Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-08-11 / 184. szám
— zab — tengeri — főleg a szőlő — jég által összerontva. — Élelemszerek drágák -e a marhahús — pedig igen sok a szarvasmarha — még a jég sem ártott nekik — drága, szóval szűk időt várhatunk. A műkedvelők 3-án adják —játékaik záradékául az elátkozott hercegasszonyt— adieu. Fotó: Debrecen, aug. 3. Múlt tudósításom óta városunkat egyéb rendkívüli csapás az isten nyilánál nem érte, ma ugyanis városunkat meglátogatta a természet hatalmas égiháboru közt néhány mennykövet, melly felégetett vagy 6 házat, bekopogtatván a kórházi templomon is. Ezen spectaculum egy gubás mesterember életébe is került , kit szegényt nem ért ugyan a mennykő — de ijedtében mégis megrepedt a szive. Némellyel«, ugyan akarják hinni, hogy a megboldogult csizmadia volt, — de annyi igaz , hogy gubában volt, és a mint nagy bölcsen egy helybeli írónk megjegyzé, a mennykö nem fog mindig csizmadiát. Sok arszlán már előre hegyezi Watermördereit, mert maholnap ismét be fog állítani Feleki szinésztársasága , s igy a kellemes Jánosiné is — Debrecen városa nyomorult színpalotájába. (Hes senátor urak per amorem Dei bizony soká épül az uj szinház!) A nagy Lőrinc vására is beköszönt. Végre — tisztelettel kérem a szerkesztőséget , ezen az előbbeni levelemre nézve igen méltányos tudósítást közölni becses lapjában, megjegyezvén, hogy a múlt tudósításomban mulattatás okáért hazudtam egyet — de engedelmet kérek, ezt még levelezői elődömtől tanultam, majd megtanulok a magam kárán. Merényi: Miért vagyok. . . . Miért vagyok sötét — hideg? Azt kérded oh leány! — Kérdezd : miért nincsen derű Az éjnek homlokán! . . . Avvagy a nap sugáriban Érzesz a lánghevet, Midőn zordon tél havazott A természet felett? — Nézd a természetet — ott is Derű után ború — S a forrd nyárnak romjain Halotti — koszorú! Öröktörvény szabálya ez, Mit a nagy isten irt: Hogy mikor létednek örülsz El ne felejtsd a sirt. . . . Igen ! virult már nékem is Egykor örömtavasz S mosolygott rám a szerelem — Oh minő korszak az ! — S az öröm nyájas istene Hűn mulatott velem 731 S pályámon üdvözangyalul síisért a szerelem. . . . Jött a vihar — éjszárnyain Pusztulás része ült És ólomsulylyal mint lidérc Fölöttem elterült — S letépte szivem kertiben, Mit csak talála itt: Jókedvem és szerelmemet — Szivemnek lombjait! . . . Orbán Pető, Temesvár, aug. 6. Ha alulirt soraim jelentékenységét elismeri, kérem ha azokat lapjába közzé tenné; egyúttal tudósítom , miszerint városunk érdekében ha szívesen veendi, többször írandók.*) Társalgásunk , s városunk érdekében azon hirt illetőleg , miszerint itt a magyar nyelv kiholtnak hirdettetik, veszem tollamat kezembe ezen hír cáfolására: sajnos, hogy találkoznak egyének, kik itt alig megfordulva előítéleteiknél fogva a kávéház hőseinek beszédéből következtetik azt, mire nézve , ha némelly felsőbb körökbe juthatnának , az ellenkezőről szereznének maguknak meggyőződést; szóval a rokonszenv a magyar nyelv irányában ollyan, hogy azok , kik azt habár töredezve beszélik is, abban magukat tökélyesbíteni iparkodnak. Cáfolatul szinte felhozható nemcsak az ellenszenvnek nem létezése a magyar nyelv iránt, sőt segédkezek nyújtása annak felvirágzása érdekében, például a károsultak javára kijött zsebkönyvekre , — minek : a Losonci Phönix , Virányfüzér, Komáromi romemlék, — a temesváriak példásan előfizettek ; miben leginkább a hölgyek tünteték ki nagylelkűségüket, csak mindenütt illytő pártolásra találjon a nemzetiség, akkor sülyedését félteni nem lehet. A mulatságra vonatkozólag itt valóban elég hely nyújt élvezetet, a 3 órányira fekvő buziási fürdőben múltkor fényes téncvigalom , ezt megelőzőleg az aradi dalszíntársulat által hangverseny adatott, sétányunkat szépen rendezettnek mondhatni, a cs. sorkatonaság Hartman ezredbeli zenekara ott hetenként 2-szer működik,felváltva német, szerb, s magyar darabokkal, máskor többet. Vargics Imre: Kocsmában. Hol az a bor, hadd igyam még egyszer, Hadd igyam még a régi jd kedvvel, Mit beszélek, jd kedv, én, s vigalom, Fülmile hang és repedt cimbalom, Nem iszom én, hogy legyen jd kedvem , Hanem hogy a régit elfeledjem. Ihatom én mindennap eleget, Hej mégis lesz miért inni lehet, Ollyan vagyok mint az a sasfészek, Mit a vihar szikláról letépett, Nem iszom én hogy legyen jó kedvem, Hanem hogy a régit elfeledjem. *) Szívesen veendjük. . Szerk. Volt egy babám gyönyörű barna lyány: Párja nem volt a Szamosnak partján, úgy szerettem mint gyermek a mézet, Anyja neki más szeretőt nézett, Most már iszom nem hogy legyen kedvem, Hanem hogy a régit elfeledjem. S midőn aztán eszembe jut hazám, Jaj akkor már végetlen ihatnám, Boszankodom, ha csak vizet látok, Borrá tenném az egész világot, S iszom is én nem hogy legyen kedvem, Hanem hogy a régit elfeledjem. Jelen, jövő, mit gondolok azzal, Eltemetem egy egy új pohárral, Mit aggódnám, velem van mindenem, Nem félek, hogy ellopják a kincsem, Mindig iszom, nem hogy legyen kedvem, Hanem hogy a régit elfeledjem. Mit bámulsz te rész kocsmáros megint, Hogy nem mozdulsz, ha volt káplárod int, Hozd fel hamar az egész pincédet, Majd megfizet, ki eddig fizetett , Mert én iszom, nem hogy legyen kedvem, Hanem hogy a régit elfeledjem. Húzd rá Gyuri azt a szebbik nótát, Ne szaporázd, — csak a szomorúját, úgy sincsen bor több már a pohárban, Könyet sirok bele, hogy megigyam, De megiszom, nem hogy kedvem legyen, Hanem hogy a szivem megrepedjen. Vajai, a Ilirharang. A .Losonci Phoenix1 második kötete megjelent és szétküldetett. E kötetet Tóth Mihály, Tompa , Gyulai Pál, Ney Ferenc, Szigligeti, Székács , Vahot Sándor, Fáy András , Lévai József, Tóth Endre, Kuthy Lajos, Mentovics, Bajza, Nagy Iván , Lauka , Erdélyi János , Szilassi Géza , Zalár, Vas Gereben, Lisznyai Kálmán, Petőfi, Jókai Mór, Arany János, Vahot Imre, Losoncy László érdekes munkái olly gazdaggá teszik, hogy bizonyára minden kivánatot ki fog elégíteni, s meg vagyunk győződve, hogy a közönség örömmel fogadandja az alkalmat előfizethetni ezen jótékony Album harmadik kötetére is, mellynek érdekes tartalma bizonyosan kiállandja a versenyt az eddigi két kötettel. Előfizetési díjt mindenki gyűjthet, melly azonban legkésőbb jövő novemberi vásárig mindenesetre fölküldendő. Azgj magyar múzeumi tizedik, vagyis júliusi füzete is megjelent már, igen érdekes tartalommal. Igen örvendetes, miszerint e tisztán tudományos folyóirat máris annyi előfizetővel bír, hogy állandóan megalapítottnak mondhatni. A császárfürdői mulatság tegnap ismét igen szép és válogatott társaságot gyűjte össze. Különösen fővárosunknak valamennyi szép leánya ott volt, kik olly fényt terjesztenek magok körül, hogy meg