Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)

1850-08-07 / 33. szám

/vAA/W^ Megjelenik, › ünnep- s vasárnapot £ kivévén, /­­ mindennap délután › divatképek- £ s egyéb mű­mellék- 5 letekkel. › HÖLGYFUTÁR.­­ Szerkesztőségi › szállás: hatvani utcai Horváth- 1 ház, első udvar, 3-ike az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. © emeleti Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác, hová a kéziratok utasitandók. Budapest, 1850. 33. Szerda, auguszt. 7. Mit jelent az égen a szivárvány? Mit jelent az égen a szivárvá­ny ? Azt­é, hogy volt, s nincs többé magyar ? Azt­é, hogy már te­ged ol szegény hon! Mindörökre bus homály takar? Illy veszélynek kínos gondolatja... A közös sebet nem gyógyitgatja. Vagy talán a szebb jövőt jelenti E háromszinü sugárszalag ? Mintha mondaná : ,Rád elborult hon ! A jövőben szebb tavasz virad !‘ Illy örömnek édes gondolatja Szivem égő kínját oltogatja. A hon-égnek szép sugárivében Összefolynak : múlt, jövő, jelen , Nyílt seb a múlt, gyógyfű a jövendő, A jelenkor t­é­p e­l a seben. A színeknek kétes gondolatja Bus szivünket még jobban szaggatja. Honfi! nézz fel szép hazád egére, Barna felhők úszkálnak azon­­, Azt jelentik, hogy szivünkben értté Szinte illyen aggalom vagyon. A jelennek fájó gondolatja... Lesz e sors, melly ezt lecsillapítja ? ! M ... B­é­­­a. Vándorszinészi tréfa. M. színigazgató, ki társaságával már több hó óta tartá Szé k városát, vagy job­ban mondva, kit már több hó óta tartott Szék városa, egy délben kedvetlenül érke­zett a próbáról haza. Tisztes oldalbordája nagy szemeket vágott rá, mintegy kérdeni akarván a kedvetlenség okát. Igazgató ur fe­lelet helyet sövegét egyik szögletbe csapta, s mig egyik kezével haját lord Byronként ég felé sodta, másikkal szótlanul csapott egy papirgyüretet a terített, asztalra. Erre a tagok egy része is a szobába ér­kezett. — Csak képzeljétek — kezdé az igaz­gató — Talyiga Mátyás atyamester uram is­mét rám rontott egy darabjával, s minden­kép követeli és erőszakolja előadatását. Tud­játok , hogy már több ízben félre dobtam sü­letlenségeit , de most ez egyszer nem tudom, mikép kerülöm ki a kelepcét, mert fölszólí­­tásában az összes vargacéh kivonatát fejező ki, s annak méltó neheztelésével fenyegetett, ha követelését ezúttal is mellőzöm. — Hát elő kell adni, — közbevág a Il-ik félév, komikus — úgyis nyelt már ennél roszabbat is el a publikum, miután a vándorló szabó­legényt, milliomosnőt, elégett házat, s több efélét megnézettünk vele. — Aztán a pártfogó közönség kegyét nem is lehet csak amúgy könnyedén kockáz­tatni, mert akkor felkopik az állunk. Jegyzé meg az első szerelmes. — úgy van! erősítek többen. — Darab ide, darab oda! folytatá a szerelmes — csak a proportio ne szenvedjen. — Nagyapám halálát is eljátszom, ha kí­vánják , csak pénzt lássak. Biztosított­­ ben­nünket Talyiga uram a jövedelem felől ? — Harminc válto írt purumig, felelt az igazgató. — Előadjuk ! rikolta a trupp. — De nem lehet, szólt em­eltebb hangon a lelkiismeretes igazgató — én nem teszem mind magam, mind a közönséget csúffá illy égbekiáltó sületlenséggel. Hisz e botrányra még Birchpfeifer Karolina is megfordulna sírjában, ha történetből még nem élne. Ekkor közszemlére füleltetek a kérdé­ses darab. Három teljes lapból állt az, s címe és tartalma szórni szóra következő volt: „Kis jó tettért nagy jutalom.“ Előjá­ték ,de egyszersmind utó is­ egy szakaszban. Szomorúságot jelentő szobában Málnai nevű öreg haldoklik, s ágyánál György és József fiainak laconice megvallja, hogy ő csak gyámatyjok, s keressék fel holta után valódi apjokat. Egyszersmind egy tarisznyát ad kezökbe, melly születési titkukat magá­ban foglalja. Ekkor az öreg megfordul, egy nagyot nyöszörög, meghal s kiviszik őt és ágyát is. A két fiú visszatér, letérdel s szomo­rúan a földre tekint. György felsóhajt: A­ szomorúság tornyos jellege reám tornyosultál e magányosságban ! E keserves monológ után fölkerekednek, előveszik a végrendeletileg kapott tarisznyát, s találnak abban ötven aranyat, egy drága karkötőt s levelet, melly­­nek cimzete a darab szerint: add által atyád­nak; — borzadva néznek egymás szemébe, s most egy erdőnek veszik utjokat, hol egy ku­tyát találnak, mellynek is nyakába akaszt­ják a drága karkötőt. Az eb elszalad, de nyomban rá sivalkodása hallik, mire Károly herceg az ebet űzve előrohan, s a karkötőről György és Józsefben fiaira ismer. Atyám! fiam*! hatásos felkiáltások. Ekkor a herceg is­mét eltűnik, s reá egy pillanatra Zsendi gróf utazik szótlanul keresztül a színen. Rozsás úr ennek komornyikja, kit szerzőnk csupa té­vedésből ministernek nevez, visszarohan, s egy, ura által elveszett s több ezer arannyal tömött tárcát keres. György azon megnyug­tatással küldi őt vissza urához, hogy a tárca nála van. Erre a gróf visszatér, s ott azon­nal helyben nőül adja Györgynek leányát, Amália comtesse-t. Ezzel a függöny legördül s a darabnak vége. — Láthatjátok hát — kezdé újra a nyil­vános felolvasás után az igazgató — hogy ha maga Kean vagy Garrick a tenyerére ten­né is lelkét, mégsem lenne belőle egyikök által is — papucs. Én pedig a herkopáter kedvéért sem keverem rosz hírbe truppomat. — Ám legyen — szólt a komikus — de legalább jónak látnám a fickót kissé meg­tréfálni. Tudjátok mit ? kanyaritsunk egy át­kozottul furfangos szinlapot, s hitessük el vele , hogy művét vasárnap csakugyan elő­adjuk. A terv elfogadtatott, s egy vig fickó tüstént asztalhoz ült s a következő szinlapot firkanta: Szűk. Mai napon adatik: Nagy zenészeti, ének, tánc és szava­­lati akadémia több szakaszokban. Előadandó darabok: 1. Atroubadour szivkeservei. Rittornell egy ismeretlen, de mindazáltal nagy reményű génjétől, guitarre mellett fütyöli Sz . . . . nyi. 2. Medvetánc Kairóban, ballet. Változatosan s többször ismételve (a coulis­­sák megött) az összes színi személyzet által. 3. Kis jó tettért nagy juta­lom, vagy elugatás az erdőben. Humoristikai felolvasás egy szakaszban. A kutyaugatást élethiven előadja benne egy műkedvelő. 4. Tragikus ac­iók. Kean,Kemb­le s más világhírű kötéltáncosok és zenemű­vészek után előadja Bai Jónás. 5. ..Az égi üdví£ ismert duett; du­daszó kísérettel előadják K..........s és egy tetőtül talpig szívvé vált mezítlábas egyé­niség. 6. Romulus és Rémus, vagy a borbély boszuja. Ballada Máj­völgyitől; előadja szokott szentor hangon a helybeli bakter. 7. Koromvár és Bobor vitéz, vagy sárkányviadal Palermoban. Némajáték egy szakaszban. A sárkányt a pri­madonna lesz szerencsés személyesitni, mely­­lyel is végre sok keserű harcok, ismételt erő­­ködések és vérengző hajbakapások után Bo­bor vitéz (Sz .... nyi úr) szerencsés lesz diadalmasan lebicskázni. Az egész nagyszerű látványt görögtüz.

Next