Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)

1850-07-10 / 9. szám

✓VWN^ Megjelenik, ünnep-s vasárnapot kivevén, s mindennap délután­ divatképek- é­s egyéb műmellék- 5 letekkel. s HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác. Budapest, 1850.9. ■'VWJ Szerkesztöségi ^ szállás: a hatvani utcai Horváth« ? ház, első udvar, 3-ike­s emelet,­­ hová a kéziratok utasitandók. ? Szerda, julius 10. Ablakom átellenében.... Ablakom átellenében Egy kis leány lakik épen , Kis leány még, serdülő szép Hajadon, Forgolódnak is körülte De nagyon. A jó isten látja lelkem, Magamnak is volna kedvem, Volna kedvem, volna ütni A vasat, De hiába a szép hölgy már Nem szabad. Szivén fogták azt a kis lányt, S ez az a mi engemet bánt, Ez az ok hogy űri magam Retirál, Mert különben magyar ember Csak megáll. Kedve szegényt rég elhagyta, A szerelem lánca rajta, — A szerelem sötét börtön Igazán, Még­se vágyik belőle ki A leány. Ne is vágyjék hadd legyen rab, Leszek én a gyóntató pap, Az az lennék, hogy ha már nem Volna más, így azonban meg volt már az Aratás. Azt beszélik hogy , a mint v­a ír Minden úgy van a legjobban­. Az ördögbe­n van, de hogy van, Nincs biz az, Ha a világ bölcse mondja Sem igaz. Nem volt igaz és nem is lesz, Iszonyú badar beszéd ez , — Nem volna e százszorta jobb Már az is , Hogyha engem szeretne a Kis hamis ? — Ablakom átellenében, Az a kis lány tetszik nékem, — Jól van, jól, de bizony bár ne Tetszenék, Az a kis lány ügybe bajba kever még. Ha mindjárt bele halnék is, Enyim­ lesz az a kis hamis . Párbaj! — úgy van, föl vetélytárs Szaporán ! — „Jó, barátom, — de hol van a Waffenschein??“-----­Vértesi Soma. Uram bátyám. 1. A forradalom előtt. Uram bátyám tisztességes neve, mely­­lyet még Ulászló korában megnemesedett hős eldődeitől öröklött, Gémesi Hajmási Leo­pold. Mellék nevét Gémes nevű helységtől nyerte, mellyet elei első Leopold alatt nyer­tek , s ugyan az alatt el is vesztettek, de ő II-ik félév, azért nevét soha sem irta úgy alá, vagy le, hogy a Gémesi praedicatumot oda ne bigyesz­­tette volna; valamintségesen álarcosságnak tartotta volna a Gémesi előnév mellől a — nemes — titolát valahogy kihagyni. E kettő ellen uram bátyám soha nem vétett, mert teljes életében e kettőre nagyon vigyázott. Manu propriája kitünőleg cifra volt, úgy hogy akármelly csizmadia legény magyar na­drágjára vitézkötésnek bátran fölillett volna, mire ő szinte büszke volt, már csak azért is, mivel deputátiók alkalmával, ha valamit aláírtak, uram bátyám neve volt legkitűnőbb, mert a terjedelmes manu propria miatt a töb­bi nevek arasznyira állottak nevétől. Csicsókán lakott uram bátyám, egy közbirtokosságban, hol ha nem primőr is, de lehetett ötödik, vagy hatodik birtokos. Elég az hozzá, uram bátyám Csicsókán birt mintegy hatszáz holdat , mellyből kétszáz harminckét évre elzálogosittatott,kétszáz váltó adósság biztosítására lefoglaltatott; mintegy száz holdanként volt kukorica alá kiosztva; s ekként száz holdacska volt az, mellyet uram bátyám négy sovány ökrén, s két gör­­hes lován saját maga turkált. Ebből látható, hogy ő felettébb rész gazda volt, minek e­­gyes egyedüli oka az, hogy a politikában na­gyon elmerült, mert közbe legyen mondva, táblabiró volt megyéjében, és még isten a megmondhatója, hány megyében. Mind­a mellett hogy uram bátyám rész gazda volt, szükséget házánál soha nem lá­tott, mert neje Bodor Katica szerencséjére alacsony származású volt, ki nem szégyen­­lette kezét a munkára tenni, ki naphosszat, sok más falusi hölgyekként, nem maga pi­­perézésével töltötte az időt; ki nem látogató­ba járt, nem vendéget fogadott el, hanem saját házi foglalkozásaival mulatott. Katica asszony kertében már virágzott az ugorka, midőn más tenis asszonyságok, még azon gondolkoztak, vessenek é már, vagy ne ? salátája bokrosodott, midőn másé alig bujt. Mit mondjak baromfi gazdászatáról, melly számlálhatlan volt, mint a csillagok száma, és rettentő sok, mint a muszka tábor ? úgy hogy évenként két font húst sem hozatott a székből, mert ha naponként öldöste is apró marháit, piacra kell­ küldeni a felesleget, hogy újat ne érjen. Uram bátyám nagyon szerette a barom­fi­húst, s nem is múlt el nap, hogy legalább egy csirkét kirántva, egyet becsináltnak, egyet nyárson sütve el ne sikkasztott volna. És ez meg is tetszett uram bátyámon, mert a megyei gyűlésen nem volt olly tekintélyes táblabiró mint ő. Képe piros volt, mint az alma, s nyaka körül gazdag fodrokat vetett,­ mintha kolbászból viselne nyakravalót; sze­me úgy csillogott, mintha egrivel tele két pohár lett volna feje odúiba dugva. Ezüst gombos mellénye hátulját, mellyet uram bá­tyám gálaparuszliknak titulált, minden gyű­lés előtt két ujnyival kellett Katica asszony­nak betoldani, részint mivel uram bátyám kihízott belőle; részint hogy a főispáni ebéd alkalmával zsenirozás nélkül telt ehesse ma­gát. Magyar nadrágába minden évben uj szí­jat kell­ vennie, mert a csatlyukakat túlhíz­­ta. Ebből látható, hogy uram bátyám a kö­vér táblabirák fajához tartozott. Sarkantyus csizma, magyar nadrág, széles zsinóros atilla, télen guesma, nyáron széles kalap valának uram bátyám rendes gúnyái. Inkább elhagyta volna neve elől a Gémesi előnevet, vagy inkább megváltoztat­ta volna manu propriáját, mintsem ezen nem­zeti ruháiból akármellyiket is utálatos német­­ ruhával cserélte volna fel. Életében egyszer volt rajta frakk, azt is holtig bánja, ezt is csak kénytelenségből tette. Bizonyos percben Bécsbe ment informálni, hol fiatal földikkel találkozott, kik elhitették a szegény öreggel, hogy ha nyerni akar, német gálában menjen, mert a magyar ember szavára nem is hederí­tenek. Uram bátyám azonnal frakkot vett a zsibárosnál, még pedig a nélkül, hogy felpró­bálta volna. Midőn a megjelenési határidő közelgett, nagy verejtékezés közt magára e­­rőködte a valamelly napic bécsi arszlánnak varrott frakkot, mellynek ujjaiból izmos nap­sütötte kezei félig kipirultak; dereka háta kö­zepére futott, s gálaparuszlikja félig kira­gyogott , s nagyobb kínokat állt ki, mintha kurtavason, vagy farkasguzsban kellett vol­na huszonnégy órát eltöltenie. Karjait nem tudta meghajtani, s német magyar, és ma­gyar német gálájában hasonlított a tehenős békához, midőn az lábait s fejét kimereszti kemény héjjából. Uram bátyám a konservativ elveket pártolta teljes életében, nem meggyőződésből, mert saját véleménynyel nem birt, hanem csupádon azon okból, mert a főispán s több nagy urak is konservativok voltak, s a főis­páni gyűlési ebédekre csak konservativ párt­beliek invitáltattak. Ebből látható, hogy lí­rám bátyám halpolitikus volt, mint korában igen sok mások. És ha sokan honunk jelen állapotával elégületlenek, ha visszasiratják a múltat, ha ragaszkodnak az ősi alkotmányhoz, azokat nem a hon, nem a nemzeti nyelv, nem a nem­zetiség sorsa, melly örvény szélén áll, ér­dekli , hanem siratják a szüzvállas nemessé.

Next