Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)

1851-08-11 / 184. szám

— zab — tengeri — főleg a szőlő — jég által összerontva. — Élelemszerek drágák -e a marhahús — pedig igen sok a szar­vas­marha — még a jég sem ártott nekik — drága, szóval szűk időt várhatunk. A műkedvelők 3-án adják —játékaik záradékául az elátkozott hercegasszonyt— adieu. Fotó: Debrecen, aug. 3. Múlt tudósí­tásom óta városunkat egyéb rendkívüli csa­pás az isten nyilánál nem érte, ma ugyanis városunkat meglátogatta a természet ha­talmas égiháboru közt néhány mennykövet, melly felégetett vagy 6 házat, bekopogtat­ván a kórházi templomon is. Ezen specta­­culum egy gubás mesterember életébe is került , kit szegényt nem ért ugyan a mennykő — de ijedtében mégis megrepedt a szive. Némellyel«, ugyan akarják hinni, hogy a megboldogult csizmadia volt, — de annyi igaz , hogy gubában volt, és a mint nagy bölcsen egy helybeli írónk megjegyzé, a mennykö nem fog mindig csizmadiát. Sok arszlán már előre hegyezi Water­­mördereit, mert maholnap ismét be fog ál­lítani Feleki szinésztársasága , s igy a kel­lemes Jánosiné is — Debrecen városa nyo­morult színpalotájába. (Hes senátor urak per amorem Dei bizony soká épül az uj szinház!) A nagy Lőrinc vására is beköszönt. Végre — tisztelettel kérem a szer­kesztőséget , ezen az előbbeni levelemre nézve igen méltányos tudósítást közölni becses lapjában, megjegyezvén, hogy a múlt tudósításomban mulattatás okáért hazud­tam egyet — de engedelmet kérek, ezt még levelezői elődömtől tanultam, majd megtanulok a magam kárán. Merényi: Miért vagyok. . . . Miért vagyok sötét — hideg? Azt kérded oh leány! — Kérdezd : miért nincsen derű Az éjnek homlokán! . . . Avvagy a nap sugáriban Érzesz a lánghevet, Midőn zordon tél havazott A természet felett? — Nézd a természetet — ott is Derű után ború — S a forrd nyárnak romjain Halotti — koszorú! Öröktörvény szabálya ez, Mit a nagy isten irt: Hogy mikor létednek örülsz El ne felejtsd a sirt. . . . Igen ! virult már nékem is Egykor örömtavasz S mosolygott rám a szerelem — Oh minő korszak az ! — S az öröm nyájas istene Hűn mulatott velem 731 S pályámon üdvözangyalul síisért a szerelem. . . . Jött a vihar — éjszárnyain Pusztulás része ült És ólomsulylyal mint lidérc Fölöttem elterült — S letépte szivem kertiben, Mit csak talála itt: Jókedvem és szerelmemet — Szivemnek lombjait! . . . Orbán Pető, Temesvár, aug. 6. Ha alulirt so­raim jelentékenységét elismeri, kérem ha azokat lapjába közzé tenné; egy­úttal tu­dósítom , miszerint városunk érdekében ha szívesen veendi, többször írandók.*) Tár­salgásunk , s városunk érdekében azon hirt illetőleg , miszerint itt a magyar nyelv ki­holtnak hirdettetik, veszem tollamat ke­zembe ezen hír cáfolására: sajnos, hogy találkoznak egyének, kik itt alig megfor­dulva előítéleteiknél fogva a kávéház hő­seinek beszédéből következtetik azt, mire nézve , ha némelly felsőbb körökbe juthat­nának , az ellenkezőről szereznének ma­guknak meggyőződést; szóval a rokonszenv a magyar nyelv irányában ollyan, hogy a­­zok , kik azt habár töredezve beszélik is, abban magukat tökélyesbíteni iparkodnak. Cáfolatul szinte felhozható nemcsak az el­lenszenvnek nem létezése a magyar nyelv iránt, sőt segédkezek nyújtása annak fel­virágzása érdekében, például a károsultak javára kijött zsebkönyvekre , — minek : a Losonci Phönix , Virányfüzér, Komáromi romemlék, — a temesváriak példásan elő­fizettek ; miben leginkább a hölgyek tün­­teték ki nagylelkűségüket, csak mindenütt illy­tő pártolásra találjon a nemzetiség, akkor sülyedését félteni nem lehet. A mu­latságra vonatkozólag itt valóban elég hely nyújt élvezetet, a 3 órányira fekvő buziási fürdőben múltkor fényes téncvigalom , ezt megelőzőleg az aradi dalszíntársulat által hangverseny adatott, sétányunkat szépen rendezettnek mondhatni, a cs. sorkatona­ság Hartman ezredbeli zenekara ott heten­ként 2-szer működik,felváltva német, szerb, s magyar darabokkal, máskor többet. V­a­r­g­i­c­s Imre: Kocsmában. Hol az a bor, hadd igyam még egyszer, Hadd igyam még a régi jd kedvvel, Mit beszélek, jd kedv, én, s vigalom, Fülmile hang és repedt cimbalom, Nem iszom én, hogy legyen jd kedvem , Hanem hogy a régit elfeledjem. Ihatom én mindennap eleget, Hej mégis lesz miért inni lehet, Ollyan vagyok mint az a sasfészek, Mit a vihar szikláról letépett, Nem iszom én hogy legyen jó kedvem, Hanem hogy a régit elfeledjem. *) Szívesen veendjük. . Szerk.­­ Volt egy babám gyönyörű barna lyány: Párja nem volt a Szamosnak partján, úgy szerettem mint gyermek a mézet, Anyja neki más szeretőt nézett, Most már iszom nem hogy legyen kedvem, Hanem hogy a régit elfeledjem. S midőn aztán eszembe jut hazám, Jaj akkor már végetlen ihatnám, Boszankodom, ha csak vizet látok, Borrá tenném az egész világot, S iszom is én nem hogy legyen kedvem, Hanem hogy a régit elfeledjem. Jelen, jövő, mit gondolok azzal, Eltemetem egy egy új pohárral, Mit aggódnám, velem van mindenem, Nem félek, hogy ellopják a kincsem, Mindig iszom, nem hogy legyen kedvem, Hanem hogy a régit elfeledjem. Mit bámulsz te rész kocsmáros megint, Hogy nem mozdulsz, ha volt káplárod int, Hozd fel hamar az egész pincédet, Majd megfizet, ki eddig fizetett , Mert én iszom, nem hogy legyen kedvem, Hanem hogy a régit elfeledjem. Húzd rá Gyuri azt a szebbik nótát, Ne szaporázd, — csak a szomorúját, úgy sincsen bor több már a pohárban, Könyet sirok bele, hogy megigyam, De megiszom, nem hogy kedvem legyen, Hanem hogy a szivem megrepedjen. V­aj­ai, a Ilirh­aran­g. A .Losonci Phoenix1 második kötete megjelent és szétküldetett. E köte­tet Tóth Mihály, Tompa , Gyulai Pál, Ney Ferenc, Szigligeti, Székács , Vahot Sán­dor, Fáy András , Lévai József, Tóth En­dre, Kuthy Lajos, Mentovics, Bajza, Nagy Iván , Lauka , Erdélyi János , Szilassi Gé­za , Zalár, Vas Gereben, Lisznyai Kálmán, Petőfi, Jókai Mór, Arany János, Vahot Imre, Losoncy László érdekes munkái olly gazdaggá teszik, hogy bizonyára minden kivánatot ki fog elégíteni, s meg vagyunk győződve, hogy a közönség örömmel fo­­gadandja az alkalmat előfizethetni ezen jó­tékony Album harmadik kötetére is, melly­­nek érdekes tartalma bizonyosan kiállandja a versenyt az eddigi két kötettel. Előfize­tési díjt mindenki­ gyűjthet, melly azonban legkésőbb jövő novemberi vásárig minden­esetre fölküldendő. Az­­gj magyar múzeumi tize­dik, vagy­is júliusi füzete is megjelent már, igen érdekes tartalommal. Igen örvendetes, miszerint e tisztán tudományos folyóirat már­is­ annyi előfizetővel bír, hogy állan­dóan m­egalapítottnak mondhatni. A császárfürdői mulatság teg­nap ismét igen szép és válogatott társasá­got gyűjte össze. Különösen fővárosunknak valamennyi szép leánya ott volt, kik olly fényt terjesztenek magok körül, hogy meg

Next