Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)

1850-11-02 / 103. szám

Az alatt mig a hideggel megküzdeni törekvék, mély ernyedségbe esek, mellyből csak azon robaj ébreszté föl, mellyet két em­ber támaszta, kik sírt ásának. Most megfeszité erejét és könyökén föl­­emelkedék. A két strasd olly embernek tekintvén őt, ki sirból látszott kiszállottnak, elkiáltá magát. — Ah, istenemre! — monda az embe­reknek — köszönöm, hogy fölkeltett kend­­tek; már ideje volt. — — Igen — viszontok a sírásók — iga­zán megköszönheti nagyságod! mert ha itt elalszik az ember, nem ébred föl többé. — — S mit csinál kendtek ez órában a te­metőben? — — Hiszen látja nagyságod.­­ (Vége követk.) Fén­y­e­s Ele­k előfizetést hirdet „Ma­gyarország geographiai szótára“ cimü mun­kára négy kötetben, hat pengő forintért, bol­tiár nyolc forint leend. Márciusi vásárra az egész munka okvetlenül meg fog jelenni. E­­lőfizetést e nagyh­asznu munkára e lapok szer­kesztősége is szives készséggel fogad el, a­­jánlván egyszersmind ez ügyet levelezőinek apostolkodó buzgalmába, valamint szinte­n P­e­tőfi Sándor újabb költeményeit is, mellyekre három ezüst forinttal fogadtatik el az előfizetés. Megjegyzendő, hogy ezen u­­jabb versek nyomtatásban még nem jelentek meg. — Amerika magyar találmány cimü röpirat is sajtó alatt van, mellyben egy­ hazánkfia elvitázhatlan tényekkel bizonyitja­ be , hogy Amerika föltalálóját, Columbust,’ tulajdonkép Galambosnak nevezték, ki ha­zánkban , és pedig Nagykőrösön született. Mi a kéziratot olvastuk, s mondhatjuk, hogy e munka nem csekély zajt fog ütni a tudós vi­l­­ágban. Zsidókra, az utóbbi könnyebbítés következtében , fővárosunkban most sok ház i­atik át tulajdonul, mi a városi jövedelmet szaporítja. Egy francia ifjú bizonyos magyar kisasszonyt magyarul szólítván meg, ez, a ,Localblatt szerint, nem tudott neki magyarul felelni és elpirult. Hogy magyarul nem tu­dott, azt elhisszük, de hogy aztán e miatt mégis el tudott volna pirulni, abban tamás­­kodunk , mert a melly magyar leány magya­rul nem tud , azt mi pirulásra képesnek nem tartjuk. Esztergom mellett is állandó híd terveztetik, és így ismét szaporodni fog az állandó tárgyak száma, a­minek csak ör­vendhetünk. A lovagművészek egy este kö­zönség hiánya miatt nem nyargalózhattak , s mégis mondják, hogy az ízlés nem akar ja­vulni. — Somogyban egy paraszt szekrény­két talált a földben tele ezüsttel, melly még a francia háború idejében ásatott el. Ha ezt még csak most találták meg, hát azt váljon mikor ásandjuk ki, mit csak most napjaink­ban ástak el ! B­é­c­s­b­e­n egy magyar és horvát sza­bólegény, nemzetiségi ügy miatt összezörrent, minek következtében hűvösre jutottak. Időnk rögtön hidegre változott, és kitisztult, egy kis fagy is volt már, sok gaz­dag úr nem fűzet ugyan még, hanem már kö­penyben sétálgat szobájában. A rablók Olaszország némelly ré­szeiben annyira elszaporodtak, hogy már út­leveleket is osztogatnak jó pénzért, mik nél­kül alig mernek vagyonos­ emberek útra in­dulni. —­­ Hozzá. Egy múló év röpül Szárnyadon enyészet, Mióta először Megpillantani ölet. Egy múló éve már Hogy m­egkötözének Bájai, szőke szép Hajának, szemének. Azóta nincs nyugta Bánatos szivemnek , Elröpültek csendes Almai szememnek , Lelkemben csak egy vágy , Egyetlen gondolat, Tégedet bírhatni Szőke leány . . . maradt. Egy édeskeserű , Évnek lefolyása, S nem tudom merre jár A lány sóhajtása 1 M­­em tudom , hogy keble Hullámzó tengerén, Egy tűnő érzelem Száll é néha felém. Talán ő sem érzi Talán ő sem tudja , Hogy titkon száll felé Lelkem gondolatja ? . . Jer tekints be szőke , Angyal, jer tekints be , Nyugtalan keblemnek Titkos rejtekébe , S ismerd meg képedet, Mit szivem lapjára, A szerelem festett Annak fájdalmára. Ismerd meg képedet S tudd meg, hogy szeretlek — Legszentebb hevével Első szerelmemnek, Hogy kit sors hulláma Közeledbe vetett, Árva bús lelkemnek’, Csak te adsz életet. . . . Oh lány szerelmemnek Tündöklő napfénye­­ Várhat­ó e vágyó Kebelnek reménye ? ígéred é , hogy majd Egykor boldogságom Messze lengő képét Szivemre zárhatom ? . . . Szólj . . . mosolygó ajkad Egy „igen“ szavára Fölépül életem Boldog mennyországa. Dorombos. 419 Nemzeti színház­ ,11 k a£ ez alkalommal minden tekintet­ben sikerültebben adatott, mint múltkor, s a nagyszámú közönség többször legnagyobb lelkesülésre fakadt. La Grangene olly gyö­nyörűen éneklé a szép magyar dallamot, hogy ismét nehezíté gondolatunkat, ha elválásának közelítésére eszmélünk. ,Dicsvágy a konyhában­ egye­dül Fáncsy remek játéka által bírja magát föntartani. K­­­­­o­z­dy zenetársasága ismét osztat­lan tetszésben részesült, nem ártana azonban, ha a karnagy mellett a két klarinétos helyett inkább két hegedűs állana, s a cimbalmos kissé előbbre jőne. Ez­által az egész zene nyerne. A mai hangversenyt, a vakok intézetének lévén jövedelme szentelve, kü­lönösen ajánljuk a t. közönség részvevő fi­gyelmébe. — o — Nyílt posta. A r a m i s n­ak.A küldeményt föl fog­juk használni. Az ajánlott beszélyt le­gyen ön szives mi­előbb hozzánk jut­tatni. Terjedelmes­­sége épen nem szol­gálhat gátul közlé­sére nézve. Védenyi Jó­zsefnek. Ön kí­vánatot teljesítet­tük, csak méltóz­­tassék a postát meg­látogatni. Besére. A hi­ányzó számot megküldöttük. Önnek gúnyos megjegyzését nem értjük. A kis sajtóhibát feledjük el. Költő és színész nem közölhető. Rimaszombatba. Mi lapjainkat pontosan küldjük, tessék a helybeli postát sürgetni. ,Egy proletarius házassága' némi csekély módosítással közöltetni fog. ,Emlékezetek IV. ‘ mielőbb meg fog jelenni. ,Norabi és a la grosso­ írója töb­bet is írhatna illy modorban. Ezen első művét kiadjuk. ,Egy női whistpartie' legköze­lebb meg fog jelenni, szerzőjének kívánatét teljesítettük, és óhajtunk vele lapjainkban gyakran találkozhatni.

Next