
✓VWN^ Megjelenik, ünnep-s vasárnapot kivevén, s mindennap délután divatképek- és egyéb műmellék- 5 letekkel. s HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác. Budapest, 1850.9. ■'VWJ Szerkesztöségi ^ szállás: a hatvani utcai Horváth« ? ház, első udvar, 3-ikes emelet, hová a kéziratok utasitandók. ? Szerda, julius 10. Ablakom átellenében.... Ablakom átellenében Egy kis leány lakik épen , Kis leány még, serdülő szép Hajadon, Forgolódnak is körülte De nagyon. A jó isten látja lelkem, Magamnak is volna kedvem, Volna kedvem, volna ütni A vasat, De hiába a szép hölgy már Nem szabad. Szivén fogták azt a kis lányt, S ez az a mi engemet bánt, Ez az ok hogy űri magam Retirál, Mert különben magyar ember Csak megáll. Kedve szegényt rég elhagyta, A szerelem lánca rajta, — A szerelem sötét börtön Igazán, Mégse vágyik belőle ki A leány. Ne is vágyjék hadd legyen rab, Leszek én a gyóntató pap, Az az lennék, hogy ha már nem Volna más, így azonban meg volt már az Aratás. Azt beszélik hogy , a mint va ír Minden úgy van a legjobban. Az ördögben van, de hogy van, Nincs biz az, Ha a világ bölcse mondja Sem igaz. Nem volt igaz és nem is lesz, Iszonyú badar beszéd ez , — Nem volna e százszorta jobb Már az is , Hogyha engem szeretne a Kis hamis ? — Ablakom átellenében, Az a kis lány tetszik nékem, — Jól van, jól, de bizony bár ne Tetszenék, Az a kis lány ügybe bajba kever még. Ha mindjárt bele halnék is, Enyim lesz az a kis hamis . Párbaj! — úgy van, föl vetélytárs Szaporán ! — „Jó, barátom, — de hol van a Waffenschein??“-----Vértesi Soma. Uram bátyám. 1. A forradalom előtt. Uram bátyám tisztességes neve, melylyet még Ulászló korában megnemesedett hős eldődeitől öröklött, Gémesi Hajmási Leopold. Mellék nevét Gémes nevű helységtől nyerte, mellyet elei első Leopold alatt nyertek , s ugyan az alatt el is vesztettek, de ő II-ik félév, azért nevét soha sem irta úgy alá, vagy le, hogy a Gémesi praedicatumot oda ne bigyesztette volna; valamintségesen álarcosságnak tartotta volna a Gémesi előnév mellől a — nemes — titolát valahogy kihagyni. E kettő ellen uram bátyám soha nem vétett, mert teljes életében e kettőre nagyon vigyázott. Manu propriája kitünőleg cifra volt, úgy hogy akármelly csizmadia legény magyar nadrágjára vitézkötésnek bátran fölillett volna, mire ő szinte büszke volt, már csak azért is, mivel deputátiók alkalmával, ha valamit aláírtak, uram bátyám neve volt legkitűnőbb, mert a terjedelmes manu propria miatt a többi nevek arasznyira állottak nevétől. Csicsókán lakott uram bátyám, egy közbirtokosságban, hol ha nem primőr is, de lehetett ötödik, vagy hatodik birtokos. Elég az hozzá, uram bátyám Csicsókán birt mintegy hatszáz holdat , mellyből kétszáz harminckét évre elzálogosittatott,kétszáz váltó adósság biztosítására lefoglaltatott; mintegy száz holdanként volt kukorica alá kiosztva; s ekként száz holdacska volt az, mellyet uram bátyám négy sovány ökrén, s két görhes lován saját maga turkált. Ebből látható, hogy ő felettébb rész gazda volt, minek egyes egyedüli oka az, hogy a politikában nagyon elmerült, mert közbe legyen mondva, táblabiró volt megyéjében, és még isten a megmondhatója, hány megyében. Minda mellett hogy uram bátyám rész gazda volt, szükséget házánál soha nem látott, mert neje Bodor Katica szerencséjére alacsony származású volt, ki nem szégyenlette kezét a munkára tenni, ki naphosszat, sok más falusi hölgyekként, nem maga piperézésével töltötte az időt; ki nem látogatóba járt, nem vendéget fogadott el, hanem saját házi foglalkozásaival mulatott. Katica asszony kertében már virágzott az ugorka, midőn más tenis asszonyságok, még azon gondolkoztak, vessenek é már, vagy ne ? salátája bokrosodott, midőn másé alig bujt. Mit mondjak baromfi gazdászatáról, melly számlálhatlan volt, mint a csillagok száma, és rettentő sok, mint a muszka tábor ? úgy hogy évenként két font húst sem hozatott a székből, mert ha naponként öldöste is apró marháit, piacra kell küldeni a felesleget, hogy újat ne érjen. Uram bátyám nagyon szerette a baromfihúst, s nem is múlt el nap, hogy legalább egy csirkét kirántva, egyet becsináltnak, egyet nyárson sütve el ne sikkasztott volna. És ez meg is tetszett uram bátyámon, mert a megyei gyűlésen nem volt olly tekintélyes táblabiró mint ő. Képe piros volt, mint az alma, s nyaka körül gazdag fodrokat vetett, mintha kolbászból viselne nyakravalót; szeme úgy csillogott, mintha egrivel tele két pohár lett volna feje odúiba dugva. Ezüst gombos mellénye hátulját, mellyet uram bátyám gálaparuszliknak titulált, minden gyűlés előtt két ujnyival kellett Katica asszonynak betoldani, részint mivel uram bátyám kihízott belőle; részint hogy a főispáni ebéd alkalmával zsenirozás nélkül telt ehesse magát. Magyar nadrágába minden évben uj szíjat kell vennie, mert a csatlyukakat túlhízta. Ebből látható, hogy uram bátyám a kövér táblabirák fajához tartozott. Sarkantyus csizma, magyar nadrág, széles zsinóros atilla, télen guesma, nyáron széles kalap valának uram bátyám rendes gúnyái. Inkább elhagyta volna neve elől a Gémesi előnevet, vagy inkább megváltoztatta volna manu propriáját, mintsem ezen nemzeti ruháiból akármellyiket is utálatos német ruhával cserélte volna fel. Életében egyszer volt rajta frakk, azt is holtig bánja, ezt is csak kénytelenségből tette. Bizonyos percben Bécsbe ment informálni, hol fiatal földikkel találkozott, kik elhitették a szegény öreggel, hogy ha nyerni akar, német gálában menjen, mert a magyar ember szavára nem is hederítenek. Uram bátyám azonnal frakkot vett a zsibárosnál, még pedig a nélkül, hogy felpróbálta volna. Midőn a megjelenési határidő közelgett, nagy verejtékezés közt magára erőködte a valamelly napic bécsi arszlánnak varrott frakkot, mellynek ujjaiból izmos napsütötte kezei félig kipirultak; dereka háta közepére futott, s gálaparuszlikja félig kiragyogott , s nagyobb kínokat állt ki, mintha kurtavason, vagy farkasguzsban kellett volna huszonnégy órát eltöltenie. Karjait nem tudta meghajtani, s német magyar, és magyar német gálájában hasonlított a tehenős békához, midőn az lábait s fejét kimereszti kemény héjjából. Uram bátyám a konservativ elveket pártolta teljes életében, nem meggyőződésből, mert saját véleménynyel nem birt, hanem csupádon azon okból, mert a főispán s több nagy urak is konservativok voltak, s a főispáni gyűlési ebédekre csak konservativ pártbeliek invitáltattak. Ebből látható, hogy lírám bátyám halpolitikus volt, mint korában igen sok mások. És ha sokan honunk jelen állapotával elégületlenek, ha visszasiratják a múltat, ha ragaszkodnak az ősi alkotmányhoz, azokat nem a hon, nem a nemzeti nyelv, nem a nemzetiség sorsa, melly örvény szélén áll, érdekli , hanem siratják a szüzvállas nemessé.