Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-09-11 / 208. szám
nem tudom valóban, kívánjam e újra látni Antóniát e nyomorú állapotban, vagy hálát adjak istennek, ha ő is mint szegény szülői a sír ölében nyugszik? — Nem szabadulhatván szomorú gondolataitól, népszerüleg ösvényt kezde keresni, útját tovább folytatandó. A rengeteg fenyvesen általi visszatérésről szó sem lehete. Bálint egészen elerőtlenedék s nem titkold , hogy eddigi fáradalma siikeres eredményét csak a szerencsés véletlennek köszönheti, melly nélkül ezen eddig elé hozzáférhetlennek tartott helyre bizonyosan nem vergődött volna. Arra épen nem támaszkodhatok, hogy bizonyos átjárásokat, mellyeken keresztül mászott, viszont föltalálhasson , s az általa legyőzött akadályok némellyikének már helyzeténél fogvást áthághatlannak kellett lennie. Tehát azon elkerülhetlen szükségesség állt előtte, hogy olly utat találjon fel, melly őt egyenesvonalban vezesse a hegy csúcsára. Míg a függőleges sziklafalakat vizsgálgatá, egy sziklatömeg tövében bejárást láta meg egy haraszttal béllelt odú- vagy barlanghoz. Gyorsan belépő. Belseje elég térés volt, a bejáráson kívül azonban nem volt más nyilása ; medve odúhoz hasonlitó ez, s valóban nem látszék lehetlennek, hogy efféle állat müve legyen. Bálint szemei azonban ahoz képest, amint hozzá szokának a bent uralkodó homályhoz , különféle tárgyakat ven észre, mellyek gyanittaták vele, miszerint az odú mégis más valamire használatos, mint tartakozási helyül ama vad vendégek számára. Egy szögletben borzasztó moha halom fekvék, melly épen olly puha ágyat szolgáltata, mint az vala, mellyen az ifjú hivatalnoka múlt éjét töltötte a szüki csapszékben. Más oldalon egy fülke vagy horpadék-félében egy rakás fenyüfarőzse emelkedik. Norbert kíváncsiságból megmotoza a rőzse rakást és legott legkülönfélébb gyümölcsök és gyökerek guruldnak lábaihoz. Volt itt bükkmakk, ehető makk, gesztenye, mogyoró, vad alma, körte és cseresznye, millyet az erdő szokott teremni; a gyümölcs napnál száritottnak látszék, és levelekbe vala göngyölve, hogy megóvassék a nedvesség ellen. Ezen szüleség feleségen kivül Bálint még különféle bogyókat, eperféléket, p. o. borbolyát, gas lagonyát, kökényt és veres berkenyét talála, mellyek jobbára csak most szedettek, s még nem valának megszáritva eléggé. (Folyt, köv.) Vidéki élet. G a s t e in, aug.25. Kedvesem! Mint a fellegbe borult eget a tarka szinvegyületű szivárvány, úgy öleli telkemet körül az emlékezet, hogy lefektetvén azt az édes ábrándok varázs párnájára, szelíden boldogitó álomba ringathassa el. 0 milly áldást hozó forrás a múlt!0 milly jótékony szellem az emlékezet, melly a sóvár lelket titokban táplálja még akkor is, midőn tőle a jelen mindent megtagad. Boldog kebel az, kinek múltja tengeréből gyöngyöket halászhat fel az emlékezet, mellyekkel az elborult pillanatokat megédesitheti. E kedves társalgó szellem deritgeti fel sokszor csendes magányom elborult óráit, midőn a társas köröktől félre vonultan lelkem a jelenből kiemelkedik. Letörli lelkemről a bánat borulatait, elringat, elandalit szelíden, befátyolozván a jelennek ablakát ábrándozásim tündér fátyolával. Midőn aztán álmodozáson napja sugarakat vet a múlt fülé, a múlt örömeire, te reád, elfelejtem a távollét fájdalmait s boldog vagyok. De tán unod is már az ábrándokat; ne vedd rész néven tőlem ! lelkemnek ez éltető eleme — egy tükör, mellyen át sokkal kedvesebbnek tűnik fel az élet. ígértem előbbi levelemben , hogy Baad-Gasteinról közlendek valamit emléklapjaimból. Legyen meg, csak engedd hogy mielőtt ezt tenném, Naszfeldi utam kiegészítéséül még néhány sort szentelhessek. Nem említettem, hogy a nevezett helyre Bökstein regényes fekvésű helységen vándoroltunk keresztül, mellynek sajátszerü regényessége méltán számolhat megemlítésre. A kedves helység körül szűkre szorított róna terül, mellyet a tájt körülszegélyző sziklák mintegy felölelni látszanak. Magas helyről tekint le vakolatlan falaival a helység sz. egyháza, mintha nem akarna a közelében felnyúló Rathhausberg nevű iszonyú hegy magasára föltekinteni, nem, mintha e hegy magassága riasztaná vissza; de mivel ennek aranya vagyon, s a veszélyes ércbányák sötét aknáiba fulladt el a régi erkölcs az egyszerűség igénytelen öltözetében. E borzasztó magasra egy kötélen csüngő gépen vonszolják fel az embert. A gép kerekei létra alakú talpakon forognak fel és le, melly veszélyes út mintegy félóráig tart. Múlt évben a kötél elszakadván, két merész vállalkozó széttört tetemei sodródtak alá az iszonyú mélységbe. Ennek tetején nyílik azon ritka Edehweis nevű virág, mellyet életveszéllyel lehet a meredeken sokszor feltalálni s a vidéken lakó pórok első szerelmi ajándékul adják kedveseiknek s csak igy nyerhetnek meghallgattatást. — Innen az Ach partja mellett veszélyes szikladarabokon átér az ember a méla harmoniáju Schleierfa-hoz melly szelíd vízesés a Pokár-tóból olly halk andalító fecsegéssel ömlik alá, mintha a kinyúló szikla könyei hullanának. Igazán ködforma fátyolnak látszik a lefecsegő vizszalag, mellynek még sűrűbb vagy világosb árnyéklatait is megadá a remekül alkotó természet. Az omlás olly gyöngéd, olly halk, hogy legédesben lehetne álmodni mellette s még a szellő lebbenése is szinte megmozgathatja a hosszúra nyúló ezüst szalagot. Két magasra emelkedő szikla között ugyan egy közép sziklatetőn áll az említettem alsó Po kár tó, mellynek sima tükrén két évvel ezelőtt borús kedélyű angol hideg tetemeire ismertek a tó látogatói, ki alkalmasint a véralkatukkal anynyira testvéresült Spleen-nek jön áldozata. A még feljebb nyúló kopár bércek egyikén még egy hasonnevű tó van felső Pohár; de ide — a felmenet életveszéllyel lévén egybekötve — kevés vállalkozó találkozik. — De beváltom ígéretemet. Baad-Gastein egyike a legkedvesb, legvonzóbb külsejű városoknak, mellyeket életemben láttam. ízletesen épült házai, csinos, eléggé tágas utcái a tisztaság jellemzetes bélyegét viselik magukon. Soha port, vagy sárt itt nem kell tűrni, ezt csak hítéből ismerik a Badgasteiniak. A fehér anyag, mellyel az utcák megtümvék, kőkeménységűvé válik úgy , hogy azt sem szárazság fel nem zúzza, sem eső fel nem lágyítja. Bús regényességet árnyékol a város derült arcára a temető, melly épen közepén nyulamlik el, mintha őrizni akarná e kedves hely halottjait, mint valamelly levert hős a múltak emlékezetét. Előtte mint egy őrt állani látszik a méhszakállu , a moharskogi sziklaóriás, melly nagy ünnepélyek alkalmával kivilágittatik s úgy néz át a világon, mint valamelly eget tapogató Colosrodus, melly átható pillanataival az elbujdosott múltat keresi. Borzasztó szép látványnak — voltam itten tanúja. Förgeteg keletkezett: az égnek fellegei leszállottak a bércek ormaira s felverék az ott szunyadó orkánt kemény ágyából, melly iszonyú haragra kelve bőszült dühüsséggel csapkodá az összegomolodott fellegeket a sziklák csúcsaihoz, majd vad bögéssel kergeté azokat a bércek üregeibe, mellyeket mintegy megemelni akarva ragadták meg a zavarba jött fellegek s végig simultak a sziklák láncolatain. A fájó bömbölést, mellyet az orkán csapásai előidéztek, hiába próbálnám festegetni, arról csak a való teremthet fogalmat, a mint egy lávatenger omlott le a szirtek homlokára a villám,— mintha megkeresztelni akarta volna e jégkeblű pogányokat, mellyeknek hideg homlokáról a hit és bizalom a természet minden áldásaival száműzetve látszik. Bandgasteinban szinte sok fürdővendégek vannak; de itt már a víznek nincsen meg az az ereje és hatása, mi Wild-Gasteinban van. Gasteinból bajjal fogsz több levelet kapni tőlem, mert reményeimben nem csalatkoztam s tökéletes egészségesnek érzem magamat; de szándékom van Bajorhonba egy kis kirándulást tenni s tapasztalatimat ha unalmat nem okozandok velök, koronként megküldeni. Itt nem igen akadni magyarokra, gr. Szécsenyi Pál és egy temesi nővel találkoztam eddig. Isten veled. Madelaine. 827 Hirharang. A lipótmezei ünnep jövő vasárnap fog véghez menni, ha az eső ismét szét nem mossa. Toldy János a császárfürdőben is küzdeni fog, hatalmas karjaival bizonyosan tudand annyi embert odahúzni, mint Grahn Lucile táncosnő parányi lábaival. A zenede Hollósi Kornéliát fényes